A Vaslady, ahogy máig gyakran emlegetik, előbb a Downing Street-i évekről írta meg visszaemlékezéseit, majd utóbb gyermekkori emlékeit, fiatalkorának meghatározó élményeit, politikai karrierje kezdetének eseményeit is megosztotta az olvasókkal.
A könyv racionális, a tényeket csípős megjegyzésekkel elemző, távolról sem érzelgős, netán nosztalgiázó emlékirat. Thatcher magánéletének részleteire csak szűkszavúan tér ki. Kötetből világosan kiderül, hogy Nagy-Britannia első női miniszterelnöke határozott, kemény vezető volt, aki tényleg elmondhatja magáról, hogy nem bánt meg semmit sem.
Politikai pályája kezdetén Thatchert gyakran lekezelően „fűszereslányként” emlegették. Saját maga is úgy érzi, meghatározó volt életében, hogy „az üzlet felett” nőtt fel. Apjának két fűszerboltja volt Granthamben, ahol Margaret Hilda Roberts 1925. október 13-án megszületett. Apja eredetileg tanár szeretett volna lenni, de a család nem engedhette meg magának a taníttatását. Alfred Roberts, aki a második világháború végén Grantham polgármestere lett, egyenes, következetes ember volt, aki mindig ragaszkodott elveihez.
Gyermekeit metodista szellemben nevelte, tudatosította bennük az egyéni felelősség fontosságát. Odahaza soha senki nem tétlenkedett, ismeretlen volt a pazarlás, a Roberts-lányoknak ki kellett venni részüket a ház körüli és a bolti munkából. A háború eseményei formálták a későbbi kormányfő korai politikai nézeteit. A fiatal Maggie-t egyedül a mozi andalította el, szívesen nézett hollywoodi filmeket.
Mivel az iskolában leginkább a kémiatanárnője inspirálta, Margaret a kémiatudomány felé vett irányt. Az első Roberts volt, aki egyetemre ment, méghozzá egyenesen Oxfordba. Úgy érezte, nem fogadták valami barátságosan, de mire végzett, rengeteg barátra és ismerősre tett szert. Érezhette, hogy nem a kémia a végső elhivatottsága, hisz rögtön belépett az egyetem konzervatív egyesületébe (OUCA), s az ott kiépített politikai kapcsolatai egész életében kapaszkodót jelentettek.
Margaret belevetette magát az 1945-ös választási kampányba. 1946-ban megválasztották az OUCA elnökévé, a harmadik nő volt, aki ezt a posztot betöltötte. Hamarosan magának is bevallotta, hogy valójában parlamenti képviselő szeretne lenni, s rövidesen mások is úgy látták, a tehetséges fiatal nő alkalmas lehet az indulásra.
Első kampánya során ismerkedett meg Denis Thatcherrel. „Józan konzervatívként” jellemezte jövendő férjét, mindkettőjüket vonzották a természettudományok, szerették a zenét. Denist érdekelte a történelem, értett a politikához. Ennél sokkal többet a későbbi kormányfő nem is árult el a „nagy szerelemről”.
Első választását – 23 évesen – elveszítette, viszont rövidesen férjhez ment. Nevét a konzervatívok jó ideig „jegelték”. Akkoriban jogi tanulmányokat folytatott, s mellesleg 1953-ban ikreknek adott életet. Mark és Carol érkezése boldogsággal és büszkeséggel töltötte el, de tudta, hivatása nem „csupán” az anyaság.
Hat évesek voltak a gyerekei, amikor megvalósította álmát. Az 1959-es választáson Finchley-ben indult, s csaknem 3500 vokssal többet szerzett, mint elődje. Mindössze 25 női képviselő ült akkortájt az alsóházban, külön szobák álltak a „képviselő hölgyek” rendelkezésére. Thatcher parlamenti karrierje villámgyorsan ívelt felfelé.
Első önálló képviselői indítványának előterjesztésekor semmit nem bízott a véletlenre, levelet írt a 250 konzervatív képviselőnek, hogy legyenek jelen és támogassák javaslatát. Hírnevét hamar megalapozta, amikor a tory többséggel szembe menve támogatott egy javaslatot a fiatal erőszakos bűnelkövetők testi fenyítése (megbotozása) ügyében. Hamarosan államtitkári kinevezést kapott, s amikor a konzervatívok 1964-től ellenzékbe kerültek, Ted Heath bevette árnyékkabinetjébe.
A Vaslady kezdettől azzal vétette észre magát, hogy távlatosan, széles, nemzetközi összefüggésekben gondolkodott. Kollégái arra intették, ne mindig csak a külügyekre és a pénzügyre koncentráljon, foglalkozzon kisebb jelentőségű problémákkal is. Thatchert azonban más fából faragták. Heath 1970-es győzelme után – egyetlen női miniszterként – az oktatási tárca élére állította.
„Tanárok réme” – ezt a címet adta a következő négy évről szóló fejezetnek. Ezen időszakról a Thatcher-életrajzok legtöbbször azt idézik fel, hogy „elvette a gyerekektől az ingyenes iskolatejet”, bár ő azt írja, rákényszerítették ezt a lépést. A Sun bulvárlap „Nagy-Britannia legnépszerűtlenebb asszonya” címet szavazta meg neki.
„Vannak, akiket az ilyen támadások megtörnek, másokat megerősítenek” - elmélkedett a későbbi kormányfő, s ő kétségtelenül az utóbbi csoporthoz tartozott. Hideg fejjel tudott kemény döntéseket hozni miniszterelnökként is, amikor egy évig kitartott a sztrájkoló bányászokkal szemben.
„Miniszterelnöknek lenni magányos állás” – írta emlékiratában Thatcher, aki hálás volt, hogy férje mindvégig mellette állt és támogatta. Pedig szegény Denisnek sanyarú sors jutott: a kormányfő nem tartott házvezetőnőt, saját kezűleg ütötte össze a hosszúra nyúlt kabinetülések után a szerény vacsorát. A Vaslady saját költségén tapétáztatta ki dolgozószobáját, s tíz év után engedélyezte magának az első felújítást a Downing Street 10-ben.