„Ez már nem a mi világunk”

Megszűnt egy irodalmi folyóirat, kevesek ritka olvasmánya. A huszonöt éves Holmit sokan az egyik legfontosabb orgánumnak tartották, tartják, neve eggyé vált a rendszerváltás irodalmával, fémjelezte a kort – csak remélni lehet, hogy ércnél maradandóbban. A lapunknak nyilatkozó irodalmárok vészjelzéseket adtak a magyar irodalmi életről és kultúráról...

„Uram Isten, ha feltámadnának mindazok, akik huszonkét év alatt írtak a Holmiba, és akiktől elbúcsúztunk már! – írta 2013. január 2-án Réz Pál főszerkesztő a Holmi litera.hu-n olvasható internetes naplójába. – Vas István, Mándy Iván, Petri György, Orbán Ottó, Domokos Mátyás, Tar Sándor, Baka István, Fodor Géza, Szabó Magda, Rába György, Utassy József, Székely János, Bajor Andor – folytathatnám. Micsoda lapot lehetne csinálni velük.

Ha kinyitom a Nyugat 1930-as évfolyamait, és olvasom Móricz, Gelléri Andor Endre, Kodolányi János, Schöpflin Aladár, Illyés Gyula, Nagy Lajos, Kosztolányi és a többiek verseit, novelláit, tanulmányait, az a benyomásom támad, hogy hírt kaptam arról, hogyan éltek, gondolkodtak, éreztek az emberek ekkoriban Magyarországon. Vajon – micsoda önhittség már a képzettársítás és a kérdés is! –, vajon száz év múlva előveszi-e valaki a mi folyóiratunkat – és ha igen, kicsap-e, kicsordul-e belőle a mi korunk? Azt hiszem, alig.”

A decemberi lesz a Holmi utolsó száma.

A nyolcvannégy éves Réz Pál megromlott látása miatt az év elején lemondott a főszerkesztőségről, és átadta a teendőket Várady Szabolcsnak, a versrovat szerkesztőjének, aki ideiglenesen elvállalta a feladatot. A Kossuth-díjas lírikus azonban nem talált olyan méltó utódot, aki eredeti szellemiségében vitte volna tovább a folyóiratot. „Ez már nem a mi világunk” – vélekedett a költő, aki a távirati irodának elmondta, az internet térhódítása, jelentőségének megnövekedése és a pályázati rendszer változó preferenciái sem kedveztek a nyomdai megjelenésnek.

A legendás folyóirat huszonöt év után nem jelenik meg többé. Az orgánum egy volt rendszerváltással, sokan üzenetértékűnek gondolják, hogy éppen most, amikor életünk keretei változnak meg, beszünteti működését.

A lapot 1989-ben hozták létre, az alapítók között volt Eörsi István és Kenedi János is, akik azonban később felálltak a székből, lényegében az orgánum hangsúlyozott politikamentessége miatt. A folyóirat lapjain a minőség volt legfontosabb szempont, az írások megjelenéséről a szerkesztői közösség döntött, amely hétfőként gyűlt össze Réz Pál lakásán. "Nem titkoltan a Nyugat lebegett a szemünk előtt példaként" – hangsúlyozta Várady Szabolcs.

A folyóirat a rendszerváltás kezdetén 6000 példányban jelent meg, ez a szám ma már oly elképzelhetetlenül nagy, mint a napilapok vagy lemezek akkori példányszáma.

„A Holmi megszűnte szimbolikus esemény a magyar folyóirat-kultúrában: annak végét jelzi, nevezetesen” – írta Keresztury Tibor a litera.hu nevű irodalmi portál főszerkesztője. Az ok szerinte nem elsősorban a pályázati források elapadásában keresendő, hanem az irodalmi szerep átalakulásában. A fontos közlések egyre inkább a világhálóra helyeződnek át, és erre a kihívásra a nyomtatott orgánumok egyáltalán nem tudnak választ adni. A középosztály ráadásul egyre kevésbé képes és akar megfizetni egy ilyen fényűzésszámba menő folyóiratot – vélekedett írásában Keresztury.

Réz Pál a Holmi megszűnéséről 2012. február 5-én így írt: „Úgy tűnik, a kollegák jól érzik magukat ebben a szerkesztőségben. Egyikük a múltkor megfenyegetett: – Ha megszűnik a Holmi, mert nem lesz pénz hozzá, akkor is eljövünk hétfőnként, beszélgetni.

Mit lehet erre felelni? Qui vivra, verra” – írta.

Látogassák sokáig, és éljen jó egészségben a főszerkesztő úr!

Ferencz Győző: Az örökség nem folytonosság

Meglepte-e, hogy a Holmi nem jelenik meg többé, illetve továbbvihető-e az öröksége?- kérdeztük Ferencz Győző költőt, Radnóti-kutatót, aki régóta szoros kapcsolatot ápol a Holmival, az utolsó, lényegesen terjedelmesebb decemberi szám éppen az ő bevezetőjével és versével jelenik majd meg. E lap adott helyet Nemes Nagy Ágnes és Radnóti Miklós hagyatékának is.

- Ismerem a szerkesztőség tagjait, így régóta tudom, hogy a szerkesztőség abban a formában, amelyben oly remekül működött huszonöt éven át, nem tudta folytatni – fogalmazott lapunknak a lírikus. - Az, hogy Réz Pál egy éve átadta a főszerkesztést Várady Szabolcsnak, egyébként nyilvánosan is jelezte ezt. Várady Szabolcs pedig megbízott főszerkesztőként jegyezte a lapot, azaz világossá tette, hogy ideiglenesen látja el a feladatot. Hogy a szerkesztőség hogyan próbálkozott önmaga utódlásról, arról nem nekem kell beszélnem, és amúgy is csak részlegesen tudomásom van róla. A Holmi Réz Pál nevéhez kötődött, köré szerveződött, és ami legalább ilyen fontos, a szerkesztőség lényegében nem változott, és Réz nélkül nem akarják folytatni. Mivel a szerkesztőség nem újult meg fokozatosan, nem vettek fel új szerkesztőt tizenöt éve, aztán tíz éve, majd öt éve, így maradtak. Amit megértek: túl jók, túlságosan karakteresek voltak, nem fogadtak be mást, mert nem volt szükségük rá. Elképzelhető persze teljes csere, de nyilván mindenki felmérte, hogy ez azt jelenti, a Holmi folytathatatlan. Bárkik veszik át a lapot, ott az összehasonlítás alapja, és jól senki nem jöhet ki. Az öröksége persze továbbvihető, de az örökség örökség és nem folytonosság. Más volt a Magyar Csillag, mint a Nyugat, és más az Újhold vagy a Válasz. De így-úgy örökösök voltak.

- A megszűnés valóban egy folyóirat-kultúra végét jelzi-e, mint azt mások – és kissé én is - vélelmezem?

- Hogy éppen most szűnik meg, ebben a nyíltan szellemellenes politikai időszakban, hát ez kétségkívül nyomasztó. Mondhatni ebben is méltón követi a Nyugatot, amelynek mégiscsak dédunokája. Igaz, a Nyugattól megvonták az engedélyt, a Holmi maga oszlatja fel magát, ez jelentős különbség, legfeljebb a szellemellenes környezet és annak bizonyos irányultságai gondolkodtathatnak el. De hogy ez egy vagy a folyóiratkultúra végét jelentené, nem hinném. Mivel a Holmi az interneten csak jóval a megjelenése után olvasható, azaz nem olvasható online, nem állhatnak rendelkezésre felmérések, hogy hányan veszik a nyomtatott lapot és hányan olvassák online. A lap megszűnésének azonban sokak számára bizonnyal szimbolikus jelentése van. A rendszerváltásnak nevezett eseményhez köthető az indulása, és megszűnésekor ugyanezt az eseményt a politikai hatalom megtagadja, felszámolja.

- Ma melyek – illetve mennyiben alakultak át - az irodalmi publikáció fő fórumai?

- Nem tudom, és bár a változás irányát látni lehet a nyomtatott sajtótól az elektronikus felé, tudtommal egyetlen internetes irodalmi folyóirat szerkesztősége sem működik megközelítőleg sem hasonlóan a nyomtatott lapokéhoz. Egyelőre nincs aurájuk, nincs körülöttük szellemi tér. Talán majd lesz. Talán majd akkor lesz, ha a létező hagyományos szerkesztőségek némelyike az azonnali online formát is bevezeti, kockáztatva, hogy nem tudnak eladni nyomtatott példányokat. Hiszen sokan nem vesznek, én sem veszek már napilapot újságosnál. Kilencvenhárom éves apám, aki soha nem számítógépezett, pár hónapja kapott egy tabletet, megtanulta kezelni, azóta azon olvassa a napilapokat.

- Mennyiben változtatja meg a publikálási szokásokat, az irodalmi műfajokat a kor?

- Ezt sem tudom, keveset publikálok, online alig. A műfajok bizonyára változnak, de hát a blog mégiscsak a napló vagy a publicisztika változata, keveréke. Új műfaj, ha akarom, de nem előzmény nélküli. Ha valamit közölni szeretnék, saját írást, csak találok fórumot. De a Holmi megszűnése más szempontból mégis komoly problémát jelent nekem. Rendszeresen teszek közzé kiadatlan posztumusz írásokat Nemes Nagy Ágnes és Radnóti Miklósné hagyatékából. Ezeknek a közléseknek magától értetődő fóruma volt a Holmi. Nem tudom, a jövőben hol publikálnék ilyen anyagokat.

Pomogáts Béla: Egy erősen vitatható értékrend készül

Valójában nem voltam a Holmi munkatársa, de természetesen mindig figyelemmel kísértem a működését, és az egyik legértékesebb és leggazdagabb irodalmi folyóiratnak tartottam. Nemcsak irodalommal foglalkozott, hanem történelemmel, társadalomtudománnyal, a közélet kérdéseivel is. Nagyon sajnálom, hogy ez a folyóirat megszűnt, ez a helyzet elgondolkodásra kényszeríti az embert, ugyanis azt tapasztalom, hogy a magyar irodalmi kultúrát számos csapás érte a mögöttünk álló néhány esztendőben. Nagyon sok olyan tapasztalatom van, amely azt mutatja, hogy a magyar irodalom és kultúra nem kapja meg azt az elismerést és támogatást, amelyet nemcsak megérdemelne, amelyre az ország és a nemzet lelki egészségének is égető szükséges lenne. Fel tudnék sorolni jó néhány ilyen esetet.

A legnagyobb íróink jelentőségéről is méltatlan viták alakultak ki. Vannak írók és kritikusok, akik leszólják Ady Endre, Babits Mihály, Déry Tibor, Kassák Lajos és mások munkásságát, és a helyükre olyan írókat próbálnak állítani, mint például Tormay Cécile-t, aki megítélésem szerint nem alkalmas arra, hogy betöltse ezeknek a helyeknek a valamelyikét.

Gondjaim vannak a magyar irodalmi kultúra tekintetében és gondjaim vannak a klasszikusok recepciója miatt. Úgy érzem, megrendült az a bizalommal kialakított értékrend, amelyet hosszú évtizedek irodalomtörténeti és irodalomkritikai munkája hozott létre, és helyette egy másik erősen vitatható értékrend készül átvenni ezt a szerepet. Várom azt, hogy az irodalomkritika mikor folytat vitákat a kialakult hagyományos értékrend megőrzése érdekében.

Szócikk a Wikipédiából

A Holmi magyarországi, havonta megjelenő, magyar nyelvű irodalmi, kulturális és kritikai folyóirat volt 1989–2014 között. Nevét Bessenyei György azonos című műve után kapta. A rendszerváltáskor, 1989-ben alapította Réz Pál, aki azóta főszerkesztője és felelős kiadója. A kritikai rovatot Radnóti Sándor; a költeményekét Várady Szabolcs; a szépprózai rovatot Závada Pál szerkeszti. A szerkesztői munkában részt vesz Szalay Júlia, Voszka Éva. Szerkesztőbizottsági tagok: Bodor Ádám, Dávidházi Péter, Göncz Árpád, Kocsis Zoltán, Lator László, Ludassy Mária, Nádasdy Ádám, Rakovszky Zsuzsa.

A kortárs szépirodalom megismertetésében nagy szerepe van ezen orgánumnak, hiszen a rendszerváltás óta a napilapok, hetilapok szinte teljesen elzárkóznak a mai írók, költők műveinek ismertetésétől és közlésétől. Értékes dokumentum-anyagokat, hagyatékokból előkerülő fontos írásokat is közread. 2006-ban megjelentetett lexikonjuk mutatja, hogy széles körben, a budapestieken kívül a vidékiekre is figyelve vonják hatókörükbe a mai szépírókat, kritikusokat és elemzőket.

A kezdetekkor Domokos Mátyás, Pető Iván, Eörsi István, Kenedi János és Fodor Géza is részt vett a szerkesztőségi munkában.