Orbán-kormány;Fidesz;népszerűség;Angela Merkel;

2014-12-28 20:00:00

Hónapjai vannak Orbánnak?

Angela Merkel februári villámlátogatása után hatalomátvétel történhet a Fideszben - állítják a Népszava kormánypárti forrásai. Az informátorok az Orbán Viktorral szembeni, párton belül egyre erősödő elégedetlenségről számoltak be, s hogy már az is felmerült, a kormányfő egyenesen akadálya a Fidesz boldogulásának. Forrásaink szerint az nem kérdés, hogy Orbán megbukott, az azonban egyelőre nem világos, ki lépne a helyére.

Orbánnak és rendszerének már csak néhány hónapja van hátra - állítják Fideszhez közel álló forrásaink. Egyre többen vannak, teszik hozzá, akik igyekeznek magukat távol tartani a kormányfőtől, illetve, amennyire lehet kimaradni azokból az intézkedésekből, amelyeket jórészt magának a miniszterelnöknek az iniciálására hoztak, vagy hoznak meg. Nincs értelme, vélik, beleégni mindabba, ami történik; a bukás ugyanis elkerülhetetlen.

Informátoraink úgy látják, Orbán visszafordíthatatlan pályára helyezte magát és önmagával együtt a Fideszt, de ami még nagyobb baj, az országot is. A kormányzati munkát kapkodás, kiismerhetetlenség jellemzi, a szakembergárdának, ha van ilyen - mert egyre inkább csak a hűség és a miniszterelnökhöz való ragaszkodás a kötelező -, fogalma sincs mi az irány, mihez kell alkalmazkodni, mi a cél. A zaklatottság, a kiszámíthatatlanság magából Orbánból fakad: egyre kevesebb emberben bízik meg, és azok, akik még élvezik bizalmát, akikre hallgat inkább csak rosszabbik énjét mutatják fel neki.

Olcsó pszichologizálásnak tűnik, de ezek a jegyek valóban a magányosság, a környezetében is ellenségeket kereső és találó vezérek szimptómái. Ezért aztán nincsenek a kormányzati döntések megvitatva, váratlan ötletek mentén dolgoznak a miniszterek és az apparátus, ám ezek az ötletek sem mutatnak semmiféle koncepciót, koherenciát. Ráadásul az is előfordul - mint azt láthattuk -, hogy Orbán véleménye is változik, méghozzá egyik napról a másikra, és ennek megfelelően rángatja kommunikációs és cselekvési szinten is a beosztottjait. Ez a magyarázata annak is, hogy többen a kiszolgálói közül nevetségessé válnak - mint például Németh Szilárd a netadó esetében, a fideszes rezsibiztos ugyanis a kormányfő aktuális álláspontját követni képtelen módon védelmezte az ötletet még akkor is, amikor Orbán már kiállt belőle - és erre a szerepre egyre kevesebben vágynak. Akadnak persze olyanok is, akiket mindez nem zavar, számukra a megfelelni vágyás a legfőbb szempont - fogalmazott egyik forrásunk.

Nagy kérdés ugyanakkor, hogy Orbán, aki eddig azért jó érzékkel kezelte a nyilvánosságot és azt is nagyjából tudta, hol húzódnak a jó és rossz, illetve végletesen népszerűtlen és még átvihető döntések határai, miért veszítette el ezt a képességét. Merthogy elveszítette - állítják az őt jól ismerő körökből. A választ, illetve a megoldást többen az úgynevezett "amerikai ügyben" vélik felfedezni, vagyis abban a csatában, amelyet a legtöbben megnyerhetetlennek tartanak, de nem is feltétlenül Vida Ildikó adóhatósági elnök szempontjából.

A gondok ráadásul jóval korábban kezdődtek, az orbáni rendszer szétesése - bármily furcsa - már az áprilisi választások előtt jóval megindult. Egészen pontosan attól a pillanattól, amikor Orbán felrúgta a Fidesz gazdasági-politikai irányításának rendszerét és a gazdasági döntéseket is saját hatáskörébe vonta. Feltehetően, mondják az elemzők, megelégelte azt a duális rendszert, amelyben Simicska Lajossal párban irányították a Fideszt, majd a kormányzati döntéseket, világos határvonalat húzva kettejük kompetenciái közé. Orbán általános úzussá tette azt, ami persze korábban is előfordult, de olykor azért akadtak morális megfontolások, akadályok is, hogy minden elképzelés elérhető, minden akarat törvénnyel megvalósítható. A folyamat már az első, 2010-es választási győzelem után elindult, Orbán pedig az újabb kétharmados siker - amihez persze köztudottan hozzájárultak a célhoz rendelt törvény-buherálások - nyomán végképp kontrollját veszítette. Így kerülhetett zsarolási helyzetbe a KDNP is; a párt számára elérkezett az idő, amikor karakteresebbé teheti önmagát a nyilvánosság előtt, ezért is nyúlt vissza például a három éve már elutált vasárnapi zárva tartás, akkor Orbánnal szemben simán elvesztett ügyéhez. A kereszténydemokraták, hallva az egyre többet elégedetlenkedő, zúgolódó Fideszes képviselőket, felismerték, most többet kérhetnek és kérnek is saját parlamenti szavazataikért, mint az első ciklusban.

Éppen ezért, amit ma látunk már nem egy rendszer, mint korábban volt, hanem egy napról napra élő folyamat, amely - a józanabbak szerint - semmiképp sem tartható fenn, de mert önkorrekcióra képtelen, feltétlen bukásra van ítélve. És ez már nem pusztán suttogó propaganda; egyre szélesebb körben terjed a Fidesz háza táján. Ez a magyarázata az egyre többet és többeknél fölbukkanó puccselméleteknek is; ezek is többnyire Orbánból és Orbántól indulnak ki; sem Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, sem Pintér Sándor belügyminiszter nem saját ötletként dobta a nyilvánosság elé a maga fantázia-puccsát, a megszokott forgatókönyvet követve: külföldről érkező aknamunkát vizionálva. Utóbbi ebben a formában badarság, mint ahogy azt maga Orbán is pontosan tudja.

Fotó: Europress/Getty Images/Sean Gallup

Fotó: Europress/Getty Images/Sean Gallup

Az azonban nem feltétlenül az, és ennyiben van alapja a puccstól való félelemnek, hogy éppen a Fideszen belülről, vagy a kormánypárt környékén szerveződnek csoportok, ma még nem látható, nem ismert figurák, akik nem pusztán előkészítik a hatalom átvételét, hanem - egyesek szerint - alkalmasok is arra, hogy a politikai irányvonal megváltoztatása nélkül átvegyék az ország irányítását. E folyamat egyik fontos állomása lehet Angela Merkel német kancellár villámlátogatása, akinek egyre nagyobb tehertétel a magyar miniszterelnök; sem az Európai Néppárt, sem az Európai Unió demokrácia felfogásával nem összeegyeztethető ugyanis hatalomgyakorlás, illetve a szövetségi rendszerből való folyamatos kikandikálás. Többen emlékeztettek ráadásul arra is, hogy Merkel tett már néhány ilyen látogatást európai vezetőknél, amelyek után a fogadó ország vezetője villámgyorsan távozott a hatalomból.

Nyilván a partnereknek sem mindegy, hogy megérett-e a helyzet Magyarországon egy Orbán utáni időkre, vagy a miniszterelnök még most is ki tudja vinni békemenetes híveit az utcára. Hogy pedig van-e olyan utód a magyar jobboldalon, aki uralni tudja majd a helyzetet és helyes irányba fordítani az ország szekerét? Egyelőre nem tudni. Vagyis, mondják forrásaink, az már nem kérdés, hogy Orbán megbukott-e, csak az, hogy mennyi idő kell a mögötte épülő új rendszer stabilizálásához.