A kormánypárt

Publikálás dátuma
2015.01.09. 07:22

Választások lesznek és ömleni fog a jelölt urak szájából az öndicséret, zsebéből a pénz, hordajából a pálinka meg a bor. Az „érett" választók választani fognak. A parlamenti pártok jellemrajzát adni ilyenkor nem czéltalan egyrészt azért, hogy ország-világ lássa, minők a nálunk hangadó pártok, másrészt, hogy azok az „érett" választók egy kicsit elszégyelljék magukat annak láttára, hogy kinek adták el a lelküket.

Még ma is legnagyobb párt a parlamentben a kormány pártja. Hogy is ne volna az? A hatalom árnyékában jó pihenő esik és az összeférhetetlenségi törvény ma sem gátja annak, hogy a kormány hiveit a piszkos önérdek ne tartsa a hatalom zsoldjában. A kormánypárt 1867 óta kormányon ül és „liberalis”-nak czimezi magát anélkül, hogy az egyház-politikai törvényhozás kivételével — amit különben sem neki, de egy-két liberális államférfinak köszönhetni — valami liberális intézményt alkotott volna. Sőt egyáltalán nem alkotott, csak szavazott. Szentesítette a kormány akaratát. Programmja nincs. Soha, sehol ilyet nem állapított meg és nem tett közhírré. A fellépő miniszterelnök programbeszéde szabja meg az útját. Elvei nincsenek, amennyiben vannak, ellentétes érdekeket képviselnek…

Szerző

Megrázó, de felemelő

Publikálás dátuma
2015.01.09. 07:21

Egyelőre legyőzhetetlen még az internet, de a szerdai párizsi drámának volt még egy főszereplője, amely a „letűnőben lévő korszakot” idézte: a klasszikus, minden cifraságtól mentes híradást. Ez az I-TÉLÉ csatorna volt. (Ezzel a sajátos írásmóddal, az „I” a nevében természetesen az információt jelenti.) Van egy központi stúdiójuk, amelyben ül a stáb, kapcsolnak ide-oda, minden részletről beszámolnak. Csoda volt, ahogyan a szerdai eseményekről tudósítottak, noha előre nem tudhattak ők sem semmit. Mutatták az utcát, ahol az egyik terrorista kivégezte a sebesült, strázsáló rendőrt, szinte percekkel a történtek után sugározta a képet a place de la République-ről, a "nagy térről", ahol már gyülekeztek a tüntető tiltakozók, kezükben az internetről másolt - „je suis Charlie”, „én is Charlie” vagyok - fekete-fehér táblával, köztük a golyóstollukat az égnek meresztő újságírók százaival. Este hatra, a néma tüntetés kezdetére úgy 40 000 párizsi töltötte be a teret. Felejthetetlenül megrázó, de impozáns volt.

Szerző

Megrázó, de felemelő

Publikálás dátuma
2015.01.09. 07:21

Egyelőre legyőzhetetlen még az internet, de a szerdai párizsi drámának volt még egy főszereplője, amely a „letűnőben lévő korszakot” idézte: a klasszikus, minden cifraságtól mentes híradást. Ez az I-TÉLÉ csatorna volt. (Ezzel a sajátos írásmóddal, az „I” a nevében természetesen az információt jelenti.) Van egy központi stúdiójuk, amelyben ül a stáb, kapcsolnak ide-oda, minden részletről beszámolnak. Csoda volt, ahogyan a szerdai eseményekről tudósítottak, noha előre nem tudhattak ők sem semmit. Mutatták az utcát, ahol az egyik terrorista kivégezte a sebesült, strázsáló rendőrt, szinte percekkel a történtek után sugározta a képet a place de la République-ről, a "nagy térről", ahol már gyülekeztek a tüntető tiltakozók, kezükben az internetről másolt - „je suis Charlie”, „én is Charlie” vagyok - fekete-fehér táblával, köztük a golyóstollukat az égnek meresztő újságírók százaival. Este hatra, a néma tüntetés kezdetére úgy 40 000 párizsi töltötte be a teret. Felejthetetlenül megrázó, de impozáns volt.

Szerző