gyülekezési jog;

2015-01-09 07:09:00

A vélemény szabad

Magyarországon virágzik a demokrácia és aki nem látja ezt, az bizonyára vak. Hiszen például minden országgyűlési képviselőnek joga van rá, hogy megfogalmazza egyéni véleményét. Amint azt a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára oly bölcsen kifejtette. L. Simon László arra nem tért ki, hogy aki nem képviselő, annak is van-e hasonló joga, de tegyük fel, úgy gondolta, ez annyira természetes, hogy említést sem érdemel. Abból a szempontból pedig nyilván igaza is van, hogy a képviselők véleményére oda kell figyelni, hiszen nyilvánosságot kapnak, míg a többieké pedig nem oszt, nem szoroz.

Ha viszont ez a tétel igaz, akkor persze joggal várható el, hogy a képviselők gondolják meg, miket mondanak, ne beszéljenek össze-vissza. Különben az egyszerű emberekben (a többségben) zavar támad, netán el sem tudják dönteni, kinek higgyenek.

Tegyük fel, L. Simon államtitkár kapta házi feladatul, hogy helyre tegye Gulyás Gergelyt. Utóbbi nem akárki, a parlament törvényalkotási bizottságának elnöke, mint ilyen, a ház alelnöke is. Gondolhatnánk, tudja, mit beszél. Például amikor a gyülekezési törvény módosítását szorgalmazza. Csakhogy L. Simon éppen őt cáfolja, még hivatkozik főnökére, Lázár miniszterre is. Közben megszólal Gulyás alelnök is, hosszan magyarázkodik, hogy nem is úgy gondolta, hiszen elsők között szólalna fel, ha valaki a gyülekezési jog korlátozását akarná. Csak korábban őszintén válaszolt egy kérdésre, meg nem is úgy értette és egyáltalán.

E helyütt figyelmeztetünk mindenkit, nehogy fel merje tételezni, hogy a fiúk egymással vitatkoznak! Azt is elutasítjuk, ha valaki úgy véli, a ház alelnöke meggondolatlan volt és netán a kedves vezető kiadta az ukázt, a sok baj közepette tegyenek már rendet a fideszes elképzelések között. Mindez fantazmagória, semmi köze a magyar valósághoz. Mindössze annyi történt - egyébként szóra sem érdemes, nem is kellene felfújni -, hogy ez egy ennyire demokratikus állam. Ahol mindenki szabadon beszélhet, kifejtheti terveit, ötleteit. Ami a szívén, az a száján. Különösen akkor, ha része az uralkodó elitnek.

Természetesen a többiek is mondhatnak, amit akarnak. De az kit érdekel?