Júniusban végre megkezdődött a labdarúgó világbajnokság Brazíliában. Elég gyötrelmes út vezetett el idáig. A helyi lakosság jelentős része nem támogatta a rendezést, sokan úgy vélték, inkább az oktatásra, az egészségügyre kellene költeni a milliárdokat, s nem a stadionokra: 12 pályát kellett újjávarázsolni, ami hatalmas terhet rótt a költségvetésre. A brazil építőipar sem vizsgázott jelesre, több stadion csak az utolsó pillanatban készült el. A brazil-horvát nyitómérkőzésen például néhány percre kialudt az egyik reflektor fénye.
A világbajnokság nemcsak a fociról szólt. Egy országról, s annak változó lelkületéről. A focisták már nem olyan bálványok, mint amilyenek Pelé korában voltak, a megerősödött középosztály számára nem az jelenti a legnagyobb sikert, ha az ország labdarúgó válogatottja jól szerepel.
Talán ezek az ambivalens érzések is közrejátszhattak abban, hogy Luis Felipe Scolari együttese az első meccstől kedve nem azt nyújtotta, amit elvártak volna tőle. A nyitómeccsen nyertek ugyan 3-1-re a horvátok ellen, de ehhez kellett azért a bíró „jószívűsége” is, amikor Fred műeséséért, s büntetőt ítélt. A házigazdák azért persze továbbjutottak csoportjukból. Az A csoportból rajtuk kívül Mexikó került a legjobb 16 közé.
A B csoportban Hollandia meggyőző teljesítménnyel, pontveszteség nélkül jutott tovább, különösen a spanyolok elleni 5-1-en mutattak szemkápráztató bemutatót modern labdarúgásból Robbenék. A csoportból még Chile biztosította helyét a nyolcaddöntőben.
A C csoportból Kolumbia és Görögország, a D-ből Costa Rica és Uruguay jutott tovább. Olaszország és Anglia viszont kiesett. Az E csoportból Franciaország, illetve a sötét lónak tartott Svájc került tovább, az F csoportból pedig Argentína és Nigéria, A G-ből pedig a topfavorit németek és az amerikaiak.
A nyolcaddöntő találkozóit június 28-tól július 1-ig rendezték meg. A következő együttesek jutottak a legjobb nyolc közé: Brazília, Kolumbia, Franciaország, Hollandia, Costa Rica, Argentína és Belgium. A negyeddöntőket, s a viadal többi részét már júliusban rendezték meg.
Június 7-14 között Franciaországban, Strasbourgban rendezték meg a vívó Európa-bajnokságot. A magyar csapat egy arannyal és egy bronzzal térhetett haza Budapestre. Férfi párbajtőrben Rédli András állhatott a dobogó legmagasabb fokára. A döntőben az olasz Paolo Pizzót győzte le 15-8-ra. Az arany azért is csillogott fényesen, mert korábban Eb-n csak csapatban szerzett aranyat. Kard egyéniben a 2013-as budapesti világbajnokság hetedik helyezettje, Gémesi Csanád bronzérmet szerzett.
A ritmikus sportgimnasztika Eb-nek az az azeri főváros, Baku adott otthont. A nők versenyében a favorit Jana Kudrjavceva végzett az élen, Vass Dóra 19. lett. A nemzetek versenyében Oroszország nyert, megelőzve Olaszországot és Izraelt. Lányaink a 15.-ek lettek. A junioroknál valamivel jobban szerepeltünk: a 11. helyen végeztünk.
A Forma 1 június 8-i kanadai futamát végre nem Hamilton vagy Rosberg nyerte meg: az ausztrál Daniel Ricciardo, a Red Bull Racing versenyzője végzett az élen. 22-én az osztrák nagydíjon aztán helyreállt a világ rendje: Nico Rosberg állhatott a pódium legmagasabb fokára. Motorsportban, a MotoGP-ben folytatta menetelését a spanyol Marc Márquez: az olasz, a katalán, majd a hónap végén a holland nagydíjat is megnyerte.
Június 4-től 13-ig rendezték meg a Stanley Kupa döntőjét. A Los Angeles Kings végig uralta a New York Rangers elleni párharcot: négy győzelemmel és egy vereséggel hódította el a trófeát. A Kings keretében egy szlovák és egy szlovén játékost is találhatunk Marian Gaborik és Anze Kopitar személyében.