Megint megszívjuk?

Olvasom a hírt: amióta bevezették a bankszámlákat terhelő adókat, több százezerrel csökkent a magánszemélyek tulajdonában álló számlák és a bankkártyák száma. Nincsen ebben semmi különös, csupán arról van szó, hogy az emberek végre megértették, hogy nem csak arra nem szabad adni, amit Orbán Viktor mond, arra sem, amit a kormánya kijelent. Emlékszünk: egymást túlkiabálva bizonygatták a minden rendű és rangú szóvivők, hogy a bankadó terhét nem a lakosság viseli majd, hogy ezt nem lehet áthárítani, mert a verseny, a piac, meg tudom is én, miféle blabla szerepelt az indokok között. Aztán mégis áthárították, olyannyira megdrágultak a bankköltségek, a banki tranzakciók, hogy sokan inkább megint a párnacihát választották.

Aztán ott van az „ingyenes pénzfelvétel” lehetősége. Eddig azt ösztönözték, hogy aki teheti, vegyen fel 150 ezer forintot készpénzben, mert ezzel is jó pár ezer forintot megtakaríthat. Aki akarta felvehette a bankfiókjában, amikor megérkezett a számlájára a munkabére, a nyugdíja, vagy kivehette bankkártyával bármelyik automatából. Aztán számolni kezdhettek a költségvetés tojásfejei és rájöttek, hogy kevés a bevétel, srófolni kellene egy kicsit megint a népen. A bankfiókokat kivették az ingyenes pénzfelvétel lehetőségének köréből, és most megpróbálják visszaterelni az embereket a bankkártyák felé. Számos településen azonban nincsen atm-pénzkiadó, így aztán megint milliók zsebéből húzzák ki a cincogó ezreseket. Bizonyos számítások szerint közel 9 és fél millió bankszámla van, de ez nem jelenti azt, hogy ennyi magyar lakosnak van bankszámlája, mert sokaknak több is van a nevén, mint ahogyan a 8,4 millió bankkártyából is van, akiknek több van a zsebében. Hogy ezt az intézkedést megint mennyien fogják megszívni? Azt egyelőre csak saccolni lehet, de alighanem milliónyian.

Nincs ebben semmi új. Megszívtuk a hiszékenységünket már akkor is, amikor elhittük Matolcsy hazugságát: ha nem adjuk a magán-nyugdíjpénztári megtakarításainkat, akkor elbúcsúzhatunk az állami nyugdíjtól is. Kiderült, blöff volt az egész. Most valami hamis ígérettel majd a maradék 200 milliárdot próbálják meg kiénekelni azoknak a zsebéből, akik már 2010-ben sem hittek ennek a kormánynak. Most az év első 5 napján 1,4 milliárd forintot vettek ki a zsebünkből a megyei matricákkal, hogy aztán január végére esetleg kiderüljön, esetleg majd mégsem kell fizetni az eddig is ingyenes utakért.

Aki megint hitt a hivatalosságok szavaiknak, az majd újra megszívja.

Szerző
Somfai Péter

Csak egy kísérleti lufi?

Másokkal együtt engem is foglalkoztat a kérdés, hogy mi lehet a valós indoka az autópályák díjfizető rendszere látszólag minden logikát nélkülöző mostani átalakításának. Az ezáltal elérhető többletbevétel nagyon is kétséges, hiszen sokan lesznek, akik az eddigi országos helyett csak egy-két megyére szóló éves matricát vesznek, és ez akár le is nullázhatja a most frissen díjkötelessé vált szakaszokon jelentkező többletbevételt. Ugyanakkor nem tartom lehetségesnek, hogy a döntés előkészítői ezzel legalább elvileg ne számoltak volna, mint ahogy azt sem, hogy ne lennének tisztában azzal a további kockázattal, ami a változtatás közlekedésbiztonságra, környezetszennyezésre gyakorolt káros hatásával jár.

Mi lehet akkor az oka annak, hogy mégis, és ráadásul ilyen hirtelenséggel a bevezetés mellett döntöttek?A választ feltehetőleg több oldalról közelítve is lehet keresni, az egyik irány nyilvánvalóan az, hogy lebecsülték az utak díjköteles használatának kiterjesztése elleni széleskörű tiltakozás mértékét. Ennek alábecsülése azonban annál inkább meglepő, mert bebizonyosodott már, hogy az autózás „szabadsága” olyan ikonjává vált a rendszerváltás utáni évtizedeknek, ami többször vezetett olyan emblematikus eseményekhez, mint a taxis blokád, vagy az a sikeres per, amelyet a Magyar Autóklub támogatott az M1-es autópálya díjcsökkentése érdekében. Ennek nyomán vált a mostani kormányzó párt 1998-as egyik választási szlogenjévé, hogy a kapuknak a futballpályán van a helye (a fiatalabbak kedvéért: az autópályán elhelyezett kapuk a díjköteles szakaszt határolták).

Az M1-es Győr–Hegyeshalom közötti szakasza után az M5-ös autópálya aránytalanul magas díjai által kiváltott társadalmi felháborodás élére annak idején a lajosmizsei polgármester állt, ahhoz hasonlóan, ahogy most a Pest megyei polgármesterek szerveződnek, pártállásra tekintet nélkül. Érdemes arra is emlékeztetni, hogy a Fidesz 1998-as választási győzelmét követő egyik triumfáló esemény az M1-es autópályán elhelyezett díjfizető kapu jelképes lebontása, az autópálya megnyitása, majd az egész országra kiterjesztett egységes éves matricarendszer létrehozása volt. Az 1996-1998 közötti autópálya díj per során módom volt az akkori „bal-liberális” közlekedési kormányzat összes érvét megismerni, amivel az ELMKA magánbefektetők elhíresült és botrányos díjszedési politikáját támogatták, és amivel érdekes módon most több tekintetben újra találkozom a mostani kormánykoalíció által irányított Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt. részéről. Utóbbiak honlapján arra a kérdésre, hogy mi indokolja a mostanáig díjmentes gyorsforgalmi szakaszok fizetőssé tételét, a válasz egy része ismerős: „Az Európai Unió a használó és szennyező fizet elv egyre szélesebb körben megvalósuló érvényesítését várja el a tagállamoktól. E célt szolgálta Magyarországon az EU díj rendszer tavaly nyári sikeres bevezetése, és ebbe az irányba hat ez e-matricás díjak fokozatos egységesítése is.”

Ez a válasz azonban megtévesztő, mert az elv ugyan igaz, de a hivatkozás mégis alaptalan, hiszen például a motorkerékpároknak ezen az alapon semmit, vagy csak névleges összeget kellene fizetniük, ezután mégis – szemben az eddigiekkel – a most bevezetett havi matricát nem kedvezményesen, hanem az autókra megállapított díjtételekkel kell majd fizetniük.

A díjfizetés kiterjesztésében érdekeltek már 1996-ban, az útdíj első bejelentésekor és azóta folyamatosan az EU-ra, és az arányos díjfizetés követelményére hivatkoztak, és hivatkoznak. A hivatkozás azonban álságos, mert elhallgatja, hogy az EU arányosnak elfogadja nemcsak a megtett úttal, hanem az igénybevehetőség időtartamával arányos díjakat is, vagy akár ezek kombinációját. Ez működik Ausztriában és Magyarországon is, ahol a nehéz járművek a megtett út, a személykocsik pedig az igénybe vehető időtartam után fizetnek. Az EU tehát semmi olyan követelményt nem támaszt Magyarországgal szemben, amiből a 2015. január 1-jei változtatásoknak kellene következniük. Ellenkezőleg, az eddig díjmentes elkerülő utak díjasítása a környezetvédelmi és közlekedésbiztonsági trendekkel kifejezetten ellentétes.

Visszatérve tehát az alapkérdésre, hogy ilyen kondíciók mellett - vállalva a bizonyosan súlyosan népszerűtlen intézkedés kockázatát is - mi vezette a döntéshozókat ennek bevezetésére? A tudatosság feltételezése esetén számomra csak egy válasz adódik. A változtatások bevezetésével a döntés előkészítői sajnos arra bírták rá - sikerrel - a közlekedési kormányzatot, hogy ideje „próba léggömböket” felereszteni a költségvetésnek hosszabb távon nagyobb bevételeket jelentő (viszont az autósokat megsarcoló) kilométer-arányos (vagyis az elektronikus „kapus”) egyszer már elutasított rendszer visszaállítása előkészítéseként. A megyei matrica bevezetése ennek lehet az előkészítő fázisa, hiszen, ha nem is a kilométerek számában, de földrajzilag már korlátozottá teszi az ezt vásárlók számára az autópálya használat lehetőségét.

Tévedés ne essék, a megyei matrica alternatívaként történt bevezetése önmagában kedvező lenne, és nem vitásan sokaknak még így az elkerülő utak fizetőssé tétele mellett is kedvező lesz. Mindez azonban összekombinálva a bevezető és az elkerülő utak díjasításával és az ezzel együtt járó környezeti, politikai, költségvetési kockázatokkal azt a vélekedést erősíti, hogy mindez minden bizonnyal nem véletlen, hanem lépés – netán az autós társadalom megosztása útján – a személygépkocsik részére is bevezetni szándékolt (és már egyértelműen a jelenleginél magasabb költségvetési bevétellel járó) kizárólagos kilométer-arányos díjszabás irányába. Amennyiben a felháborodás és tiltakozás majd nem teszi lehetővé, akkor még várni kell, ha pedig elcsendesül, akkor lehet tovább kísérletezni a fenti cél elérése érdekében.

A kérdés persze az, hogy miért lenne ördögtől való, ha az autósok a haszonjárművekhez hasonlóan Magyarországon is a megtett úttal arányosan fizetnének, hasonlóan néhány külföldi országhoz? A válasz a kérdés komplex műszaki, közlekedésbiztonsági, környezetvédelmi és közgazdasági megközelítéséből nyerhető. Ezek egyértelműen igazolják, hogy az autópályák építésére fordított milliárdok társadalmilag akkor hasznosulnak legkedvezőbben, ha az autósokat annak használatában és nem annak elkerülésében teszik érdekeltté, és ez a legfontosabb összefüggés. Az utakat a haszonjárművek tömegükkel nem egyenes arányban, hanem több ezerszeresen veszik igénybe az autókhoz képest, ezért az utak építési, karbantartási költsége döntő részben nem a személykocsik használatához kötődik.

Ez indokolja, hogy előbbiek a megtett úttal arányosan fizessenek, ugyanakkor a belvárosi utakat ne vehessék igénybe. A statisztikai adatok egyértelműen bizonyítják, hogy a gyorsforgalmi utak többszörösen biztonságosabbak az egyéb utakhoz képest. A többi szempont - a környezeti hatások kérdése, a zaj, a szennyeződés - ugyanúgy köztudomásúak, mint ahogy a magyar autósokat sújtó adóterheknek az átlagjövedelemhez viszonyított magas szintje is. Mindez együtt azt eredményezheti, hogy a 12 éves átlagéletkorú magyar személygépkocsi park tulajdonosainak jelentős része nemcsak csapásként éli meg, hogy újabb fizetnivalója adódott, hanem, ha lehet, ezt minden lehetséges eszközzel elkerülni is igyekszik majd, inkább a rosszabb, zsúfoltabb, lassabb, veszélyesebb utakat választva, ami a mostani intézkedés kudarcát jelentené.

Csak remélhető, hogy a „próba léggömb” kipukkad, és a döntés előkészítők - és nyomukban a döntéshozók - mielőbb belátják, hogy ez az irány zsákutca.

Szerző

Mezítlábat a szegényeknek!

Remél(t)em, csak vicc, mégis úgy tűnik, vérvalóság. A peticiok.com honlapon közzétett felhívás mögött valós személyek, és valószínűtlen gondolatok állnak. Ilyesmik: „A Jövő Generációja Egyesület, a CÖF (ők már cáfolták a kapcsolatot – a szerk.) és a Péleusz oktatási központ úgy látja, hogy az embereknek nincsenek gondjaik! A kilátástalanságuk miatt utcára vonulóknál miért van okos telefon, miért van rajtuk márkás nadrág, cipő és kabát? (…) A tüntetők miért nem zsákruhában mezítláb jelennek meg, ha már annyira szegények. (…) Vezessék be a médiaadót, melyet mindenkire terjesszenek ki, aki tévével, rádióval vagy internetes elérésre alkalmas digitális készülékkel rendelkezik. Vezessék be a katonaadót azok számára akik nem teljesítettek katonai szolgálatot, nem tagjai a polgári védelemnek, polgárőrségnek. (…) Aki közmunka programban vagy segélyben részesül annak szabják meg, hogy öltözködhet nyilvános helyen! Tiltsák meg részükre a mobil telefon, internet és kábel tévé használatot.”

Érdemes elolvasni az egészet, s bónuszként álljon itt az aláírók neve is. Egres Béla és Lovászi Fruzsina: Jövő Generációja Egyesület, Csongrádi Eszter, Vác. Ott vannak a Facebookon is, lehet velük beszélgetni…

Szerző
Veress Jenő