Ünnep szomorúsággal

Publikálás dátuma
2014.12.24. 06:11
Az öngyilkosság mellett a figyelmetlenség és a közlekedési szabályok be nem tartása okozza a balesetek másik jelentős részét FOT
Az elmúlt két hónapban szinte minden napra jutott egy vasútgázolás - a balesetek nagy része tragédiával végződött. Volt, hogy egyetlen nap alatt különböző vonalakon három gázolás is előfordult. Mi történhet a síneken? Véletlen balesetekről lehet szó? A MÁV és a rendőrség tájékoztatása szerint többen szándékosan feküdtek a vonat elé.

"Feltehetőleg öngyilkos akart lenni" - írják. A nő december 18-án csütörtök reggel a Szabolcs megyei Libabokor vasúti átjárójától kicsit messzebb, a vonatsíneken üldögélt; várt. A mozdonyvezető veszettül húzta a dudát, kattanásig tekerte a vészféket, a nő pedig nem mozdult, csak ült a hideg síneken, rendületlenül nézett szembe a közelgő fényszórókkal, türelmesen várt tovább. A vonatot nem sikerült időben megállítani, "a kiérkező rendőrök már csak a halál beálltát tudták megállapítani" - olvasható egy helyi rádió weboldalán.

Az országos média nem számolt be a tragédiáról, ellenben egy nappal korábban több helyen is olvashattuk, hogy Pécs és Szentlőrinc között a Barcsra tartó személyvonat halálra gázolt egy férfit, december 15-én pedig három halálos kimenetelű vonatgázolás is történt. A felsorolást folytathatnánk szinte minden napra visszamenőleg: novemberben és decemberben alig akadt olyan nap, hogy a reggeli vagy az esti híradásokban ne került volna a szemünk elé: ismét gázolt a vonat.

A Magyar Államvasutak (MÁV) tájékoztatása szerint 2014 december közepéig összesen 194 személyt ütött el a vonat, a balesetek 144 esetben halállal végződtek. A tragédiák fele "tiltott helyen átjárás" miatt történt, 68-an bizonyítottan öngyilkosok lettek, az információkat az Országos Rendőr-főkapitányság is megerősítette. Mindennek lehet-e valami köze az ünnepekhez?

Vannak, akik szerint csak mítosz, hogy karácsonykor jóval többen vetnek véget az életüknek, a "tévhit" éltetője és erősítője pedig, hogy az ünnepnapi tragédiák nagyobb szenzációval jelennek meg a médiában. Ám egyes szakemberek úgy vélik, a nagy ünnepek igenis veszélyeztetett időpontoknak számítanak, hiszen az öngyilkosságok száma ilyenkor - bár nem kiugró mértékben, "csupán" elenyésző százalékban - emelkedik.

Mindennek köze lehet az úgynevezett "karácsonyi depresszióhoz" is, amikor sokan látszólag indokolatlanul rosszkedvűek, levertek. Ebben nagy szerepet játszanak az "ünnepi elvárások": a ma már inkább kötelezőnek tekintett ajándékvásárlás, ünnepi menü összeállítása, elkészítése - hogy a rokonság ilyenkor ugyancsak "kötelező" látogatásáról már ne is beszéljünk.

Az ünnepi depresszió ezen okai ugyan kiheverhetőek, és egyáltalán nem eredményezik családi tragédiák bekövetkeztét - ám nem mindenki van olyan szerencsés helyzetben, hogy az ünnep alkalmából szembe kelljen néznie a terített asztallal és az azt körbeülő rokonsággal.

A magány és a kilátástalanság sarkallhatja végzetes lépésre az embert. Ez persze nem szükségszerűen karácsonykor vagy húsvétkor következhet be, ám az ünnepi hangulat, a jobb módúak fékevesztett költekezésének, a karácsony érzelmi előírásainak a külsőségekben is megfelelő mosolygós emberek, családok látványa - miközben a saját anyagi és egzisztenciális helyzete romokban, családja elhagyta, nem törődik vele - a szerencsétlen helyzetben lévő, jellemzően már évek óta súlyos pszichés gondokkal küzdő honfitársainkban tovább mélyülő depressziót generálhat. Tagadhatatlan, ilyenkor - különösképp, ha nincs külső segítség - felmerülhet az öngyilkosság gondolata is.

Annak ellenére, hogy a frissebb kutatások szerint ha lassan is, de évről évre csökken az öngyilkosságok száma Magyarországon, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2014-es felmérése megmutatta: a 100 ezer lakosra jutó öngyilkosságok számát tekintve még mindig az unió élvonalasai közé tartozunk, a legmagasabb értékeket nálunk, valamint Belgiumban, Szlovéniában, Horvátországban, Litvániában és Lettországban mérték.

Bár nem lehet tényként kijelenteni, hogy karácsonykor kétszer, háromszor többen vetnek véget saját kezűleg életüknek, ugyanakkor nem elhanyagolható és egyben árulkodó jel lehet, hogy a téli időszakban, jellemzően a karácsonyi ünnepek előtti és utáni napokban több mint kétszer annyi hívás érkezik a lelki-segély szolgálatokhoz, mint az év más szakaszaiban.

Szerző
Frissítve: 2014.12.23. 21:17

Budapest ostromának kezdete

Publikálás dátuma
2014.12.24. 06:10
A szovjet erők több mint 200 ezer katonát veszítettek a fővárosi, illetve a Budapest környéki harcokban FOTÓ: EUROPRESS/GETTY I
Hetven évvel ezelőtt, 1944 december 24-én, a múlt század legsötétebb karácsonyán bezárult a magyar főváros körül a szovjet ostromgyűrű. Budapestet Hitler még korábban erőddé nyilvánította, amivel megpecsételte sorsát.

A Malinovszkij hadseregtábornok vezette 2. Ukrán Front 1944. október elején érte el az Alföldet. A nyertes debreceni páncéloscsata után Sztálin Budapest elfoglalását jelölte ki következő célként. Tolbuhin marsall 3. Ukrán Frontja október végén Mohács alatt átkelt a Dunán és megindult észak, vagyis Buda felé, így a város megtartása a németek számára már stratégiai képtelenség volt. Így látta ezt Hans Friessner vezérezredes, a német Dél Hadseregcsoport főparancsnoka is, aki telefonon kifejtette véleményét Guderian marsall, vezérkari főnöknek is, mondván: talán Buda átmeneti védelmének van értelme, de a leghelyesebb az lenne, ha egész Budapestet nyílt várossá nyilvánítanák. Válaszul Hitler menten leváltotta Friessnert, a budapesti védelem parancsnokának pedig egy korlátolt SS rendőrtárbonokot, Karl Pfeffer-Wildenbruchot nevezett ki. A klessheimi főhadiszállásra látogató Szálasi Ferencnek Hitler kifejtette: a szovjetek sírjává, fordított Sztálingráddá változtatja Budapestet. Itt, a Dunánál halálos csapást mérnek a vörösökre. Házról-házra fognak harcolni Budapest Erőd utcáin.

A magyar főváros sorsa ezzel megpecsételődött. A városban hozzávetőleg 35 ezer magyar (a sorkatonák között sok nyilas pártszolgálatos) és körülbelül 25 ezer német katona volt (pontos adat máig nem ismert). Sztálin már 1944. október 29-én megparancsolta Malinovszkij marsallnak, hogy késlekedés nélkül vegye be "menetből" a magyar fővárost. Malinovszkij megpróbált ellenállni, mondván: a Kárpátokat megkerülő, több mint 600 kilométeren harcolva előrenyomuló csapatai nem elégségesek egy ekkora város elfoglalására. Sztálin azonban nem engedett; közölte Malinovszkijjal, hogy Budapest elfoglalásának politikai célja van. Sztálin a Debrecenben frissen megalakult Ideiglenes Nemzetgyűlést és Ideiglenes Nemzeti Kormányt mielőbb Budapesten akarta tudni. Legszívesebben már november 7-én díszszemlét rendezett volna a magyar fővárosban.

Mint az várható volt, Malinovszkij csapatai - bár elfoglalták Szolnokot, Kecskemétet és Ceglédet - csak mintegy 100 kilométerre tudták megközelíteni Budapestet. Sztálin ekkor - december első napjaiban - engedélyezte, hogy Tolbuhin marsall csapatai függesszék fel általános irányú előrenyomulásukat Bécs felé, és nyugat-északnyugat irányból segítsenek Malinovszkijnak bekeríteni a magyar fővárost. Az ostromgyűrű 1944 karácsonyán bezárult. A nyilas propaganda fennen hirdette, hogy a németek - csodafegyverekkel - hamarosan felszabadítják a várost. A színházak könnyű, szórakoztató darabokat játszottak. Miközben Buda határárban már dörögtek a fegyverek, a Fővárosi Operettszínház - nagy sikerrel - felújította Lehár Ferenc A mosoly országa című operettjét. Vagyis a valóságérzék nem volt erős oldala a nyilas propagandával elkábított fővárosi közönségnek.

A Budapesten bekerített magyar csapatok főparancsnoka, a korlátolt nyilas Hindy Iván vezérezredes volt (1946-ban, mint háborús bűnöst, kivégezték). Hindy- akit korábban úgy ismertek, mint aki nem foglakozik politikával - a Szálasi-puccs napján letartóztatta parancsnokát, Aggteleky Béla altábornagyot mondván: "árulás készül a német bajtársak ellen. A kormányzó úr a Várban zsidók befolyása alá került. Elárulta a magyar hazát, defetista lett!" Horthy kiugrási kísérletébe ugyanis Hindy is be volt avatva.

Alárendeltségében olyan botrányos alakok szolgáltak, mint a fanatikus, kegyetlen Vannay László őrnagy, aki tucatjával végeztette ki a reménytelen harcoktól menekülni próbáló tizenéves leventéket. Sőt, szolgálattételre jelentkezett nála a fehérterror hírhedt különítmény- parancsnoka, Prónay Pál is.

Hitler november 23-án erőddé nyilvánította a fővárost (Festung Budapest), s ezzel megpecsételte sorsát. A szovjet csapatok mind Pest, mind Buda felől valóban házról házra harcolva nyomultak előre. '44 véres karácsonyán már véres küzdelmek zajlottak a pesti kertvárosokban és a budai dombok között. Sőt, egy váratlan rohammal Tolbuhin 3. Ukrán Frontjának katonái egy rövid időre egészen a János Kórházig jutottak el. Innen csak a gyorsan átdobott, komoly erőt képviselő SS hadosztály alakulatai tudták őket ideiglenesen visszaszorítani.

A nagyváros civil lakosságára rettenetes szenvedés zúdult. A sebesült és halálos áldozatok számáról máig nincs pontos adta, de a civil veszteség megközelítette a 30 ezer főt. És ebben a pesti gettó áldozatai nincsenek is benne. Annyit tudunk, hogy 1944. október vége és 1945 január 17. - Pest felszabadulása - között a város zsidó lakossága 200 ezerről 120 ezerre csökkent. Szálasi gondoskodott arról, hogy még az ostromgyűrű bezárulása előtt, gyalogmenetben több mint 40 ezer zsidót indítson útnak Ausztria felé. Több tízezer emberrel aztán az éhezés, a hideg, a járványok és a nyilas keretlegények végeztek.

Véres harcok után 1945 január 17.-18.-ára Pestet megtisztították a szovjet csapatok. Ekkor robbantották fel a város Duna-hídjait a németek - lényegében értelmetlenül. Ugyanis a Budát rohamozó szovjet csapatok már az elővárosokban harcoltak és ezeket az egységeket semmiben sem akadályozta a hidak felesleges elpusztítása.

Buda ostroma még véresebb volt, mint a pesti harcok. A fanatikusan és teljesen értelmetlenül - hiszen a szovjet csapatok egy jelentős része ekkor már Kormárom-Győr irányában Ausztria felé nyomult előre - védekező csapatok halálos ítélete biztos volt. Teljes kudarccal járt a Buda felszabadítására indított három Konrád fedőnevű roham. Igaz, Herbert Otto Gille Galiciából átdobott páncélosai egy rövid időre a Pilisben áttörték az ostromgyűrűt, de Hitler parancsa az volt,hogy nyomuljanak be az ostromlott városba, vagyis a bekerített erődbe. Állítólag Gille erre azt mondta Hermann Balck vezérezredesnek, közvetlen felettesének, hogy "SS vagyok, de nem bolondultam meg a biztos pusztulásba menni".

A szovjet csapatok 1945 február első napjaiban elfoglalták a Sas-hegyet és a Gellérthegyet, amivel kettévágták a budai frontot. Innen kezdve az eredetileg is kilátástalan védekezés teljesen céltalan, eszeveszett vérontássá vált. A lényegében a budai Várba szorult német és magyar védők, végül február 11-én, egy reménytelen kitörési kísérletbe kezdtek. Nagyjából a budai Ördögárok mentén Hűvösvölgy felé kísérleték meg áttörni az ostromgyűrűt. Végül legfeljebb 700 katonának sikerült megmenekülni, az Ördögároknál esett fogságba Budapest parancsnoka Pfeffer-Wildenbruch tábornok is. Végül Buda, és ezzel együtt az egész magyar főváros 1945. február 12.-én felszabadult.

A nagyváros egyetlen romhalmaz volt. A pusztulás mértéke csak Sztálingrádhoz, vagy Berlinhez volt hasonlítható. Romba dőlt 33 ezer lakóház. A Dunába robbantották a város hídjait. Kiégett a híres Duna-parti teljes szállodasor és a pesti Vigadó. Romhalmazzá vált a budai Vár és a budai Polgárnegyed nagy része. A pesti oldalon csaknem teljesen elpusztultak a Körút házai, a mai V., VII. és VIII. kerület épületei. Károkat szenvedett az Operaház, a Nemzeti Színház és a Zeneakadémia. Budán a Krisztinavárosban, a Vérmező és a Sashegy környékén hozzávetőleg 80 százalékos volt a pusztulás; nem, vagy alig volt ház, amely egy vagy több belövést ne kapott volna. Későbbi becslések 1938-as árfolyamon 1000 milliárd pengőre becsülték az anyagi kárt. Az emberi veszteség számai is félelmetesek. A szovjet erők több mint 200 ezer katonát vesztettek. Ez azt jelenti,hogy a magyar területen elesett szovjet-orosz katonák közül miden második a budapesti és a Budapest körüli harcokban veszítették életüket. A magyar és német erők vesztessége hozzávetőleg 60 ezerre tehető.

Budapest teljes újjáépítése lényegében máig nem ért végett. A budai Vár, a régi Honvéd Főparancsnokság épülete mindmáig romhalmaz, évtizedekig tartott, amíg a lerombolt Duna-hidak helyett újak épültek. Egy szörnyű, bűnös és oktalan háború kitörölhetetlen nyomokat hagyott a magyar fővároson. A máig nem hegedő sebek a mártír költő Radnóti Miklós sorait idézik; ez a város szörnyű szenvedések árán tanulta meg, hogy mit jelent "a házfalakról csorgó vöröslő fájdalom".

Szerző
Témák

Ötvös Csöpi utódai új kocsikban

Publikálás dátuma
2014.12.24. 06:08
Fotók: Vajda József/Népszava
Egykor magyar rendőrök szovjet Zsigulikat vezetve üldözték a nyugati Mercedeseket, s az, hogy Ötvös Csöpi utolérte őket, sokkal inkább tűnt a forgatókönyvírók túlzásának, mint a valóság ábrázolásának - mondta Orbán Viktor miniszterelnök, amikor kedden a Készenléti Rendőrség budapesti alakulóterén 9,4 milliárd forint értékben 385 új rendőrautót adott át a szervezetnek.  A képre kattintva galéria nyílik!

Bejelentette: jövőre 44 milliárd forintot biztosít a kormány a fegyveres és rendvédelmi dolgozók életpályamodelljének bevezetésére. Jövő júliustól a dolgozók illetménye átlagosan 30 százalékkal fog emelkedni. A kormányfő hangsúlyozta: folyamatosan javul a nyomozások eredményessége, kevesebb a bűncselekmény, ami szinte csoda ahhoz képest, hogy a rendőrök anyagi megbecsültsége "időtlen idők óta nem javult". (Azt nem említette, hogy a Fidesz az "időtlen időkből" négy és fél éve kormányoz - a szerk.)

Szerző