Napi őrületek, bekattanások

Publikálás dátuma
2014.12.24 06:47
A homokember előadásában a fiatalok saját zaklatott útkeresésüket teszik közszemlére FOTÓ: BADINSZKY-TOLVAJ ANNUS
Mindig öröm, ha fiatalok jót csinálnak, markánsan jelentkeznek új idők, új dalaival. Ha képesek intenzíven hatni, és akár még fel is zaklatnak, akkor bizony erőteljes, amit csinálnak. A homokember és a Baal előadása is ilyen, tehetséges színinövendékek közreműködésével.

Nyughatatlan, lázálmokkal teli, izgalmasan zaklatott előadás A homokember, Szász János rendezésében, színinövendékek előadásában, az Ódry Színpadon. Attól olyan felzaklatottan intenzív E. T. A. Hoffmann remekmívű novellájának színpadi változata, hogy egyértelműen érződik, a fiatalok belejátsszák a saját útkeresésüket, bekattanásukat, akár őrületüket.

Miközben mások bőrébe bújnak, magukról is beszélnek, és sok tekintetben pőrére vetkőznek előttünk. Tétován bolyonganak, vagy felbőszülten üvöltenek, netán kivetkőznek önmagukból. Lázasan keresik a helyüket a világban.

Igyekeznek boldogok, szerelmesek lenni, de a külvilágon kívül saját rémképeik is iszonytatóan útjukat állják. Viaskodniuk kell testükkel, lelkükkel. Közben felőrlődnek, elbizonytalanodnak, teljesen elanyátlanodnak, kicsúszik lábuk alól a talaj, majd újra és újra megpróbálnak nekirugaszkodni az életnek.

Többen játsszák ugyanazt a szerepet, hogy mindenki megmutathassa magát, és meg is mutatja, miközben erőteljes a csoportos teljesítmény, ütőképes együtt a csapat, látszódnak a nagyon is különböző, érdekes egyéniségek, más-más alkatok.

Hosszú, a divatbemutatók kifutójára emlékeztető tér két oldalán ülünk, amit Szász sikerrel alkalmazott már jó néhány éve, amikor Máté Gábor első osztályával a Platonovot rendezte. És mivel rengeteget mozognak a szereplők, még a párbeszédek közben is, ezért karnyújtásnyi közelségbe is kerül mindenki hozzánk .

Ebben az intim térben, amit homokkal borítottak be, nem kényelmesedhet el egyik színész sem, bár erre egyelőre nem is mutatkozik hajlam a harmadéves bábszínész növendékek között. Hogy mennyi hajlam mutatkozik bennük a bábozásra, arra persze fokozottan kíváncsi lettem volna első közös nyilvános megmutatkozásukon, de a produkcióban egyetlen báb sem szerepel.

Azaz, hogy szerepel benne egy báb, akibe a főhős bele is habarodik, de azt is „élő” színésznő játssza, szaggatott mozgással, automatára emlékeztető, ugyanazt a két szót ismételgető, gépies hanggal. A homokember pedig, aki kivájja mások szemét, inkább a képzelet teremtménye, de hát ebben a horrorba hajló történetben összemosódik az álom és a valóság.

Egy dolog tűnik biztosnak, hogy izgalmas egyéniségekből áll Meczner János és Tengely Gábor osztálya. Amit Barna Zsombor, Csiby Gergely, Főglein Fruzsina, Horváth Alexandra, Horváth Márk, Kovács Domokos, Nagy Petra, Pájer Alma, Tóth Mátyás, Valentyik Anna csinál, az mindenképpen ígéretes.

A Baal vizsgaelőadása a Színház- és Filmművészeti Egyetem és a Szputnyik Hajózási Társaság közös produkciójában jött létre, és már ki is került az egyetemről, ettől a hónaptól a Jurányi Inkubátorház repertoárjára vette, az ötödéves Kovács D. Dániel ütős rendezésében. A Brecht darabja esetében is a zaklatottság az úr. Felfokozott indulatok csapnak össze, a feszültség állandósul.

A Király Dániel által játszott Baal a művészet, a szabadság, a gátlástalan önmegvalósítás, az alkohol szerelmese. Közben pusztítja magát, és mindenki mást is, aki körülötte van. Bármennyi taszító tulajdonsága is van, mágnesként vonzza az embereket, mert elképesztően karizmatikus, nemtől függetlenül beleszerelmesedik, aki csak kapcsolatba kerül vele. A szereplők a fekete földdel beborított színpadon játszanak, akár meg is hempergőznek benne, tobzódnak a mocsokban.

Nem tudnak mit kezdeni magukkal, nem tudnak mit kezdeni mással, lényegében egymásról nyúzzák le a bőrt. Lemeztelednek előttünk, Baal, és barátja Ekart, akit Hajduk Károly alakít, a szó szoros értelmében is. Ott álnak pőrén, abban a kiszolgáltatottságban, aminek maguk is előidézői, és pusztítják, ami csak köréjük kerül. De közben persze váteszek is ők, sajátos messiások, akik az élet értelmét is kutatják, lerészegedve is filozofálnak, kifinomultak, és durván gorombák egyszerre.

Körülöttük pedig az enervált, szanaszét hullott társadalom képviseletében Bach Kata, Kárpáti Pál, Béres Miklós, Jankovics Péter, Kurta Niké, Pető Kata, Rainer-Micsinyei Nóra, Szabó Zoltán alakításában ott járják hosszúra nyújtott, sajátos haláltáncukat a többiek. Egy gyilkos társadalom mohón szeretetre vágyó, boldogtalan képviselői. Szuggesztív produkciók, ha nem akarja az ember, akkor is a hatásuk alá kerül.

Venezuela lezárja az ország Brazíliával közös határát. Mi lesz az adományokkal?

Publikálás dátuma
2019.02.21 21:22
ÉRKEZIK AZ ADOMÁNY VENEZUELÁBA - Több száz tonnányi élelmiszer halmozódott fel a határon
Fotó: AFP/ LUIS ROBAYO
Maduro elnök "provokációnak" tekinti a Venezuelának szánt külföldi segélyek felhalmozását a határokon, ezért csütörtök estétől lezáratja a brazil határt, és ugyanezt fontolgatja Kolumbia esetén is.
Nicolás Maduro hivatalban lévő venezuelai elnök csütörtökön elrendelte az ország brazíliai határának lezárását, és ugyanezt fontolgatja Kolumbia esetében is - írja az MTI. Az elnök a televízióban kijelentette, hogy "provokációnak" tekinti a Venezuelának szánt külföldi segélyek felhalmozását a két országban, ahonnan az ellenzék hétvégén akarja bejuttatni a szállítmányokat az ő akarata ellenére.

Maduro katonai vezetőkkel tárgyalva döntött a határzárról, amely Brazília esetében helyi idő szerint este lép hatályba. "Úgy döntöttem, hogy újabb utasításig február 21-én 20 órától teljesen zárják le a szárazföldi határt Brazíliával" - mondta Maduro, és megismételte azt az állítását, hogy az adományok küldése a katonai invázió "előjátéka". Hozzátette ugyanakkor azt is, hogy információ vannak arról, hogy a kolumbiai katonaság nem akar segédkezni az invázióban.
A magát az ország ideiglenes elnökévé kikiáltó Juan Guaidó ellenzéki vezető, a parlament elnöke csütörtökön kíséretével együtt elindult Kolumbia felé a segélyért.
Egy képviselő szerint három határátkelőnél fogadják a szállítmányokat szombaton. Brazília annak a mintegy ötven állam közé tartozik, amely Guaidót ismeri el Venezuela ideiglenes államfőjeként. Korábban Orbán Viktor is leszögezte: Nicolas Maduro venezuelai elnöknek azonnal távoznia kell az ország éléről, az európai országoknak pedig el kell ismerniük Juan Guaidó ideiglenes államelnökségét.

Behódolók és hódoltatók

Publikálás dátuma
2019.02.21 21:03

Fotó: Népszava/ Szalmás Péter
Ritka szerencse, hogy olyan könyv kerül a kezükbe, amely olvastatja magát. Még ritkább, ha a könyv annyira fellelkesíti az olvasót, hogy az a befejezése után elölről kezdi az egészet. Spiró György a saját bevallása szerint ritkán dicsér, pláne a szerző jelenlétében, ám szerda este az Írók Boltjában ezt tette: már másodszorra jár Murányi Gábor újságíró, történész könyvének a végén. A sajtó szövedéke című, a Kronosz Kiadó gondozásában megjelent kötet huszadik századi sajtóhistóriákat idéz meg az 1920-as évektől napjainkig, Murányi Gábor harmincéves munkájának a gyümölcse. – Részben annak a története, hogy minden korszakban önként, dalolva vagy kényszerből bőven akadtak olyan újságírók, akik behódoltak az aktuális rendszernek – mondta Murányi Gábor a könyvbemutatón. Murányi nemcsak a sajtóarchívumok aranybányáit kutatta, hanem a levéltárakban annak is utáni járt, kik voltak a hódoltatók, és a sajtó olykor kevésbé ismert hőseit, szemtanúit, a sorok közötti írás gyakran álneves szerzőit is felkereste. A történészi szemléletet, a tények szenvedélyes szeretetét helyezte előtérbe – méltatta Spiró a szerzőt. A sajtó szövedéke rendkívül csábítóan kezdődik: megidézi a Horthy-rendszer sajtóját, mit és hogyan írtak Sztálin születésnapjáról, halálának „megünnepléséről” vagy Rákosi Mátyás hatvanadik születésnapjáról. – Az ember hajlamos arra, hogy elődei disznóságait iróniával, gúnnyal szemlélje, de ennek a könyvek a közepe táján elkezdenek sorjázni a pozitív hősök, szerethető figurák – tette hozzá Spiró György. Murányi Gábor tizenhat és fél évig volt a Magyar Nemzet újságírója, hőseinek, történeteinek egy részét ennek a viharos sorsú lapnak a múltjából idézi meg. Ilyen például Sibelka-Perleberg Arthur, aki inkognitóját mindvégig megőrizve, Tempefői, illetve Lénárd János álnéven publikált az 1940-es években. II. Bajor Lajosról írt egész oldalas cikket Őrült vagy cézár? címmel úgy, hogy abban bárki ráismertetett Hitlerre. A náci diktátort Weninger Antal (aki legtöbb írását Bánfalvy Szilárd néven jegyezte) is a tollhegyére tűzte: „A paranoiás sokszor éveken, évtizedeken át vezető szerepet játszhat (…), mindenkor logikus, olyakor imponálón éles gondolkodásúnak látszik” – olvasható a paranoiásokról írt orvosi szakcikkében. A sajtó szövedékében olvashatunk a „leülő emberekről” is, akik sajtóperek idején vállalták a börtönt a beperelt cikkek szerzőit óvva, továbbá a Népszava legendás cikkéről, amely „mélységes megrendeléssel” tudósított Sztálin betegségéről, újságok megpuccsolásáról, megszüntetéséről és összevonásáról, előfizetői listák ellopásáról, is. Spiró György szerint akár az 1930-as, akár az 1960-as évek újságait lapozzuk fel, ugyanolyan mondatokra bukkanhatunk, mint a mai magyar sajtóban. − Ez annyira nem jó, de mindenesetre azt mutatja, hogy Magyarország folytonos, nem megy sehová – mondta az író.