Óévbúcsúztató koncertek

Publikálás dátuma
2014.12.31. 06:45
Szakcsi Lakatos Béla, Orbán György, Balázs Elemér eksztázisban FORRÁS: MŰVÉSZETEK PALOTÁJA/POSZTÓS JÁNOS
Szakcsi Lakatos Béla és Kathy Horváth Lajos a barátaikkal, meg az EURoma Gipsy Fesztivál Zenekarral tartottak óévbúcsúztató koncertet a Művészetek Palotájában. A Pesti Vigadóban pedig Szulák Andrea a Győri Filharmonikus Zenekarral közösen köszönt el az elmúlt esztendőtől. Az óévbúcsúztatók összegzések, előretekintések és embermustrák is egyben, a közönség egymást is bámulja, vizslatja, tán a művészeket is a szokásosnál jobban végig méri. A zenén kívül a látvány, az ünnepi alkalom, a különböző gesztusok, a színpadias jelleg kifejezetten fontossá válik.

Karácsony és újév között a koncerteken oldottabbaknak, kipihentebbeknek tűnnek az emberek. Sokan nem dolgoznak ilyenkor, és többen olyanok is elmennek színházba, hangversenyre, akiknél ez év közben nem alaptevékenység. Csak én többekkel találkoztam, akik először voltak a tízéves Művészetek Palotájában, és gyorsan meg akarták nézni valamennyi zegét-zugát, a dermesztő hideg ellenére még a tetejét is megcélozták dicső úti célul.

A hosszas zárva tartás, felújítás után tavasszal megnyílt Pesti Vigadó esetében a közönség nagy része érezhetően először járt az épületben, és kellőképpen rácsodálkozott, aprólékosan bámészkodott, miközben persze megszemlélte azt is, ki milyen ruhában érkezett, hiszen ebben az időszakban szeretnek kiöltözni, akik szeretnek. A Vigadó inkább előhívja az eleganciát, a Művészetek Palotájában mindig szép számmal vannak elvből is farmeresek, pulóveresek, jazzkoncerten pedig különösen.

A jazzmuzsikusok zöme sem a nagy eleganciájáról híres, Szakcsi Lakatost még úgy istenigazából elegánsan soha nem láttam. Feltehetőleg nem is állna jól neki. Elmaradhatatlan, sildes vászonsapkája viszont abszolút jól áll, hozzánőtt az egyéniségéhez. Kívülről is jelzi improvizálásra mindig kész játékosságát, és azt, hogy esze ágában sincs önmaga szobrába merevedni, miközben persze komolyan veszi, amit csinál, van benne könnyedség is.

Nehézkesen kijön, kicammog a zongorához, leül, és, ha egyedül játszik, csaknem elfelejtkezik a külvilágról. Bebújik magába, meg a hangszerébe, és szinte szeretkezik vele. Egymásba olvadnak, eggyé válnak. Közben akár nyög is, sóhajtozik, azt kell mondanom, hogy már-már elélvez. És a publikum tagjaként én ugyancsak. Ha ehhez Kathy Horváth Lajos barátja hegedül, akivel már évtizedekkel ezelőtt, a Rákfogó együttes alapító tagjaiként is közösen muzsikáltak, akkor az improvizáció bámulatosan zseniálissá válhat.

Azon töprengtem, hogy zeneszerzők nagy munkával miért izzadnak annyit, hogy papírra vessenek kottafejeket, ha ők csakúgy összeállnak, és ilyen mélységekig juthatnak. Persze tudom, ez nekik is sokban van, a lelkük legmélyét teszik közszemlére, és ehhez megvannak a virtuóz eszközeik. Behappolnak és vegyítenek minden zenei műfajt, komolyat és kevésbé komolyat, népzenét, slágert, rockot, ki tudja még mit, és saját egyedi, karakteres minőséget hoznak belőle létre.

És most ott van mögöttük, de jobban illik ide az a szó, hogy velük, a 35 tagú EURoma Gipsy Fesztivál Zenekar tagjai. Egy húron pendülnek, ahogy a többiekkel is, akik fellépnek. Balázs Elemér most is, mint bármikor, elementárisan dobol, arcára kiül mindaz, amit érez, akár egy időben jár a pokolban és a menyben.

Szakcsi Lakatos Róbert eszelősen temperamentumos, Orbán György a bőgőnél, fiatal kora ellenére, bölcsességet áraszt. Játszanak így trióban is. Tintér Gabriella, művésznevén Tinti, megrendítő fájdalmassággal, a hatalmas termet betöltő hanggal énekel. Rostás Csaba ütőhangszereken veri a ritmust, és tovább fokozza a hangulatot azzal, hogy mokány táncra is perdül. Babos Gyula, két szám erejéig, egészen átszellemült, arccal beszáll gitározni.

Balázs Fecó pedig énekel egy roppant erőteljeset. Tán ez lett volna a koncert vége, már szivárognak is vissza meghajolni a szereplők, de a zenekar elszabadul, és csakúgy, Kathy Horváth vezénylete nélkül, bravúrosan rázendít a Trics-Tracs polkára. Ez azért így meglehetősen jó óévbúcsúztató.

Szulák Andrea, Silló István FOTÓ: GYARMATI GÁBOR

Szulák Andrea, Silló István FOTÓ: GYARMATI GÁBOR

Szulák Andreával és a Győri Filharmonikus Zenekarral sem volt rossz óévet búcsúztatni. Más arcát mutatja fölöttébb személyes estjén, mint amit leginkább megszoktunk. Nem az a vagány, nem az a nagyhangú, nem az a rikító színekkel dolgozó, mint amilyen szerepeket általában ráosztanak. És persze nincs körülötte az a csillogás sem, mint amikor tévés show műsorokat vezet. Mielőtt megjelenik a pódiumon, a Silló István által lendületesen, olykor egyenesen robbanékonyan vezényelt zenekar, a My Fair Lady című musicalből ad egyveleget.

Ezek aztán igazán olyan szárnyaló dallamok, hogy utánuk be lehet jönni pompázatos sztárként, nagy fogadótaps kíséretében, és parádézni a reflektorfényben. Ehelyett Szulák a zenekari tagok között, a szűk helyen szinte oldalazva jön ki, fekete ruhában, amit azért némi szintén fekete szőrmeszerűséggel hathatósan feldobott. Szerény üdvözlő szavak után csak jönnek azért díváknak való dalok, Dolly belépője, a Hello Dollyból, ami élete első nagy színházi megmérettetése volt Győrben.

A Funny Girl címszerepét már az Operettszínházban osztották rá. Megjegyzi, hogy „egy pici törékeny, azaz pont olyan, mint én” francia sanzonénekesnő számaiból is énekel. És, amikor azt mondja, hogy pont olyan, mint ő, kicsit csúnyán néz, hogy vannak, akik ezen nevetnek. Máskor arról beszél, hogy hálás, ha valaki vevő a humorára. Nem teszi poénokkal tele a műsorát. Néhány szarkasztikus, önironikus szurkapiszkát enged meg magának. Közismert örökzöldeket énekel bensőségesen.

De például a New York, New York számnál úgy istenigazából kiereszti a hangját, ami, mint tudjuk, van neki. Ez a vagány, belemenős énje, amiben már-már kihívó erotika is van. Ennek a dalnak az előadása közben még bárénekesnő múltja is érződik, amit soha nem tagadott. Azt sem, hogy sok tekintetben ebből a múltból táplálkozik. Gyakran vérforraló, energiabombaként működő figuráinak nyilván itt az eredetük.

De ez most kulturáltsággal, időnként csaknem visszafogottsággal társul. Összekötőszövegében utal a teremben ülő, már némiképp elálmosodott kislányára. És arra, hogy pontosan azt csinálja, amire vágyott, a pályáján jóval többet ért el, mint, amiről álmodott. Ez az est a megszenvedettségen, fájdalmon keresztül kivívott harmóniát, sőt boldogságot sugárzott magából. És ami a legfontosabb, önazonosságot.

Szerző

Titkosszolgálatok harca

Publikálás dátuma
2014.12.31. 06:40

A magyar származású, Németországban élő Wiliam G. Winkler negyedik politikai krimijében, az Ukrajna - Zokog a föld című regényében az ukrajnai válság hátterét próbálja megvilágítani, eléggé sajátos módon. Akárcsak előző három művében, ez esetben is a titkosszolgálatokat helyezi előtérbe, értelmezése szerint, mindaz, ami ma Ukrajnában történik, nem más, mint a világ különböző kémhálózatainak, titkosszolgálatainak háborúja.

Wiliam G. Winkler a politikai krimi sztárszerzői közé tartozik. Az Atlantic Press gondozásában novemberben megjelent negyedik, az ukrajnai események titkosszolgálati és nagypolitikai hátterének megrajzolására törekvő regény, a Zokog a föld semmi újat nem hoz azoknak, akik nap mint nap követik a szomszédban zajló szomorú eseményeket.

A Majdantól indulva a Krím oroszok általi bekebelezésén át a kelet-ukrajnai harcokig, a maláj utasszállító repülőgép lelövéséig, a nyár végi, szeptember eleji első tűzszüneti próbálkozásokig vezeti végig az olvasót. Tele van sztereotípiákkal – a helyszínre akkreditált külföldi újságírók a különböző titkosszolgálatok emberei, az orosz elnök, akit a regényben nem Putyinnak, hanem Karpovnak hívnak a Kremlből mozgatja a szálakat, embere, Lazarev mindenhol ott van, ahol valami történik és minden az ő utasításai szerint történik.

A szeparatisták durva bunkók, akiket még durvább orosz katonák vezetnek, az orosz elnök mindent feláldoz azért, hogy Kelet-Ukrajna újra Oroszország része lehessen, Kijevben pedig egyre fenyegetőbb a szélsőjobboldal előretörése. A Majdan forradalmárai csalódtak, amint a főhős német titkos ügynök fogalmaz, „szegények, nem ezért tüntettek.

A magas politika átment a fejük fölött.” Az orosz ellenes szankciókat ezért nem lehet szigorítani, mert a német kancellár asszony mindent megtesz ennek megakadályozására. Az amerikai titkosszolgálat pedig nyilván keresi a fogást a kelet-német területről származó kancellár ellen. …

És mégis, mindenek ellenére, egyszerűen nem lehet letenni a regényt. Megfog és elgondolkodtat. Akaratlanul is eszünkbe jut, hogy akár így is történhetett, akár ez, a nagyhatalmak egymásnak feszülő érdeke is lehet az oka annak, hogy tapodtat sem mozdul előre a megkövesedni látszó válság. Lehet, hogy mégis minden ennyire egyszerű, és az összeesküvés elméletek mégsem annyira légből kapottak?

Az orosz elnök és tanácsosa, a könyvbeli Lazarev kitalálják, hogy egy magyart is indítanak az ukrán elnökválasztáson, mert az vélhetően „európaibb”, a nyugatiak is elfogadják. Mikola Vargára esik a választás, „aki a keresztségben eredetileg a Mihály nevet kapta”.

Varga a kárpátukrajnai Ilosván született. Ebben a valamikor magyar többségű faluban az ő születésekor már csak a lakosság 10 százaléka volt magyar, az iskolában sem volt külön magyar osztály, ezért a szülei átköltöztek Munkácsra, ahol a magyar anyanyelvén és a kötelező oroszon kívül hamar megtanult ukránul és szlovákul is. Érettségi után az Ungvári Egyetemen működő magyar szakon tanult tovább és szerzett tanári diplomát, ezután bent maradt az egyetemen tanítani.

Amikor 1991-ben Ukrajna önálló lett, az egyetemen egyre erősebb lett az ukrán befolyás. Csak az akkori magyar kormány kemény fellépésének volt köszönhető, hogy sikerült 2008-ban létrehozni az Ungvári Nemzeti Egyetemen a Magyar Filológiai Tanszéket, amelynek ő lett a vezetője. Két évvel később Varga Mihály az egyetem rektora lett. Ebben a minőségében tárgyalópartnere volt a Kárpátaljai Terület kormányzójának, majd a kijevi központi kormánynak is.

A tárgyalások előrehaladtával pedig ő lett nemcsak a magyar, hanem a Kárpátalján élő szlovák és orosz kisebbség szószólója is. Lazarev pedig, aki hosszabb ideje figyelte az ukrajnai eseményeket, mert úgy vélte, hogy ami ott történik, előbb-utóbb Oroszországban is megtörténhet, felfigyelt az energikus férfira.

– Kedves Misa, ugye nem bánja, hogy így szólítom? A Mikolát nem szeretem, a magyar nevét meg nem tudom kimondani

- Ne törődjön ezzel, Alekszej. Engem már annyiféleképpen szólítottak... A lényeg úgyis az, amit mondanak, nem a megszólítás.

– Először is köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat és eljött Moszkvába.

– Eljöttem, mert úgy gondolom, hogy a kárpátaljai magyar és orosz kisebbség céljai azonosak. És bevallom, – tette hozzá mosolyogva, – nem tudtam ellenállni a megküldött business-osztályú repülőjegynek sem.

– Hát akkor engedje meg, hogy a tárgyra térjek. Ukrajnában elnökválasztás lesz. Ön nyilván tudja, kik a jelöltek?

– Háromról tudok: az egyik a régi elnök embere, esélytelen ebben a mostani forradalmi hangulatban. A másik erősen nacionalista, katasztrófa lenne számunkra, ha megválasztanák. A harmadik a 2004-es narancsos forradalom idején leszerepelt gárdából való, de nekünk még mindig ez lenne a legkevésbé rossz. Egyébként akárki lesz az új államfő, a tragikus gazdasági helyzet ellene szól.

– És ha megjelenne egy negyedik jelölt?

– Kire gondol?

– Valakire, aki a kisebbségek érdekeit védené, emellett kellő mennyiségű pénzt tudna szerezni, hogy szanálja a padlóra került gazdaságot.

– Van egy neve is?

– Igen, de mivel a maga keresztnevét, mint említettem, nem tudom magyarul kimondani, inkább magára bízom a dolgot.

– Maga most viccel? – Mikola mérgesnek tűnt, mint akivel tényleg rossz tréfát űznek.

– Nem, Misa, nagyon is komolyan beszélek. És nem a magam nevében...”

Varga nyilván veszít a regényben is, ismert ukrán milliárdos vállalkozó lesz az elnök. Amikor olvasni kezdtem a regényt, még nem tudtam, hogy az idegen hangzású név mögött egy magyar szerző van. Igazi meglepetésként ért: egy nyugati szerző szerint egyáltalán felmerülhet, hogy az alig 150 ezres kárpátaljai magyarság ekkora szerepet kaphat a rendszerváltás utáni európai történelem legdrámaibb eseménysorozatában. Miért gondolt volna Moszkva épp egy magyar jelöltre?

Tényleg úgy gondolhatná a Kreml ura és környezete, hogy a saját identitását kereső, a többnemzetiségű Ukrajnát mindenáron nemzetállammá gyúrni kívánó jelenlegi politikai életben, politikai hangulatban egyáltalán labdába tudna rúgni egy más nemzetiségű jelölt? Az elmúlt év történései fényében, nyilván nem. De akkor honnan az ötlet, miben gyökerezhet az az elképzelés, hogy Moszkva és Putyin egy magyar bábot mozgat az ukrán színtéren?

Az elnökjelölt Varga szavaiból, kampányszerepléseiből aztán kiderül, hogy mint minden más mozzanat a könyvben, ez is bizonyos tekintetben a valóságban gyökerezik – a magyar kormányzat és a magyar miniszterelnök álláspontját adta a könyvhős szájába a szerző. Az pedig, hogy ebben az összes nagyhatalmat és titkosszolgálatot megmozgató történetben feltűnik a Kreml által mozgatott magyar szál, nemcsak a szerző magyar származásának köszönhető, hanem az Orbán Viktor–Putyin kapcsolatnak is, amely a legtöbb nyugati kancellárián és nyilván a Fehér Házban is kiverte már a biztosítékot.

Varga személye is kitalált, egyetlen kárpátaljai magyar szereplőre sem illik egy az egyben, egyértelműen mozaikfigura, akiben több közismert ukrajnai magyart gyúrt össze Winkler. A megtiszteltetés mégis leginkább Tóth Mihályé, az UMDSZ 60 éves tiszteletbeli elnökévé, nemzetközi jogászé, aki valóban tudós ember, de megfordult már a nagypolitikában is, tudásával pedig valóban tiszteletet szerzett magának.

Ha nem is a kárpátaljai szlovák és az orosz kisebbség szószólója, valóban ő volt a forradalmi új kormány által visszavont nyelvtörvény egyik megalkotója, mondhatni szülőatyja. Ebben a munkában segítette az orosz kisebbségi képviselő és a besszarábiai román közösség parlamenti képviselője.

A szerző dokumentáltságát bizonyítja az a mozzanat is, hogy megemlíti, az ungvári egyetem magyar tanszékét 2008-ban az akkori magyar kormánynak köszönhetően lehetett létrehozni. Valóban, az UMDSZ és Gyurcsány-kormány több éves erőfeszítésébe került a magyar tanszék engedélyeztetése, amelyet a 2010-től felálló Orbán-kormány többé már nem tekintett a magyar oktatás részének, s mint olyan nem is támogatott, az UMDSZ-t pedig nem fogadta el magyar érdekvédelmi szervezetként, kizárta a magyar-magyar együttműködés rendszeréből.

Szerző
Frissítve: 2014.12.30. 20:51

Elítélték az orosz ellenzéki politikust

Bűnösnek találta egy moszkvai bíróság a 38 éves orosz ellenzékit, Alekszej Navalnijt, akit három és fél éves felfüggesztett börtönre ítéltek. Navalnijt és testvérét, Oleget pénzmosással vádolják.

Fivére azonban letöltendő börtönbüntetést kapott, s már a teremben őrizetbe vették. Az ítéletet meglepetésre kedden reggel hozták nyilvánosságra, pedig annak kihirdetését eredetileg január 15-re tervezték. Feltételezések szerint a nagy sietség oka az volt, hogy el akarták kerülni a nagyobb ellenzéki megmozdulásokat az orosz fővárosban.

Az ügyészség eredetileg tíz évig tartó börtönbüntetés kiszabását indítványozta. A vád képviselői az eljárás végén azt is javasolták, hogy büntetőtáborba küldjék a korrupcióellenes aktivistát. A testvérpár a vádak szerint 368 millió eurós kárt okozott az Yves Rochernak, miközben a francia cég orosz leányvállalatának pénzügyi igazgatója, Hrisztian Melnyik pedig azt közölte, nem érte anyagi kár a céget.

Ráadásul a per során még csak meg sem kérdezték az Yves Rocher képviselőit. A két Navalnij rendre azt hangoztatta, politikai támadást indítottak velük szemben. Navalnij ügyvédei bejelentették, fellebbeznek az ítélet ellen.

Navalnij ugyan békés természetű, az ítélethirdetéskor elveszítette közismert nyugalmát, s rákiáltott a döntést ismertető bírónőre. A bíróság előtti utolsó megszólalásában azt közölte, családját „túszul ejtette” a hatalom. „Nagyon fájdalmas ez a helyzet számomra, a Kreml ártatlan embereket akar bebörtönözni” – hangoztatta.

Alekszej Navalnij Vlagyimir Putyin elnök rendszerének egyik legnagyobb és legismertebb bírálója. A 2013-as moszkvai polgármester választáson meglepetésre 27 százalékot szerzett. Már 2013-ban egy másik ügyben öt év felfüggesztett börtönre ítélték. 2014 februárja óta házi őrizetben van, s ennek hatályát 2015. február 15-ig hosszabbították meg. Kizárólag ügyvédeivel és hozzátartozóival állhat kapcsolatban.

A blogger és ügyvéd Navalnij azzal vált ismertté hazájában, hogy korrupciós ügyeket tárt fel. Három évvel ezelőtt ő vezette a kormányellenes tüntetéseket: a megmozdulások résztvevői szerint, meghamisították az akkori parlamenti- és elnökválasztást.

Az orosz ellenzék tüntetésekre szólított fel, s már az ítélethirdetés ideje alatt több személyt letartóztatott a rendőrség. Tegnap este Moszkvában őrizetbe vették Navalnijt, egyelőre nem tudni, mikor engedik ki.

Szerző