Rippl-Rónai József legalább annyira nagy hatást gyakorolt a modern magyar művészetre, mint Aristide Maillol a modern európai szobrászatra. Magyar Nemzeti Galéria Rippl-Rónai és Maillol - Egy művészbarátság története című kiállítása e két nagy hatású művész kapcsolatának művészi dokumentumait állítja középpontba.
Baán László főigazgató a megnyitót megelőző sajtóvezetésen lapunknak elmondta, e kiállítás is beletartozik abba a sorban, mellyel az egyesített Szépművészeti Múzeum és Magyar Nemzeti Galéria a magyar képzőművészet európai kontextusba való visszahelyezésén dolgozik.
Egy korábbi kiállításon a Jeruzsálemi Izrael Múzeum impresszionista és poszt-impresszionista anyaga tartott tükröt a magyar képzőművészet hasonló törekvéseinek. Legutóbb pedig a szürrealizmus és a dada nemzetközi élvonala, és magyarországi hatása találkozott egy tárlaton a Galériában.
Baán László főigazgató hozzátette, bár először győzködni kellett a párizsi Musée Maillol vezetését a tárlatról, de az igazgató a kész kiállítást látva, azonnal meghívta azt a francia fővárosba 2016-ra. A közös bemutatkozást egyébként Maillol leszármazottjai vetették fel hét évvel ezelőtt, pontosabban Aristide Maillol unokaöccse, Yvon Berta-Maillol, aki a megnyitó alkalmából Budapestre is ellátogatott.
Az ő támogatásával jutott el a kiállítás kurátora, Földi Eszter, a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai gyűjteményének vezetője művészettörténész Olivier Lorquinhez, aki Maillol számos fő művét, többek között Az elvarázsolt kert című szőnyeget is a kiállítás rendelkezésére bocsátotta.
A tárlaton Rippl-Rónaitól 140, Mailloltól 45, a Nabik köréhez tartozó festő barátoktól (Pierre Bonnard, James Pitcairn-Knowles, Édouard Vuillard) pedig további 20 festmény, szobor, szőnyeg és grafika látható.
Rippl-Rónai József 1890 körül ismerkedett meg Aristide Maillollal Párizsban. A két fiatal művész életre szóló barátságot kötött és kölcsönösen támogatta egymást művészi törekvéseiben. Mind Rippl-Rónai, mind Maillol pályája szempontjából döntő volt az ezt követő mintegy tíz év és a művésszé érésük szempontjából is meghatározó barátságuk.
Az első teremben Rippl-Rónai és Maillol női portréit láthatjuk egymás mellett. A nagyfokú hasonlóság ellenére azonban az avatatlan szem is azonnal megállapítja, melyek származnak a magyar festőtől, Rippl jobbára szemből ábrázolt női arcképei mindig álomszerűbbek, mint francia kortársáé.
Rippl Rónai és Maillol 1894 előtt nem csatlakozott egyetlen művészeti körhöz sem, derül ki a kiállításhoz készült vaskos katalógusból. A magyar festő így vallott erről: „Azt gondoltuk, hogy igen kevés, talán 3-4 embert kivéve mindenki banális, ízléstelen, még hozzá érdekhajszoló is”. Aztán 1894 tavaszán, amikor Rippl Salon de la Société nationale des beaux-arts kiállításán nagy sikert aratott Öreganyám című festményével, „feltűnt ott egy egymást megértő művésztársaságnak”.
Ez pedig nem volt már, mint a Paul Sérusier vezetésével megalapított Nabi festőcsoport, melynek tagja volt többek között Maurice Denis és Pierre Bonnard, Maillol-t is Rippl mutatta be a magukat Prófétáknak nevező csoportnak, melyhez mindketten csatlakoztak egy időre.
Maillol kezdetben festőnek készült, de foglalkozott szőnyegtervezéssel és faszobrok faragásával is. Az ő hatására kezdett Rippl Rónai is szőnyegeket tervezni. A kiállítás kiemelkedő pontja, ahol a két művész e korszakából származó fő műveit találjuk.
Kapcsolatuk egyik tetőpontja az a három hónap volt, amelyet Rippl-Rónai 1899 végén a Pireneusokban fekvő Banyuls-sur-Merben töltött Maillol vendégeként. Ez idő alatt több, mint hatvan képet fest, mondja a kiállítás kurátora Földi Eszter. Ezeket a kevés színnel készült műveket nevezte a művész „fekete képeknek” .
Rippl-Rónai 1900 körül elhagyta Párizst, és 1902-ben végleg Kaposváron telepedett le. Ugyanebben az évben, 1902-ben volt Maillol első gyűjteményes kiállítása Ambroise Vollard műkereskedő párizsi galériájában, ahol szobrászként is sikerrel mutatkozott be. Paradox módon, elválásuk után kezdik meg mindketten fényes karrierjüket. A kiállítás ezt az időszakot is felvillantja, néhány remekművükkel, de elsősorban az együtt töltött időre koncentrál.
A tárlaton látható Rippl-Rónai egyik fő műve, az 1899-ben Maillolról festett portréja. A párizsi Musée d'Orsay gyűjteményéből érkező alkotást utoljára csaknem nyolcvan éve, 1936-ban láthatta a budapesti közönség. Utoljára 1914-ben találkoznak, amikor Rippl Párizsba jár, és ott éri az I. világháború kitörése. A franciaországi internálásakor Rippl-Rónai Maillol és barátaik - Maurice Denis és Pierre Bonnard - segítségével szabadult ki és térhetett haza 1915-ben.
A két művészt azonban a háború és a távolság sem választja el egymástól, 1927-ig Rippl-Rónai haláláig leveleznek, pedig mindketten híresen rossz levélírók voltak. A tárlaton ezekbe a meleg hangú levelekbe is beleolvashatunk.