Kiállítás - Egy művészbarátság emlékezete

Publikálás dátuma
2014.12.22. 06:48
Előtérben Rippl-Rónai József Öreganyám című, 1894-ben készült alkotása FOTÓ: PÁLFALVI KITTI
A magyar festészetet megújító Rippl-Rónai József és a modern európai szobrászat egyik legnagyobb mestere Aristide Maillol barátságának történetét mutatja be, több mint 200 művön keresztül a Magyar Nemzeti Galéria április 6-ig látogatható kiállítása. 

Rippl-Rónai József legalább annyira nagy hatást gyakorolt a modern magyar művészetre, mint Aristide Maillol a modern európai szobrászatra. Magyar Nemzeti Galéria Rippl-Rónai és Maillol - Egy művészbarátság története című kiállítása e két nagy hatású művész kapcsolatának művészi dokumentumait állítja középpontba.

Baán László főigazgató a megnyitót megelőző sajtóvezetésen lapunknak elmondta, e kiállítás is beletartozik abba a sorban, mellyel az egyesített Szépművészeti Múzeum és Magyar Nemzeti Galéria a magyar képzőművészet európai kontextusba való visszahelyezésén dolgozik.

Egy korábbi kiállításon a Jeruzsálemi Izrael Múzeum impresszionista és poszt-impresszionista anyaga tartott tükröt a magyar képzőművészet hasonló törekvéseinek. Legutóbb pedig a szürrealizmus és a dada nemzetközi élvonala, és magyarországi hatása találkozott egy tárlaton a Galériában.

Baán László főigazgató hozzátette, bár először győzködni kellett a párizsi Musée Maillol vezetését a tárlatról, de az igazgató a kész kiállítást látva, azonnal meghívta azt a francia fővárosba 2016-ra. A közös bemutatkozást egyébként Maillol leszármazottjai vetették fel hét évvel ezelőtt, pontosabban Aristide Maillol unokaöccse, Yvon Berta-Maillol, aki a megnyitó alkalmából Budapestre is ellátogatott.

Az ő támogatásával jutott el a kiállítás kurátora, Földi Eszter, a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai gyűjteményének vezetője művészettörténész Olivier Lorquinhez, aki Maillol számos fő művét, többek között Az elvarázsolt kert című szőnyeget is a kiállítás rendelkezésére bocsátotta.

A tárlaton Rippl-Rónaitól 140, Mailloltól 45, a Nabik köréhez tartozó festő barátoktól (Pierre Bonnard, James Pitcairn-Knowles, Édouard Vuillard) pedig további 20 festmény, szobor, szőnyeg és grafika látható.

Rippl-Rónai József 1890 körül ismerkedett meg Aristide Maillollal Párizsban. A két fiatal művész életre szóló barátságot kötött és kölcsönösen támogatta egymást művészi törekvéseiben. Mind Rippl-Rónai, mind Maillol pályája szempontjából döntő volt az ezt követő mintegy tíz év és a művésszé érésük szempontjából is meghatározó barátságuk.

Az első teremben Rippl-Rónai és Maillol női portréit láthatjuk egymás mellett. A nagyfokú hasonlóság ellenére azonban az avatatlan szem is azonnal megállapítja, melyek származnak a magyar festőtől, Rippl jobbára szemből ábrázolt női arcképei mindig álomszerűbbek, mint francia kortársáé.

Rippl Rónai és Maillol 1894 előtt nem csatlakozott egyetlen művészeti körhöz sem, derül ki a kiállításhoz készült vaskos katalógusból. A magyar festő így vallott erről: „Azt gondoltuk, hogy igen kevés, talán 3-4 embert kivéve mindenki banális, ízléstelen, még hozzá érdekhajszoló is”. Aztán 1894 tavaszán, amikor Rippl Salon de la Société nationale des beaux-arts kiállításán nagy sikert aratott Öreganyám című festményével, „feltűnt ott egy egymást megértő művésztársaságnak”.

Ez pedig nem volt már, mint a Paul Sérusier vezetésével megalapított Nabi festőcsoport, melynek tagja volt többek között Maurice Denis és Pierre Bonnard, Maillol-t is Rippl mutatta be a magukat Prófétáknak nevező csoportnak, melyhez mindketten csatlakoztak egy időre.

Maillol kezdetben festőnek készült, de foglalkozott szőnyegtervezéssel és faszobrok faragásával is. Az ő hatására kezdett Rippl Rónai is szőnyegeket tervezni. A kiállítás kiemelkedő pontja, ahol a két művész e korszakából származó fő műveit találjuk.

Kapcsolatuk egyik tetőpontja az a három hónap volt, amelyet Rippl-Rónai 1899 végén a Pireneusokban fekvő Banyuls-sur-Merben töltött Maillol vendégeként. Ez idő alatt több, mint hatvan képet fest, mondja a kiállítás kurátora Földi Eszter. Ezeket a kevés színnel készült műveket nevezte a művész „fekete képeknek” .

Rippl-Rónai 1900 körül elhagyta Párizst, és 1902-ben végleg Kaposváron telepedett le. Ugyanebben az évben, 1902-ben volt Maillol első gyűjteményes kiállítása Ambroise Vollard műkereskedő párizsi galériájában, ahol szobrászként is sikerrel mutatkozott be. Paradox módon, elválásuk után kezdik meg mindketten fényes karrierjüket. A kiállítás ezt az időszakot is felvillantja, néhány remekművükkel, de elsősorban az együtt töltött időre koncentrál.

A tárlaton látható Rippl-Rónai egyik fő műve, az 1899-ben Maillolról festett portréja. A párizsi Musée d'Orsay gyűjteményéből érkező alkotást utoljára csaknem nyolcvan éve, 1936-ban láthatta a budapesti közönség. Utoljára 1914-ben találkoznak, amikor Rippl Párizsba jár, és ott éri az I. világháború kitörése. A franciaországi internálásakor Rippl-Rónai Maillol és barátaik - Maurice Denis és Pierre Bonnard - segítségével szabadult ki és térhetett haza 1915-ben.

A két művészt azonban a háború és a távolság sem választja el egymástól, 1927-ig Rippl-Rónai haláláig leveleznek, pedig mindketten híresen rossz levélírók voltak. A tárlaton ezekbe a meleg hangú levelekbe is beleolvashatunk.

Szerző

Jeruzsálemi kiállítás Szentendrén

A jeruzsálemi Izrael Múzeum zsidó kéziratainak és szertartási tárgyainak anyagából nyílt tárlat a Szentendrei Képtárban. A megnyitón köszöntőt mondott Ilan Mor nagykövet, a tárlatot Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár levéltári igazgatója nyitotta meg.

Az izraeli nagykövetség, az Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége és a Ferenczy Múzeum kiállításának egyedülálló anyaga először szerepel magyarországi múzeumokban, a kiállított tárgyak révén a látogatók megismerhetik a legfontosabb zsidó ünnepeket.

A műtárgymásolatok tematikus egységekben láthatók és a zsidó vallás legfontosabb szertartási tárgyait, illetve szertartásokon használt legfontosabb kézirattípusait mutatják be az ókortól az újkorig.

Egyebek mellett látható miniatűr másolat a Holt-tengeri tekercsekről, a tárgycsoportok között találni amuletteket és külön egységet alkotnak a házasságlevelek. A kiállításon a zsidó vallás kapcsán minden fontos fogalom felbukkan, így például a pészah, a széder, a sabbath, a purim. A megnyitó időpontja pedig éppen a hanukával esett egybe.

Az érdeklődőket a múzeumi szövetség által készített kiállításvezető segíti a tájékozódásban, de tárlatvezetések is lesznek. A vándorkiállítás február végéig látható Szentendrén, utána Kaposvárra érkezik.

Szerző
Frissítve: 2014.12.21. 20:46

Kinek van itt jó hírneve?

Publikálás dátuma
2014.12.22. 06:03
Pápai Gábor rajza
Pintér Sándor belügyminisztert – állítása szerint – külföldi körök karaktergyilkosságnak kívánták alávetni, de szerinte visszarettentek céljuktól. Pintért a rendszerváltás óta számtalan támadás érte, de egyetlen esetben sem indult érdemi eljárás az ügyekben. A nemzetbiztonsági bizottság viszont most kivizsgálná a miniszter állítólagos „megtámadásáról” szóló információkat.

A magyar belpolitikában közismert szólásmondás, hogy ha Orbán Viktor le tudná váltani Pintér Sándort, akkor ki sem nevezte volna. A jelenlegi belügyminiszter neve az utóbbi évtizedekben számos korrupció-, illetve botránygyanús ügyben merült fel, de mindannyiszor tisztázták. Az 1996-ban Horn Gyula által menesztett volt országos rendőrfőkapitány néhány év alatt a magyar magán-biztonsági piac legmeghatározóbb alakjává vált, s eddig valamennyi Orbán-kormányban belügyminiszter lehetett. Közismert, hogy minden leváltott, de a legtöbb aktív rendőri vezetővel is tartotta a kapcsolatot, így a testület informális irányítójának vélték „civil” korában is.

Pintér ezek után - meglepetésre - szombaton a Magyar Nemzetnek adott interjújában beszélt arról, hogy nemrégiben „karaktergyilkossággal” próbálták meg lejáratni, de „az egyébként nem először előforduló kísérlettel az illetők azóta felhagyni kényszerültek”. A támadások – Pintér szerint - külföldről érkeztek volna.

Normális eljárás ez?
Normálisnak tartja-e, hogy egy belügyminiszter lapinterjúban beszél arról, hogy egy külföldi szervezet a közelmúltban karaktergyilkossággal próbálta meg lejáratni - kérdezte lapunk két korábbi belügyminisztertől. Arra is kíváncsiak voltunk, mit tehet ilyen esetben a tárcavezető, aki a Magyar Nemzetnek azt is elmondta, hogy több szervezet már többször akart olyan, a személyéhez kötődő eseményeket kreálni, amelyek soha nem történtek meg. Konkrét ügyeket azonban nem hajlandó nyilvánosságra hozni. Pintér Sándor elődei azonban nem kívántak az ügyben nyilatkozni. Részben azért, mert túl homályosnak tartják az interjú utalásait. Egyikük szerint elképzelhető, hogy a belügyminiszter "előremenekül", mert tudomása van arról, hogy a közeljövőben valami előkerülhet róla.

Molnár Zsolt, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának szocialista elnöke emiatt szombaton levélben sürgős tájékoztatást kért a belügyminisztertől a rá vonatkozó, külföldi szervezetek által történt lejáratási kísérletek nemzetbiztonsági vonatkozásairól. A testület elnöke azt írta: az elmúlt napokban több ügy is napvilágot látott a sajtóban, amelyeknek lehetnek nemzetbiztonsági összefüggései.

A szocialista képviselő továbbá haladéktalanul választ vár arra is, hogy a kormány, a miniszterelnök, illetve a miniszterek környezetében tevékenykedő tanácsadók, ügyvédek milyen nemzetbiztonsági vizsgálaton eshetnek át abban az esetben, ha hivatalos jogviszonyuk nincs az általuk segített emberrel, ugyanakkor tanácsadói tevékenységük során megismerhetnek nemzetbiztonsági szempontból releváns információkat. (Habony Árpád például Pintér szerint nem tartozik a vizsgálandók körébe, Kovács Zoltán kormányszóvivő szerint viszont átesett az ellenőrzésen.) Pintér – hogy finoman fogalmazzunk – a legvitatottabb személyiség a kormányban.

Emlékezetes, hogy az rendszerváltás utáni, 1999-ben kirobbant olajügyekben személyét a tanúk szoros összefüggésbe hozták az olajmaffiával. A vizsgálati anyagot azonban 85 évre titkosították. (Bár Orbán Viktor a minap, a Blikk egyik olvasójának kérdésére adott válaszában: miért nem oldják föl az olajügyeket?, azt állította: „föl vannak oldva”. Ez nyilvánvalóan nem igaz állítás.) Arról is értesülhetett a közvélemény, hogy Pintér személyes kapcsolatban állt Dietmar Clodóval, a „bombagyárossal”, akit bár végül elítéltek, de nem sokkal később különös körülmények között Németországba távozhatott. Clodó – a Népszava birtokába jutott, a német volt lakásának későbbi felújításakor előkerült - elrejtett igazolványának tanúsága szerint a Palesztin Felszabadítási Szervezet tagja is volt. Galambos Lajos, a Nemzetbiztonsági Hivatal akkori főigazgatója, aki jelenleg kémkedés vádja miatt büntetőeljárás alatt áll, lapunk munkatársának jelenlétében, irodájában, tanú előtt vette át az igazolványt, és a mellette fellelt széfkulcsot a megtalálótól. Hogy bármilyen eljárás indult volna az ügyben, arról azóta sincs tudomásunk.

Pintér a kezdeti mellébeszélések után kénytelen volt „részben” beismerni azt is, hogy 1996-ban, még főkapitányként váratlanul megjelent a Lakatos Csaba hajtó elleni merénylet egyik helyszínén, egy temető melletti zsákutcában, és még a szemlebizottság kiérkezése előtt kézbe vette – a pletykák szerint kicserélte - az ott megtalált fegyvert, majd gyorsan távozott. Erről nem csupán jegyzőkönyv készült, de lapunk munkatársa is szem-, és fültanúja volt a helyszínen a rendőr jelentésének. Az esetet jegyzőkönyvező főtisztet – aki előzőleg az Év Bűnügyi Rendőre volt, korábban ő helyszínelte a ferihegyi buszrobbantást, s fedte fel a Pándy András-féle belgiumi családi sorozatgyilkosságot - nem sokkal később furcsa körülmények között orgazdaságért elítélték, és eltávolították a testülettől.

A Lakatos-ügyben épp a napokban vették őrizetbe ismét az akkori gyanúsítottat, Tanyi Györgyöt. Ügyvédje arra a kérdésre, hogy vajon miért most jutott idáig az eljárás, azt felelte: „valakinek így állt az érdekében”.

Mindezek, és több más sajtóinformáció fényében érthetetlennek tűnik a belügyminiszter bejelentése a "karaktergyilkossági kísérletről". Különös tekintettel arra, hogy interjújában kategorikusan elutasította a részletekre vonatkozó kérdést. „A konkrét történet már érdektelen, nem akarok a »nem zörög a haraszt« elnevezésű társadalmi értékítélethez magam is hozzájárulni” - mondta.

Nemzetbiztonsági forrásunk szerint – ha mindez igaz - képtelenség, hogy a felügyelő miniszter kifecsegjen egy titkosszolgálati műveletet, mely ráadásul személyét érinti. Sokkal valószínűbb, hogy közönséges pártpolitikai érdek motiválhatta a „szenzációs” bejelentést, és emögött valós felderítési dokumentáció valójában nem áll. Az interjú nem lehet több, és nem is kevesebb dezinformációnál. Vagy a Vida Ildikó-ügyre figyelemmel: előremenekülésnél.

Szerző