Lassan építik a Panama-csatornát

Fennakadások sora jellemzi a Panama-csatorna modernizálását. Szombat óta körülbelül ezer munkás sztrájkol. Ragaszkodnak ugyanis ahhoz, hogy visszavegye a munkálatokat irányító cég egyik kollégájukat, aki összetűzésbe keveredett egy spanyol munkással. A közép-amerikai állam munkaügyi minisztériuma felszólította a szakszervezetet és az építkezést végző vállalatot, simítsák el a nézeteltéréseket.

A csatornát úgy alakítják át, hogy minden korábbinál nagyobb óceánjárók is át tudjanak haladni rajta. Az 1914-ben megnyitott csatorna az Atlanti-óceánt és a Csendes-óceánt köti össze. A csatorna modernizálását a spanyol Sacyrhoz köthető konzorcium, az Eom végzi. A munkálatokat már rég le kellett volna zárni, eredetileg a csatorna századik születésnapjára akarták átadni.

A csatorna építése már száz éve is gyötrelmesen haladt. Már a XVI. században felmerült, megkönnyítené a hajózást, ha átvágnák a panamai földszorost, így összeköthetnék a két óceánt. Az ötlet azonban hamar feledésbe merült, hiszen az akkori technikai feltételek mellett lehetetlen lett volna megvalósítani. A XIX. században aztán több országból is érkeztek kutatók, hogy felmérjék egy csatorna megépítésének lehetőségeit. 1877-ben Armand Reclus francia haditengerész és Lucien Napoléon Bonaparte Wyse mérnök vizsgálták meg ennek lehetőségeit.

A franciák számára önbizalmat adott, hogy 1859-ben segítségükkel adták át a Szuezi-csatornát. 1881-ben épp a „szuezi hős”, Ferdinand de Lesseps vezetésével kezdték meg az építkezést. A franciák azonban nem számoltak a mostoha időjárással. Az építkezésre szánt pénz hamar elfogyott, ráadásul a munkálatok – balesetek és járványok miatt – 22 ezer emberéletet követeltek. 1894-ben egy másik francia cég vette át az irányítást, a munka azonban rendkívül lassan haladt. 1902-ben aztán az amerikai szenátus úgy döntött, Nicaraguán keresztül ők is csatornát építenek. A franciák számára ez óriási csapás volt, hiszen végképp ellehetetlenítette volna az építkezést. A társaság ezért úgy döntött, eladja az építés jogait. 1904-ben 40 millió dollárt fizettek érte, amibe a panamai vasútvonal is beletartozott.

Az amerikaiaknak szembesülniük kellett azzal, hogy a franciák által hátrahagyott eszközök egy része használhatatlan, s a munkaerő sem volt teljesen alkalmas a feladatra. Ugyanakkor másfajta stratégiát is követtek. A csatorna környékén számos kávéházat, szállodát, üzleteket emeltek, gyorsan fejlesztették az infrastruktúrát, így jelentősen javítottak a munkakörülményeken. Több ezer új munkást alkalmaztak. A munkálatokkal 1914-ben, 401 évvel azután végeztek, hogy Vasco Nunez de Balboa először haladt át Panamán. Az Egyesült Államok összesen 375 millió dollárt költött a csatornára. Ez volt a kor messze legnagyobb amerikai vállalkozása. A csatornán első ízben az SS Ancon nevű szállítóhajó haladt át 1914. augusztus 15-én.