Ötvenezer cipősdoboznyi ajándék

Összesen 51 ezer 300 cipősdoboznyi ajándékot gyűjtött, majd osztott szét a rászoruló gyerekek között a Baptista Szeretetszolgálat az advent ideje alatt - tudatta a szervezet.

A közlemény szerint az ajándékok összértéke mintegy 150 millió forint, ezt egyebek mellett iskolások, munkahelyi közösségek, bankok, minisztériumok, önkormányzatok, a rendőrség és politikusok adták össze.
Az egyéni adományozók mellett számos vállalat és ismert emberek is bekapcsolódtak a gyűjtésbe; a Deák téri "Cipősdoboz Várnál" pedig több mint tízezren adták át ajándékukat a Doboztündérnek.

A Baptista Szeretetszolgálat azt is jelezte: a 1355-ös Cipősdoboz Adományvonal hívásával december végéig hívásonként 300 forinttal támogatható ajándékgyűjtő akciójuk.
A szervezet december 1. és 19. között országszerte mintegy kétszáz gyűjtőponton várta a cipősdoboz ajándékokat.

Szerző

„Éhen fogunk dögleni”

Publikálás dátuma
2014.12.24. 09:45
FOTÓ: NÉPSZAVA
Miközben a kormány tagadja a tényeket, az európai adatsorok egyértelműen bizonyítják: itt bizony terjed a nyomor. Magyarországon az elmúlt években százezrek kerültek kilátástalan helyzetbe, a gyermekszegénység pedig a még nem iskoláskorúak csaknem felét érinti.

A kormány a 2015-ös költségvetéssel „másfél-két millió embert immár nemcsak az út szélén hagy, hanem belöki őket az árokba, s még földet is szór rájuk”. (Ferge Zsuzsa, Népszabadság, 2014. 11. 12. )

„Éhen fogunk dögleni”. A szókimondó mondat nem a Népszava találmánya, valójában ez annak a kiáltványnak a címe, amelyet 2015-ös költségvetésről készített a Magyar Szegénységellenes Hálózat november közepén. Sőt, még csak nem is ők találták ki az idézett helyzetjellemzést: egy szegénységben élő ember jajdult föl így, amikor a családja jövője került szóba. „Nemcsak a saját félelmét fogalmazta meg. Hiszen mi Magyarország mérlege 2014-ben? 3,3 millió szegénységben élő, növekvő és mélyülő kirekesztés, gyermekszegénység” - írták a kiáltványban, mely utolsó, vészjósló könyörgésként szólt a kabinetnek: ne folytassa szegényellenes politikáját. Az Orbán-kormány azonban a jelek szerint nem hallotta meg, vagy nem érdekelte.

„Ebben az országban a kormány nem hallja vagy nem akarja meghallani milliók szavát. Háborút visel a szegénységben élők, a lecsúszók, a reményt föladók ellen, bűnbakot keres, és a kirekesztettekben találja meg, mert gyengének gondolja őket. Pedig Magyarországon a szegénységben élők és az elszegényedők, a megélhetésükért küzdők régen nem kisebbség. Milliók és milliók. Köztük vannak a generációk óta szegénységben élők, akik nem is látták maguk körül a kitörés lehetőségét soha. Gyerekek tömegei, akik vizes lakásokban, elegendő élelem nélkül nőnek fel, és akiket a családjuk nem tud egyetemre küldeni soha. Pályakezdő fiatalok, akik alig találnak munkát, pedig azt sulykolják beléjük, hogy spóroljanak, teremtsék meg az öngondoskodás körülményeit, mert nem lesz nyugdíjuk soha. Családjuk és önmaguk eltartása miatt kényszerből külföldre menők, akiknek arra, hogy itthon találják meg a számításukat, úgy érzik, itthon már nem lesz reményük soha. Évek, évtizedek óta pályán lévők, akik közül ezrek és ezrek tengernyi munkával sem keresnek eleget ahhoz, hogy megéljenek, és ha elvesztik az állásukat, lehet, hogy nem találnak új munkahelyet soha. Egész életüket végigdolgozó idős emberek, nyugdíjasok, akiknek arra, hogy tisztes megélhetésük legyen, már nincs kilátásuk soha”.

Orbán mondja:
- „Nem értünk egyet a szegénység tendenciájának alakulására vonatkozó megállapításokkal. A tendencia nagyon jó.”
- „A szegényeknek ma több pénzük van, mint korábban volt, mert segély helyett munkát kapnak.”
- „Minden gyermek naponta háromszor enni fog Magyarországon, ezzel a gyermekszegénységet végleg felszámoljuk.”

Nem találtunk olyan megszólalót, aki e hosszú – az említett kiáltványból származó - idézetnél jobban kifejezné a közállapotokat. A kiáltvány nem túloz: ez ma Magyarország. Mindezt adatok is alátámasztják. Az Eurostat 2013-ról készített jelentéséből ugyanis kiderült: Magyarországon a szegénység az elmúlt években folyamatosan nőtt, leszakadtunk még a visegrádi országoktól is, pedig a gazdasági fejlettségünk nem indokolja, hogy ilyen mértékű legyen az életszínvonal zuhanása. Eközben a kormány - és a legutóbbi KSH-adatsor - szerint csökkent hazánkban a szegénység.

A KSH és az Eurostat oldalain elérhető adatok persze valóban ellentmondásban vannak, hiszen utóbbi szerint 2013-ban is tovább nőtt a szegénységgel érintettek száma és aránya hazánkban. Magyarországon - Szlovákiával, Lengyelországgal vagy Csehországgal szemben - tovább nőtt tavaly azoknak az aránya, akik a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség kockázatának voltak kitéve. Immár honfitársaink egyharmadáról van szó, 3,3 millió magyar tartozik ebbe a körbe, vagyis egy év alatt százezerrel nőtt a táboruk. Ez azt jelenti, hogy hazánk lakosságának immár 33,5 százalékát fenyegeti szegénység vagy társadalmi kirekesztettség. Az arány 2012-ben 32,4 százalék volt. A legkisebb mértéket 2008-ban regisztrálta az Eurostat, akkor 28,2 százalékot közölt.

Az adatok értelmében Magyarországon a súlyosan depriváltak (akiknél kilenc fogyasztási tételből - például rendes fűtés vagy elég hús - legalább négy hiányzik) aránya is folyamatosan nő 2008 óta, 2013-ban már 26,8 százalékon állt. Itt is százezres a növekedés, 2,5 millióról 2,6 millió főre. Az uniós átlag 9,6 százalék, de például a szomszédos Szlovákiában is csak 10,2 százalék, Lengyelországban 11,9 százalék ugyanez az arány. A relatív jövedelmi szegénység mutatója alapján tavaly hazánkban a teljes népesség 14,6 százalékát érintette ez a probléma, vagyis 1,4 millió embert. Ennyien éltek a relatív szegénységi küszöb alatt, ami a középjövedelem 60 százaléka, azaz az egyszemélyes háztartásokra vonatkozóan évi 813 ezer forint. Vagyis havi 67 750 forint.

Ráadásul nemcsak a hazai lakosság egészében, hanem a munkavállalók körében is nőtt a szegénység kockázatának kitettek aránya, hiszen a foglalkoztatottak körében 6,4 százalék élt a szegénységi küszöb alatt, míg a nyugdíjasok között ez az arány 4,5 százalék volt, ami szintén a legmagasabb arányt jelenti 2006 óta. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak esetében ez az arány 5,4 százalék, míg a részmunkaidősök esetében háromszor ekkora, 16,5 százalék.

Az Eurostat-adatokból az is kiolvasható, hogy minél fiatalabb valaki, annál valószínűbb, hogy szegény családban él, és a közhiedelemmel ellentétben a legjobban védett csoport a szegénységgel szemben a nyugdíjasoké, hiszen ők ma Magyarországon az egyedüli réteg, amely biztosnak tekinthető havi jövedelemre tesz szert. A számok alapján a helyzet az elmúlt néhány évben meredeken romlott, amit a gyerekek különösen megszenvednek. A gyerekszegénységet tekintve mára Magyarország az abszolút sereghajtók között van az EU-n belül: a legkisebb, 7 év alatti gyerekek 42,4 százaléka él nálunk szegénységben. Magyarországon minden indikátor szerint erőteljesen nő a gyerekszegénység, miközben rajtunk kívül az EU-n belül mindenhol máshol sikerült megállítani vagy visszafordítani a növekedését, még Romániában is. A kutatók szerint, ha a kormány valóra váltja a terveit, még súlyosabbá válik majd a helyzet, legfőképp a családi pótlék feltételekhez kötése miatt, amiről 2015 elején kíván dönteni a kabinet.

Mindezek alapján az MTA illetékes kutatói megállapították: Magyarország nemcsak elszegényedik, hanem súlyosan leszakad még a saját régióján belül is, a növekvő szegénység mögött pedig nem a csökkenő foglalkoztatottság áll, hanem valami egészen más: a kormány politikája.

Számok, tények
- Magyarországon több mint egymillió a munkaerőpiac peremén lévők száma, s további 3,5-4 millióan vannak azok, akiknek háztartásában van a munkaerőpiac peremén lévő tag
- 2,6 millió magyar ember szó szerint nyomorog
- 1,4 millió magyar él kevesebb, mint havi 67 ezer forintból
- A legkisebb, 7 év alatti gyerekek 42,4 százaléka él szegénységben
- Az egykulcsos adó 500 milliárd forinttal kisebb kötelezettséget jelent a nagyjövedelműeknél, 500 milliárddal nagyobb terhet a szegényeknek
- A rezsicsökkentés, a családi adókedvezmény csak azoknak kedveznek, akiknek már egyébként is több van
- 380 ezer fő nyilvántartott álláskereső munkanélküliből 170 ezer kap maximum 45 ezer forint (családi) segélyt, 210 ezer semmilyen ellátásban nem részesül, 130 ezer fő „passzív” munkanélküli szintén nem kap egy forint segítséget sem; s legalább 150-200 ezer főt kizártak a munkanélküli-regisztrációból és a közmunkából – magyarán ők sem
- A közmunkaprogramnak nevezett kényszermunka éhbért biztosít teljes családoknak, a havi közmunkás bér ma: 50-70 ezer forint
- A munkanélküli-segély (hivatalos nevén foglalkoztatást helyettesítő támogatás) összege ma 22 800 forint, az álláskeresési járadék folyósítási idejének 9-ről 3 hónapra csökkentése sokakat éhezésre kényszerített
- Magyarországon 2008 óta nem nőtt a családi pótlék és a gyes összege, ami 20-25 százalék reálérték-vesztést jelent
- A családi pótlék munkához kötésével 200-250 ezer, épp a legrosszabb körülmények között élő gyerek marad pénz nélkül

Ki segít itt, s kinek?

A magyarok fele egész évben igyekszik segíteni a rászorulóknak, karácsonykor pedig az ország csaknem háromnegyede (72 százaléka) jótékonykodik. Minden második ember örömmel lemondana kedvenc használati tárgyáról egy nélkülözésben élő javára, a válaszadók negyede viszont alaposan megvizsgálná, hogy kinek és milyen értékű adományt nyújt. A döntő többség étellel, ruhával vagy háztartási eszközökkel támogatja az elesett embereket, de akadnak olyanok is, akik saját készítésű ajándékkal próbálnak örömöt szerezni.

Többek között ez derült ki az Immochan Magyarország Kft. megbízásából végezett reprezentatív kutatásból. Arra is fény derül ugyanakkor, hogy a magyaroknak igencsak számít, kinek jut az adomány: háromszor annyian nyújtanának anyagi támogatást egy állatmenhelynek (16 százalék), mint egy hajléktalanszállónak (5 százalék). A döntő többség (60 százalék) - ha lenne egymillió forintja, amit csak jótékony célokra fordíthat - egy gyermekotthon számlájára utalna pénzt, a válaszadók csaknem egyötöde (17 százalék) pedig fogyatékkal élőket segítő intézményeket részesítene előnyben. Szomorú, de a felmérés szerint egyetlen olyan korcsoport sincs, ahol 7 százaléknál többen nyújtanának anyagi támogatást az utcán élőknek.

A megkérdezett idősebbek nyitottabbnak tűntek az adakozásra: 60 százalékuk folyamatosan gondol az elesettekre, miközben a harminc alattiak körében ez csak tízből négy válaszadóra jellemző. A felmérésben résztvevők több mint 10 százaléka az idén első alkalommal fog jótékonykodni, és ugyanennyien vannak azok, akik szeretnének, de anyagi helyzetük vagy egészségügyi állapotuk nem teszi lehetővé. Meglepő, de csupán pár százalékra tehető azoknak az embereknek az aránya, akik a kérdést úgy látják: nekik is van elég gondjuk, inkább rajtuk segítsenek.

Szerző

„Éhen fogunk dögleni”

Publikálás dátuma
2014.12.24. 09:45
FOTÓ: NÉPSZAVA
Miközben a kormány tagadja a tényeket, az európai adatsorok egyértelműen bizonyítják: itt bizony terjed a nyomor. Magyarországon az elmúlt években százezrek kerültek kilátástalan helyzetbe, a gyermekszegénység pedig a még nem iskoláskorúak csaknem felét érinti.

A kormány a 2015-ös költségvetéssel „másfél-két millió embert immár nemcsak az út szélén hagy, hanem belöki őket az árokba, s még földet is szór rájuk”. (Ferge Zsuzsa, Népszabadság, 2014. 11. 12. )

„Éhen fogunk dögleni”. A szókimondó mondat nem a Népszava találmánya, valójában ez annak a kiáltványnak a címe, amelyet 2015-ös költségvetésről készített a Magyar Szegénységellenes Hálózat november közepén. Sőt, még csak nem is ők találták ki az idézett helyzetjellemzést: egy szegénységben élő ember jajdult föl így, amikor a családja jövője került szóba. „Nemcsak a saját félelmét fogalmazta meg. Hiszen mi Magyarország mérlege 2014-ben? 3,3 millió szegénységben élő, növekvő és mélyülő kirekesztés, gyermekszegénység” - írták a kiáltványban, mely utolsó, vészjósló könyörgésként szólt a kabinetnek: ne folytassa szegényellenes politikáját. Az Orbán-kormány azonban a jelek szerint nem hallotta meg, vagy nem érdekelte.

„Ebben az országban a kormány nem hallja vagy nem akarja meghallani milliók szavát. Háborút visel a szegénységben élők, a lecsúszók, a reményt föladók ellen, bűnbakot keres, és a kirekesztettekben találja meg, mert gyengének gondolja őket. Pedig Magyarországon a szegénységben élők és az elszegényedők, a megélhetésükért küzdők régen nem kisebbség. Milliók és milliók. Köztük vannak a generációk óta szegénységben élők, akik nem is látták maguk körül a kitörés lehetőségét soha. Gyerekek tömegei, akik vizes lakásokban, elegendő élelem nélkül nőnek fel, és akiket a családjuk nem tud egyetemre küldeni soha. Pályakezdő fiatalok, akik alig találnak munkát, pedig azt sulykolják beléjük, hogy spóroljanak, teremtsék meg az öngondoskodás körülményeit, mert nem lesz nyugdíjuk soha. Családjuk és önmaguk eltartása miatt kényszerből külföldre menők, akiknek arra, hogy itthon találják meg a számításukat, úgy érzik, itthon már nem lesz reményük soha. Évek, évtizedek óta pályán lévők, akik közül ezrek és ezrek tengernyi munkával sem keresnek eleget ahhoz, hogy megéljenek, és ha elvesztik az állásukat, lehet, hogy nem találnak új munkahelyet soha. Egész életüket végigdolgozó idős emberek, nyugdíjasok, akiknek arra, hogy tisztes megélhetésük legyen, már nincs kilátásuk soha”.

Orbán mondja:
- „Nem értünk egyet a szegénység tendenciájának alakulására vonatkozó megállapításokkal. A tendencia nagyon jó.”
- „A szegényeknek ma több pénzük van, mint korábban volt, mert segély helyett munkát kapnak.”
- „Minden gyermek naponta háromszor enni fog Magyarországon, ezzel a gyermekszegénységet végleg felszámoljuk.”

Nem találtunk olyan megszólalót, aki e hosszú – az említett kiáltványból származó - idézetnél jobban kifejezné a közállapotokat. A kiáltvány nem túloz: ez ma Magyarország. Mindezt adatok is alátámasztják. Az Eurostat 2013-ról készített jelentéséből ugyanis kiderült: Magyarországon a szegénység az elmúlt években folyamatosan nőtt, leszakadtunk még a visegrádi országoktól is, pedig a gazdasági fejlettségünk nem indokolja, hogy ilyen mértékű legyen az életszínvonal zuhanása. Eközben a kormány - és a legutóbbi KSH-adatsor - szerint csökkent hazánkban a szegénység.

A KSH és az Eurostat oldalain elérhető adatok persze valóban ellentmondásban vannak, hiszen utóbbi szerint 2013-ban is tovább nőtt a szegénységgel érintettek száma és aránya hazánkban. Magyarországon - Szlovákiával, Lengyelországgal vagy Csehországgal szemben - tovább nőtt tavaly azoknak az aránya, akik a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség kockázatának voltak kitéve. Immár honfitársaink egyharmadáról van szó, 3,3 millió magyar tartozik ebbe a körbe, vagyis egy év alatt százezerrel nőtt a táboruk. Ez azt jelenti, hogy hazánk lakosságának immár 33,5 százalékát fenyegeti szegénység vagy társadalmi kirekesztettség. Az arány 2012-ben 32,4 százalék volt. A legkisebb mértéket 2008-ban regisztrálta az Eurostat, akkor 28,2 százalékot közölt.

Az adatok értelmében Magyarországon a súlyosan depriváltak (akiknél kilenc fogyasztási tételből - például rendes fűtés vagy elég hús - legalább négy hiányzik) aránya is folyamatosan nő 2008 óta, 2013-ban már 26,8 százalékon állt. Itt is százezres a növekedés, 2,5 millióról 2,6 millió főre. Az uniós átlag 9,6 százalék, de például a szomszédos Szlovákiában is csak 10,2 százalék, Lengyelországban 11,9 százalék ugyanez az arány. A relatív jövedelmi szegénység mutatója alapján tavaly hazánkban a teljes népesség 14,6 százalékát érintette ez a probléma, vagyis 1,4 millió embert. Ennyien éltek a relatív szegénységi küszöb alatt, ami a középjövedelem 60 százaléka, azaz az egyszemélyes háztartásokra vonatkozóan évi 813 ezer forint. Vagyis havi 67 750 forint.

Ráadásul nemcsak a hazai lakosság egészében, hanem a munkavállalók körében is nőtt a szegénység kockázatának kitettek aránya, hiszen a foglalkoztatottak körében 6,4 százalék élt a szegénységi küszöb alatt, míg a nyugdíjasok között ez az arány 4,5 százalék volt, ami szintén a legmagasabb arányt jelenti 2006 óta. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak esetében ez az arány 5,4 százalék, míg a részmunkaidősök esetében háromszor ekkora, 16,5 százalék.

Az Eurostat-adatokból az is kiolvasható, hogy minél fiatalabb valaki, annál valószínűbb, hogy szegény családban él, és a közhiedelemmel ellentétben a legjobban védett csoport a szegénységgel szemben a nyugdíjasoké, hiszen ők ma Magyarországon az egyedüli réteg, amely biztosnak tekinthető havi jövedelemre tesz szert. A számok alapján a helyzet az elmúlt néhány évben meredeken romlott, amit a gyerekek különösen megszenvednek. A gyerekszegénységet tekintve mára Magyarország az abszolút sereghajtók között van az EU-n belül: a legkisebb, 7 év alatti gyerekek 42,4 százaléka él nálunk szegénységben. Magyarországon minden indikátor szerint erőteljesen nő a gyerekszegénység, miközben rajtunk kívül az EU-n belül mindenhol máshol sikerült megállítani vagy visszafordítani a növekedését, még Romániában is. A kutatók szerint, ha a kormány valóra váltja a terveit, még súlyosabbá válik majd a helyzet, legfőképp a családi pótlék feltételekhez kötése miatt, amiről 2015 elején kíván dönteni a kabinet.

Mindezek alapján az MTA illetékes kutatói megállapították: Magyarország nemcsak elszegényedik, hanem súlyosan leszakad még a saját régióján belül is, a növekvő szegénység mögött pedig nem a csökkenő foglalkoztatottság áll, hanem valami egészen más: a kormány politikája.

Számok, tények
- Magyarországon több mint egymillió a munkaerőpiac peremén lévők száma, s további 3,5-4 millióan vannak azok, akiknek háztartásában van a munkaerőpiac peremén lévő tag
- 2,6 millió magyar ember szó szerint nyomorog
- 1,4 millió magyar él kevesebb, mint havi 67 ezer forintból
- A legkisebb, 7 év alatti gyerekek 42,4 százaléka él szegénységben
- Az egykulcsos adó 500 milliárd forinttal kisebb kötelezettséget jelent a nagyjövedelműeknél, 500 milliárddal nagyobb terhet a szegényeknek
- A rezsicsökkentés, a családi adókedvezmény csak azoknak kedveznek, akiknek már egyébként is több van
- 380 ezer fő nyilvántartott álláskereső munkanélküliből 170 ezer kap maximum 45 ezer forint (családi) segélyt, 210 ezer semmilyen ellátásban nem részesül, 130 ezer fő „passzív” munkanélküli szintén nem kap egy forint segítséget sem; s legalább 150-200 ezer főt kizártak a munkanélküli-regisztrációból és a közmunkából – magyarán ők sem
- A közmunkaprogramnak nevezett kényszermunka éhbért biztosít teljes családoknak, a havi közmunkás bér ma: 50-70 ezer forint
- A munkanélküli-segély (hivatalos nevén foglalkoztatást helyettesítő támogatás) összege ma 22 800 forint, az álláskeresési járadék folyósítási idejének 9-ről 3 hónapra csökkentése sokakat éhezésre kényszerített
- Magyarországon 2008 óta nem nőtt a családi pótlék és a gyes összege, ami 20-25 százalék reálérték-vesztést jelent
- A családi pótlék munkához kötésével 200-250 ezer, épp a legrosszabb körülmények között élő gyerek marad pénz nélkül

Ki segít itt, s kinek?

A magyarok fele egész évben igyekszik segíteni a rászorulóknak, karácsonykor pedig az ország csaknem háromnegyede (72 százaléka) jótékonykodik. Minden második ember örömmel lemondana kedvenc használati tárgyáról egy nélkülözésben élő javára, a válaszadók negyede viszont alaposan megvizsgálná, hogy kinek és milyen értékű adományt nyújt. A döntő többség étellel, ruhával vagy háztartási eszközökkel támogatja az elesett embereket, de akadnak olyanok is, akik saját készítésű ajándékkal próbálnak örömöt szerezni.

Többek között ez derült ki az Immochan Magyarország Kft. megbízásából végezett reprezentatív kutatásból. Arra is fény derül ugyanakkor, hogy a magyaroknak igencsak számít, kinek jut az adomány: háromszor annyian nyújtanának anyagi támogatást egy állatmenhelynek (16 százalék), mint egy hajléktalanszállónak (5 százalék). A döntő többség (60 százalék) - ha lenne egymillió forintja, amit csak jótékony célokra fordíthat - egy gyermekotthon számlájára utalna pénzt, a válaszadók csaknem egyötöde (17 százalék) pedig fogyatékkal élőket segítő intézményeket részesítene előnyben. Szomorú, de a felmérés szerint egyetlen olyan korcsoport sincs, ahol 7 százaléknál többen nyújtanának anyagi támogatást az utcán élőknek.

A megkérdezett idősebbek nyitottabbnak tűntek az adakozásra: 60 százalékuk folyamatosan gondol az elesettekre, miközben a harminc alattiak körében ez csak tízből négy válaszadóra jellemző. A felmérésben résztvevők több mint 10 százaléka az idén első alkalommal fog jótékonykodni, és ugyanennyien vannak azok, akik szeretnének, de anyagi helyzetük vagy egészségügyi állapotuk nem teszi lehetővé. Meglepő, de csupán pár százalékra tehető azoknak az embereknek az aránya, akik a kérdést úgy látják: nekik is van elég gondjuk, inkább rajtuk segítsenek.

Szerző