Tessék engem fejbe vágni!

Tessék engem fejbe vágni, haza akarok menni! – mondja a hatéves Józsika. Kisfiam te megbolondultál – feleli a szomszéd néni. Nem, Józsika nem bolondult meg, csak elolvasta az újságban a nagybetűket, még karácsony előtt. Az okosok kitalálták, hogy a halat csak fejbe kólintva lehet hazavinni. Miért? Még nagymamámtól is azt tanultam, a halat élve kell hazavinni, s utána pár napig a kádban úsztatni, amíg csak karácsonyi halászlé lesz belőle. Már úgy, hogy otthon a nagypapa fejbe vágja és le is nyiszálja a kobakját. Rendeletek, kitalálások nap, mint nap. Csak még néhány az ünnepek előtti napok termékeiből: „Készen állnak a tervek a Liget új múzeumaira”, „Fizetős útbevezetők a városba”, "A jegybank átveszi a hatalmat az MKB-nál”, „Elfogadták az üzletek vasárnapi zárva tartását”, Megszüntetik a korkedvezményes nyugdíjakat”... És így tovább, és így tovább. A dolog egyáltalán nem humoros. A polgármester, a képviselő felébred reggel, a hasára üt, és azt mondja: megszüntetem a drogosok tűcseréjét. És megszünteti az egyetlen értelmes gyakorlatot. Azután újra álmodik – vagy súgnak neki - és újra a hasára üt: évente drogvizsgálatot készítünk a gyerekeknél, a politikusoknál, az újságíróknál.

Hogy ez milliárdokba kerülne, hogy gyakorlati haszna csaknem egyenlő a semmivel? Kit érdekel? Az ötletelések országa lettünk. Kilencvennyolc esztendős bölcs bácsikám az effajta dolgokra csak egyet mondott: Hát nem érted?! Egy rakás ember van mű állásokban. Valamit mindig kell találniuk, hogy igazolják saját szükségességüket. Neki volt igaza.