Szemtanú Ceaucescu végnapjairól

Azonnal fizetésjavításokat ígért. A tv- és rádióbeszéd elhangzott, s nyomban utána, még az esti órákban, a tv késői híradójában már jöttek is a dolgozók „csatlakozásai

Hogyan teltek Ceausescu utolsó napjai? Erre keresett választ az MTI bukaresti tudósítója. Kapcsolatot létesített egy olyan hiteles szemtanúval, aki a pártközpont épületében dolgozott az „utolsó napig,,. Nevét nem közöljük, hiszen a terroristák véres akcióitól, bosszújától még tartani lehet.

A szemtanú elmondta: december 17-én, vasárnap délután négy órára telebeszélgetésre hívta össze a rendszer országos vezérkarát. Az ilyen telebeszélgetés úgy zajlott le, hogy évekkel ezelőtt minden megyei pártbizottsággal különvonalakat építettek ki. A főközpont az RKP KB székháza volt, Ceausescu külön irányítókabinetjében. Ebbe a „körkapcsolásba” besorolták a Securitatét, a hadsereget, a belügyminisztériumot, a milíciát is, azok szűk vezetőivel. Ceausescu az ilyen telebeszélgetések (telefonon történő oda-vissza rendszerű kiépített lánc) időpontját mindig önkényesen és saját elgondolása alapján döntötte el. December 17-én azért hívta egybe az ország vezérkarát, hogy közölje mindegyikőjükkel: a hadsereg Milea vezetésével habozott és késlekedett, ezért alakult ki a jelenlegi helyzet. A fő téma a Temesváron kialakult bonyolult állapot volt, ahol már kaszaboltak a tüntetőket.

Ceausescu ekkor, a fegyveres erők főparancsnokaként közölte az ország illetékes vezérkarával, hogy tüzet rendel el mindenütt, ahol csak a legcsekélyebb megmozdulás történik. Lőni, lőni, lőni kell — mondta, és hozzáfűzte: mindenkit, aki rendszerellenesen viselkedik, tartóztassatok le!

A pártközpontban erről a telebeszélgetésről még készült jegyzőkönyv — a szemtanú ezeket olvasta —, s másnap, hétfőn a diktátor elrepült Iránba. Hétfőn és kedden, valamint szerda délelőtt Elena Ceausescu irányította az ország és a párt ügyeit, mindenben átvette a hatalmat. Emil Bobu, a „második ember” ekkor Temesváron tartózkodott, és rejtekhelyéről „vezérelte” a mészárlásokat, a rettenetes akciókat.

Elena és Nicolae Ceausescu között — Bukarest éj Teherán között — „forró drótot” kellett kiépíteni, és a feleség állandóan tájékoztatta férjét a fejleményekről. Szerdán, délután három óra tájban érkezett vissza a Conducator az iráni látogatásról, s azonnal munkába kezdett:

Kiadta az utasítást „íródeákjainak”, Constantin Mileá- nak, Eugen Florescunak és Gheorghe Sprinteroiúnak, hogy egy órán belül írjanak neki beszédet, amelyet 7 órakor elmond a televízióban. Kiadta az irányelveket, és a stáb hozzákezdett a szózat elkészítéséhez az ismert demagóg szólamokkal. Ezt a beszédet is nagybetűs géppel írták, hogy szemüveg nélkül tudja olvasni a diktátor, mert erre nagyon kényes volt.

A tv- és rádióbeszéd elhangzott, s nyomban utána, még az esti órákban, a tv késői híradójában már jöttek is a dolgozók „csatlakozásai '. Ceausescu utasítására az országban röpgyűlésekel kellett szervezni, amelyeken beszédeit, irányelveit dicsérték és magasztalták. Ezen az estén Elena asszonnyal együtt tóparti villájába hajtatott, onnan adta ki az utasításokat, hogy csütörtökön délelőttre szervezzenek a bukaresti nagyüzemek dolgozóinak részvételével nagygyűlést, ahol majd ország-világ előtt demonstrálja: a nép mellette áll.

A nagygyűlést meg is szervezték, csakhogy akkor még senki sem tudta, hogy a felvonulókhoz diákok is csatlakoztak. Arra meg végképp nem gondolt senki, hogy két egyetemi hallgató, kis, átlátszó szatyorban, két petárdát, bab között, becsempészett a térre, ahol a nagygyűlést tartották.

Amikor a gyűlés megkezdődött, az előszónoklatot tartó üzemi küldöttek rendben elmondták a dicsérő és vádaskodó szövegeket, majd következett Ceausescu beszéde. Rövid idő múlva a két petárda — amelyet a szemtanú a pártközpont egyik emeleti ablakából észlelt — nagy robajjal megszakította a gyűlés „menetrendjét” Ekkor nők sikolya hangzott, majd a tömeg egy része eldobta Nicolae Ceausescu és Elena Ceausescu képeit, a transzparenseket. Ezeken átgázolt, és elment a térről. Ekkor megszakadt a televíziós közvetítés, de a biztonsági erők három perc alatt helyreállították a rendet, és folytatódott a gyűlés. Elena odasúgta a diktátornak: „Mondj nekik valamit, ígérj!”

Ceausescu nem habozott — meséli a szemtanú. Azonnal fizetésjavításokat ígért, arra hivatkozva, hogy ezt a határozatot a Politikai Végrehajtó Bizottság hozta. Szó sem volt erről, ilyen napirendje a PVB-ülésnek nem volt — hiszen a szemtanú birtokában van a napirendnek: az ígérgetés csak úgy, vaktából, a dolgozók „megnyugtatására” történt. Alighogy lepergették a nagygyűlést, az utca népe megbolydult, és megkezdődött a tulajdonképpeni forradalmi megmozdulás. Ceausescut állandóan tájékoztatták a helyzetről. Este 6 órára ismét összehívta a belső vezetést, utasításokat adott ki, és élesen támadta Mileát, a hadsereg szabotálása miatt. A megyék vezetőit is „készültségbe” helyeztette. Ebbe a „telebeszélgetésbe” Elena — a szemtanú szerint — mindig beleszólt, noszogatta Ceausescut: legyen határozottabb. A vészjósló hírekre, hogy Bukarest utcáin már nem biztonságos a közlekedés, nem is vállalkozott arra, hogy tóparti lakásába térjen. Közben tankok, páncélos járművek vették körül a pártközpontot.

Ezen az estén nagyon későn feküdt le a pártközpontban kiépített lakosztályában. Mire a szemtanú másnap, pénteken reggel bement az épületbe, az egyik Securitate-tiszt a fülébe súgta: „Milea nem él! Lelőtték!” Még nincs véglegesített kép arról, hogy Ceausescu vagy biztonsági emberei végeztek vele, de a szemtanú a pártközpontból szerzett akkori információi szerint biztosra vehető: Milea honvédelmi miniszter nem lett öngyilkos!

A menekülés napján, délelőtt vészterhes volt a helyzet a pártszékház környékén A szemtanú úgy tudja: Ceausescunak „vészhelyzetre” volt egy alteregója. Amikor a tömeg betörte a pártház ablakait, és behatolt a pártfőtitkár folyosójára, akkor ez az alteregó fogadta őket, de amikor megkapta az első kődarabokat, egyszer csak az egyik ajtón át eltűnt. Közben Ceausescut a pártszékház és az államtanács épülete között kiépített, föld alatti folyosón menekítették. Bár köröztek helikopterek a székház felett, a szemtanú állítja: ő többször járt az épület tetején, de ott nem volt helikopterállomás, tehát nem szöktethették onnan légi úton. A gyakorlat az volt, hogy a pártközpont előtti téren szállt le a pártfőtitkári helikopter, de ilyen alkalmakkor mindig biztosították a teret, a leszállóhelyet. Most a menekülés a rejtett alagútrendszeren át történt, onnan tűnt el Nicolae Ceausescu, s akkor vették üldözőbe, amikor Dacia kocsival Arges megyében feltűnt. A szemtanú ezeket a menekülési részleteket már nem ismeri mert ő sem volt beavatva a föld alatti rejtekhelybe.

Népszava 1989. december 29.