Álmomban képviselő voltam és beterjesztettem életem első törvénytervezetét: a képviselőkre egyetemlegesen vonatkozó közteher-viselési jogszabályt.
Ez a törvény kimondaná, hogy csak olyan újabb adóterhet lehet kivetni az ország népére, amelynek hatását a honatyák és honanyák előzetesen már önmagukon tesztelték. Mire gondolok? Ott volt például a csekkadó bevezetése. Úgy lett volna igazságos, ha mielőtt megnyomják az igen gombot, egy fél éven át kizárólag az ő csekkjeik után számoltak volna a bankok magasabb jutalékot, csak nekik emelték volna titokban a számlaköltségeket, mint ahogyan megtették azt velünk is.
De ennél jobb példa az autópálya díjakkal kapcsolatos döntésük. Ha a javaslatomat elfogadnák (amit kétlek), akkor minden képviselőnek magának kellene megvennie az autópályákra a jegyet, de azt még a szolgálati kocsik esetében sem lehetne elszámolni. A magas jövedelmükbe igazán beleférne ez „az autósok érdekében hozott, nekik kedvező új költség”. Mint ahogyan a BKV-bérlet is, persze csak abban az esetben, ha nem akarnak autóval behajtani a belvárosba. Ha mégis igénybe vennék a parlamenti mélygarázst, fizessenek érte legalább annyit óránként, mintha mondjuk a Szalay utcában tették volna le az autójukat. Ha a tömegközlekedés mellett döntenének? Ne élvezzenek egyetlen forint kedvezményt sem a külvárosi fizető automatáknál, két-három óránként szaladjanak az autójukhoz és dobjanak be újabb százasokat, nehogy megbüntessék őket 15 ezerre a nyóckeres Kocsis Máté közterületesei, mint ahogyan a klinikák környékén parkoló, vidékről vizsgálatra bejáró betegek járműveivel rendre teszik.
A szavazás végeredményét már nem sikerült megálmodnom. Felébredtem.