Papandreu múlt szombaton bontott zászlót, s hívta életre a Demokratikus Szocialisták Mozgalmát. Igen merész húzás volt részéről, hiszen nem egészen három hét van hátra a január 25-én esedékes parlamenti választásig, vagyis ennyi ideje marad arra, hogy a bejutási küszöb, három százalék fölé tornássza a tömörülést. Ez nem egyszerű, de nem is reménytelen számára.
Az új baloldali politikai erő a baloldalt, ezen belül a jelenlegi kormánykoalíció kisebbik pártját, a Pánhellén Szocialista Mozgalmat (PASZOK) gyengíti leginkább. A párt elnöke, Evangelosz Venizelosz kormányfőhelyettes érthető módon nem is lelkendezett Papandreu „árulása” láttán, de igyekezett jó arcot vágni a fejleményekhez, kiemelve, a szocialisták eltökélt szándéka, hogy minél jobban szerepeljenek a következő választáson.
Ezért is különösen fontosak a következő közvélemény-kutatási adatok, hiszen kiderül, mennyire veti vissza a volt kormányfő új pártja a PASZOK-ot, megesik-e az a szégyen, hogy Venizelosz pártja, amely jelenleg valamivel 3,5-5 százalékos népszerűségnek örvend, három százalék alá esik. Illetve a másik nagy kérdés, hogy Papandreu pártja a politológusok előrejelzéseinek megfelelően vesz-e el szavazatokat a Szirizától, mert ha igen, az azt jelentené, hogy a volt miniszterelnök kaparhatja ki a gesztenyét Szamarasz számára.
Papandreu pártjának logójában a vörös rózsa szerepel zöld levéllel, vagyis kísértetiesen hasonlít az európai szociáldemokraták szimbólumára, illetve a PASZOK színére. Talán azért is próbált ennyire a szocialistákhoz hasonló jelképet találni Papandreu, mert a PASZOK-ot valójában édesapja, Andreasz Papandreu alapította. Az új pártban a szocialisták több volt tagja kapott helyet.
Szakértők szerint amennyiben a tömörülés három százaléknál jobb eredményt ér el, vagyis bejut az athéni törvényhozásba, az azt jelentené, hogy igen nehéz lenne kihagyni egy következő kormánykoalícióból. De van-e erre esély? Jeorjiosz Papandreu a görög belpolitika eléggé ellentmondásos személyisége.
2009 októberében választották miniszterelnöknek, amikor még teljesen máshogy nézett ki az ország belpolitikai térképe, hiszen a két hagyományos párt, a jobboldali ND és a baloldali PASZOK uralta. Az 1974, azaz a diktatúra utáni évtizedekben más párt nem is tudott beleszólni vetélkedésükbe. Hol az egyik nyert, hol a másik.
2009 őszén tehát a PASZOK győzedelmeskedett, méghozzá imponáló, 44 százalékos eredménnyel. Ha akkor Papandreu tudta volna, mi vár rá, talán el sem vállalta volna a miniszterelnöki megbízatást, annyi megpróbáltatással kellett megküzdenie a válság beköszöntével.
Az ő nevéhez fűződik a segélyprogram, hiszen 2010 áprilisában Papandreu kért nemzetközi hitelt Athén számára egy drámai beszédben, amelyben süllyedő hajóhoz hasonlította hazája gazdaságát. Szintén az ő miniszterelnöksége alatt kezdődött a PASZOK mélyrepülése, valamint a görög pártstruktúra teljes megváltozása.
Amikor látni lehetett, mekkora a baj, Papandreu még egy váratlan sakkhúzással próbálkozott: 2011 novemberében bejelentette, hogy népszavazást akar kiírni a hitelprogramról. Nehéz megmondani, mi volt ezzel a célja. Alighanem a felelősséget próbálta elhárítani magától, nem akarta, hogy Görögország történelmi mélyrepülését, az elbocsátásokat, a hirtelen megugró munkanélküliségi arányt, a gazdaság zuhanását, a szociális elégedetlenségeket az ő nevével hozzák összefüggésbe, ezt azért is élhette át szörnyűséges szégyenként, mert a Papandreu név eladddig igen jól csengett a görög belpolitikában.
A népszavazást végül nem írták ki, nem is írhatták, hiszen ezt kezdettől fogva ellenezték a hitelezők, s Athén nem is engedhetett volna meg magának egy költséges referendumot. Papandreu helyzete menthetetlenné vált, a görög politika gyűlölt figurája lett. Pedig természetesen szó sincs arról, hogy egy személyben ő tehetett volna a gazdasági bajokról. Talán inkább áldozat volt, elődei politikájának kárvallottja: minden baj azonban épp az ő kormányfői megbízatása során jött elő.
Azóta eltűnt a politikai palettáról. Időnként beszédet mondott egy-egy rendezvényen, feltűnt bizonyos meccseken, de senki sem gondolta volna, hogy egyszer újra szerepe lesz a görög belpolitikában. A görögök túlnyomó többsége, 85 százaléka ma sem akar hallani Jeorjiosz Papandreunak a politikába való visszatéréséről.
Őt azonban nem szabad leírni. Befolyásos politikai család sarja, apja és nagyapja is kormányfő volt, a Papandreu valóságos márkanév Görögországban. Felmérések szerint függetlenül attól, mi történt Papandreu miniszterelnöki megbízatása alatt, a megkérdezettek négy százaléka még mindig úgy látja, ő az, aki képes lehet új lendületet adni hazájának.
Az új tömörülés egyik tagja, Filipposz Szahinidisz, aki hosszú éveken át a szocialisták parlamenti képviselője volt, a Spiegelnek elmondta, az új párt megalakításakor némi bosszúvágy is fűthette Papandreut. Ugyanakkor azt is hozzátette, „a kreatív erőknek kívánunk lehetőséget adni. A jövőbe tekintünk, reformokat akarunk véghezvinni, hogy Görögország ismét régi fényében csillogjon” – fejtette ki.
Igen érdekes lesz, ha Papandreu pártjával valóban bejut a parlamentbe, s a következő kormánynak is tagja lesz. Nagy kérdés ugyanis, a görög közvélemény miként fogadja majd politikai rehabilitálását. Sok baloldali szavazó azt vetheti a szemére, hogy megosztja a szocialistákat. Erre azonban érvelhet azzal: apját is bírálták, amikor életre hívta a PASZOK-ot, pedig az új, modern görög baloldal alapjait tette le.