Idegesen és haraggal

Kifejezetten fáradt vagyok és ideges. Aki úgy gondolja, ez nem közügy, annak igaza van és ne olvassa tovább ezt a cikket. Magánhisztériák következnek.

Az első hisztéria oka egy romákkal kapcsolatos hír. Van egy falu Baranyában, Cserdi. Itt gyakorlatilag csak romák élnek. Mit tudunk a romákról? Lopnak, isznak, drogoznak, lustálkodnak, verekednek és élősködnek. Még tankönyv is akadt, amelyik ezeket a sztereotípiákat sugallta. Ha meggondolom, hogy a romákkal kapcsolatos emberjogi „hőbörgés” mértékadó körök szerint csak valamiféle liberális aberráció, amelyet kizárólag beteges magyar gyűlöletből terjesztünk (lásd még Boross Péter volt miniszterelnök úr, Orbán nem volt miniszterelnök úr tanácsadója szerint: „egészséges vidéki fiúkra van szükségünk”, értsd: mi, perverz fővárosi liberálisok vagyunk a nemzet problémáinak legfőbb forrása), szóval: nemcsak rosszul érzem magam, hanem kifejezetten dührohamokat is kapok.

Miért? Mert én, mint „magyarellenes rózsadombi liberális” (a valóságban: nyugdíjas a bevásárlókocsival), képzeljék, elolvastam a hírt a cserdi romákról. És sírni vagy káromkodni támadt kedvem. A hír a következő: „Ócsára is jutott a cserdi romák krumplijából. Négy tonna hagymát és krumplit osztottak ki a VII. kerület rászorulói között hétfőn, ebből maradt meg négyszáz kiló, azt szállította le az Age of Hope és a Budapest Bike Maffia három tagja Ócsára. Összesen négyezer kiló krumplit és hagymát ajánlott fel a baranyai roma falu, Cserdi polgármestere a rászorulóknak. Ez náluk már hagyomány, minden évben ételt osztanak karácsonykor. Idén az adomány javát a VII. kerület rászorulói között osztották szét, a megmaradt négyszáz kilót pedig, mint említettem, Ócsára, a devizahiteleik bebukása miatt lakásaikat elvesztők szociális lakóparkjába vitték. A cserdiek adományát még pár száz kiló mandarinnal is kiegészítették, amit már szenteste előtt le is szállították és ki is osztottak.”

Tessenek nyugodtan cigányozni tovább! Ha ezt olvasva nem tetszenek szégyellni azt.

Tudom, hallom az úgynevezett ellenérveket, istenem, kívülről tudom őket, ne is mondják! Barátaim: a cigányokat rágalmazó érvek mind hazugságok. Pontosan ugyanígy viselkednek a bádogvárosok lakói Dél-Amerikában, Dél-Afrikában, Hátsó-Indiában, mindenütt, mint nálunk a romák kitaszított része: ahol a tiszta víztől, a rendőri védelemtől, a normális iskolától, lakástól, orvosi ellátástól - egyáltalán: a civilizációtól - való megfosztottság a mindennapi élet ténye. Ahol viszont olyan iskolát, egészségügyet, települési hatóságot hoznak létre, amelyik meg akarja oldani a problémákat: nahát, ott kérem, meg is oldják. Sőt: talán az is elég volna, ha csak hagynák a romákat normálisan élni.

Ezt a hírt, hogy egy baranyai roma falu, ahol becsületesen dolgoznak a romák (mert hagyják őket), képes segélyekkel támogatni a pesti és ócsai szegényeket, ezt a tévé-híradónak első helyen kellett volna hoznia. Ha az „emberileg érthető” kormány-hízelgés mellett szorult volna beléjük egy morzsányi becsület.

A másik hír, ami nem feldühített, hanem elkeserített, az nem is hír volt, hanem az a szenteskedő hangnem, az a képernyőből-hangszóróból folyamatosan áradó jókodás, amivel a magyar kormányrádió és kormány-televízió a szeretet ünnepe kapcsán a kormányunknak udvarolt. Miközben ezrek álltak sorba a Krisna Tudatú Hívők által osztott ingyen élelemért, kétszázezer gyerek éhezik, emberek laknak földbe vájt odúkban és több százezer a kivándoroltak száma, a magyar közmédia úgy tesz, úgy tett, mintha zászlósurainkat a szeretet vezérelne.

Nekem szent ünnep a karácsony. Jobbik énünk szólal meg ilyenkor. De milyen karácsony az, amelyiken a földön fekvő hajléktalanokon kell átlépjek? Ha minden koldusnak adnék száz forintot, akivel karácsonykor (és minden más napon) szembetalálkozom, egy óra alatt elfogyna az összes pénzem. Milyen karácsony az, ahol lépten-nyomon az jut eszembe, hogy a Kisdedet, a szeretet prófétáját, ha eljönne újra, a hatalom ismét csak megfeszítené. Ide másolok egy verset, talán most, hogy elmúltak az ünnepek, nem lesz nagyon nagy botrány belőle. Egy egészen kiváló magyar költő, az ungvári Balla D. Károly írta. A vége kicsit illetlen. Ha van angyal, áldja meg érte.

Ultrahang

Vibrált a monitor s megszólalt az Ultra hangja:

méhednek áldott gyümölcse lesz.

Irult-pirult Mária, pedig tudta. Már megvolt rég

a vizeletes terhességi teszt.

József fejét ingatta kicsit, hol igenelt, hol nemzett,

bambán nézte, mit rajzol nője hasán a krém,

aztán a mozgó kúpban a kis ufót leste,

hogy csak torzszülött lesz-e vagy sátáni rém.

S mondá Gábriel, megvan minden szerve,

s hogy istenfia ő! – ez mindenkinek tetszett.

De Mária már látta, fia szűz testére

hogyan feszítik majd fel azt a kurva keresztet.

Tudja azt a miniszter úr, milyen bátorság egy kárpátaljai költőtől egy ilyen verset írni? Tudja azt, milyen hálával tartozik neki a magyar nemzet ezért az épelméjű és haragos hangvételért?

Nincs is több szavam.

2015.01.09 07:03

Szerintem

Igazságtalan rendszer Szinte állandó téma a fenntartható és igazságos nyugdíjrendszer, ezen belül a kisnyugdíjasok helyzete. Kezdjük az elején, miért is kaphat valaki több nyugdíjat, mint más. 1., Mert értékesebb munkát végzett, és ez után magasabb jövedelmet kapott, ami után több nyugdíjjárulékot fizetett. 2., Hosszabb munkaviszony után ment nyugdíjba, tehát tovább fizette a nyugdíjjárulékot. 3., Minden jövedelme után befizette a nyugdíjjárulékot. Ugyanis előfordul olyan is, hogy valakinek azért van kis nyugdíja, mert nem így járt el (vállalkozók, színészek stb.). 4., Van-e nyugdíjjárulék plafon vagy nincs. Ez a négy tényező határozza meg az egyes emberek nyugdíjának összegét. Tehát amikor nyugdíjba mennek a munkavállalók, akkor még többé-kevésbé igazságosnak mondható és fenntartható a megállapított nyugdíjuk. Az igazságtalanság ezután következik. Tudomásom szerint minden rendszerben százalékos arányban történt és történik a nyugdíjak összegének évenkénti emelése. Szerintem ez a „rákfenéje” a rendszernek, a kisnyugdíjak ezért csökkennek az átlaghoz és a magasabb nyugdíjakhoz képest. Ugyanis a nyugdíjba menetelt követően egyik nyugdíjas sem végez értékesebb vagy kevésbé értékes munkát, járulékot sem fizet (kivéve a nyugdíj mellett dolgozókat). A százalékos rendszer szerint a már egyszer figyelembe vett különbség alapján megállapított magasabb nyugdíj összege tovább emelkedik, minden indok nélkül. Erre mondhatjuk: pénz csinál pénzt. Tehát meg kell szüntetni a százalékos nyugdíj korrekciót, és az emelésre szánt összeget mindenki számára egyenlő arányban kell biztosítani. Így csak az eredeti munka alapján szerzett nyugdíj összegének különbsége marad meg, de a rés nem csökken és nem is növekszik. Dr. Jókai Oszkár Rokkantak Az Alkotmánybíróság hozott egy határozatot, miszerint jogtalan volt a rokkantsági ellátásban részesülőktől a felülvizsgálat során más szempontok alapján megvonni a járandóságot. Ez azonban már eső után köpönyeg. Több ezer ember sorsát tették tönkre. De azok a orvosok, akik ilyen határozatokat hoztak, tudták jól, hogy amit leírnak, nem felel meg a valóságnak. Ezeket az orvosokat nem lehet(ne) felelősségre vonni? Hiszen nem egy ember öngyilkos lett, és számtalan családot tettek tönkre. Már akkor is lehetett tudni, hogy az a cél: minél kevesebb legyen a rokkant, ne kelljen az államnak fizetnie. Most vajon az érintettek visszakapják visszamenőleg is a rokkantsági járadékukat? Félek, kereszténydemokrata kormányunknak a rokkantak továbbra sem számítanak, csak teher a nyakukon, amitől szerettek volna megszabadulni, és valamelyest sikerült is, kozmetikázva a statisztikákat. Amik mögött sajnos hús-vér, élő hétköznapi emberek voltak, vannak és lesznek. Makovics János 
2018.11.17 16:00
Frissítve: 2018.11.17 16:00

A macedón menekült hete

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy börtönbüntetésre ítélt macedón miniszterelnök, aki a börtön helyett Budapestet és a szabadságot választotta. Jobb ma egy menedékjog, mint holnap egy cella alapon. De hol volt? És hol nem volt? Közben pedig vajon ki segítette, netán vitte egyik helyről a másikra?  
Íme, a dodonai válasz: Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter közölte, hogy „a magyar állami hatóságoknak semmi köze ahhoz nem volt, hogy a volt macedón miniszterelnök saját államának területét elhagyta.” 
Csakhogy ezt nem is állította senki. Annál inkább azt, hogy miután Gruevszki valahogy kijutott Macedóniából, a magyar állam mégiscsak kinyújtotta feléje Orbán Viktor segítő kezét. Vagy autóját. Vagy repülőgépét.
Szorosan felsorakozott Gulyás mögé Hidvéghi Balázs, a Fidesz előretolt kommunikációs igazgatója. Az ATV Egyenes Beszéd című műsorában úgy reagált az albán sajtó értesülésére – amely szerint a volt kormányfőt az albániai magyar nagykövetség autójával magyar diplomaták szállították tovább –, hogy ezt Gulyás Gergely már cáfolta, hiszen megmondta, hogy a magyar kormány nem működött közre Gruevszki Macedóniából történt távozásában.
Abban viszont minden jel szerint nagyon is közreműködött, hogy aztán idetaláljon Budapestre. Gulyás délelőtt még nem tudhatta, mit ír majd az albán média délután, így azt előre nem is cáfolhatta. Főleg, hogy a magyarok nem Macedóniából csempészték ki Gruevszkit, hanem már Albániából Montenegróba. Hogy onnét hová vitték és hogyan, azt egyelőre nem tudjuk, mivel azonban közben az is kiderült, hogy az Orbán Viktort gyakran szállító magánrepülő Belgrádban járt, márpedig ott éppen nem volt semmilyen futballmeccs, elképzelhető, hogy Gruevszki luxus menekülő járművet is kapott tőlünk. 
Az igazság körmönfont kerülgetésére, vagyis a hazug mellébeszélésre Gulyás Gergely egy másik közlése is jó példa. Mint mondta, Gruevszki „egy magyar külképviseleten tett szándéknyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy menedékjog iránti kérelmet kíván benyújtani.”
A törvény azonban ilyen szándéknyilatkozatot nem ismer. Lehet, persze, hogy a nyilatkozat csupán egy SMS volt, amely úgy szólt, hogy „Viktor, segíts! Nikola”, de akármit szándékozott is kérni Gruevszki akárhol, menedékkérelmet csakis Magyarországon adhat be. Ehhez pedig ide kellett hozni. És ezt a szívességet a magyar kormány, úgy látszik, készségesen megtette. Amire az amerikai külügyminisztérium szóvivője azt sürgette, hogy Gruevszkit adjuk ki Macedóniának, hiszen ott átlátható és alapos eljárásban ítélték jogerős börtönbüntetésre. Hidvéghi az ezt firtató kérdésre így válaszolt: az amerikaiak „egy szuverén ország belügyeibe avatkoznak be ezzel a nyilatkozattal.”
Ne már! Az amerikai nyilatkozat ugyanis csupán reakció arra, hogy Magyarország egy Macedónia nevű független ország belügyeibe avatkozott be azzal, hogy idemenekített egy börtönbüntetésre ítélt politikust. Így tiszteli az Orbán-kormány a szuverén nemzetállamok függetlenségét.
Jobb ma egy menedékjog, mint holnap egy cella
2018.11.17 08:17
Frissítve: 2018.11.17 08:33