Marokkó, az ellentétek országa

Az egykori francia gyarmatról, Marokkóról írt könyvet Fülöp T. Mariann újságíró. Korábban már Iránról is jelent meg könyve, s mindkét országban a sokszínűség ragadta meg.

Marokkó az ellentétek országa. Legalábbis így látja Fülöp T. Mariann újságíró, aki Kétszínű Marokkó címmel írt könyvet személyes tapasztalatai alapján. Lapunknak elmondta, nem ritka az, hogy valami egyszerre vonzó és taszító. Így volt ő az egykori francia gyarmattal, amelynek egyik arca megtévesztően modern, szinte európai, a másik viszont évszázadokkal ezelőtti korokat idéz. A nagyvárosok utcáin a hatalmas villákkal szemben sokszor ott állnak a szegénynegyed bádogból eszkábált viskói, a legújabb autócsodák mellett pedig szamárkordé poroszkál. A nagy világmárkák luxusboltjaiban sorban állnak a vevők, az Atlasz helységben vagy a sivatagban pedig nomád viskókban a mindennapi túlélésért küzdenek az emberek. Az utóbbiak számára az iskola is elérhetetlen, így Marokkó lakóinak majdnem a fele írástudatlan.

Az emberek magatartásán is érződik ez a kettősség. Ha kell európaiak, ha kell muzulmánok, sokszor beszélnek nyelveket, de gyakran úgy tesznek, mintha nem értenének semmit. Esetenként barátságosak és nyitottak a látogatókkal, de ha úgy érzik, nem bánnak velük egyenrangú félként, akkor könnyen megsértődnek, és hangot is adnak nemtetszésüknek.

Fülöp T. Mariann arról is beszámolt, hogy a nagyvárosi fiatalok ugyanúgy élnek, mint nyugati társaik, azaz alkohol isznak, barátjuk, vagy barátnőjük van, és nyilván a szüzességüket sem tartogatják a házasságig. A szülők viszont úgy tesznek, mint akik mit sem tudnak minderről, aztán legfeljebb kifizetnek egy szűzhártya rekonstrukciós műtétet, vagy lefizetnek egy nőgyógyászt, aki kiállít egy igazolást a lány ártatlanságáról. S bár tilos a kábítószer fogyasztása, termesztése vagy termelése és persze a kereskedelme is, a Rif hegységben mégis szinte csak vadkender mezőket lát az ember, hiszen onnan származik a világ marihuána termésének több mint a fele. Az alkohol fogyasztását is tiltja az iszlám, ennek ellenére a hipermarketek tele vannak italokkal, és a bárokban, éttermekben is sokan isznak. A szerző szerint a marokkói borok kifejezetten finomak, nem véletlen, hogy a neves francia színésznek, Gérard Depardieu-nek Meknesz környékén van borászata. Marokkó egyik fő bevételi forrása a turizmus, ami a szegény embereknek a megélhetést jelenti, de egyúttal kiszolgáltatottá is teszi őket. Marrakeshben például virágzik a prostitúció és szexturizmus is.

A könyvben az afrikai országban élő magyarokkal készült interjúk is vannak. Fülöp T. Mariann például beszélgetett az egykori külügyminiszter, Bánffy Miklós lányával, Katalinnal valamint ott dolgozó orvosokkal és vadászokkal is. A legfelkavaróbbak azonban azok, amelyeket emberjogi harcosokkal és az afrikai menekültekkel foglalkozókkal készített. Ezek a beszélgetések egyúttal arra is magyarázatot adnak, az ellentétek dacára miért szerethet bele valaki Marokkóba.