Szabadságharc vagy blöff?

Mára megszűnt a valós nemzeti és társadalmi érdekeket képviselő magyar kül- és biztonságpolitika, nyoma sincs az évtizedek óta meghatározó külpolitikai triádnak. Miután a Fidesz gúzsba kötötte és megfojtotta azt, csak a fideszes érdekgazdasági politika burjánzik.

Szövetségeseink árulói

Kövér László negyedik világháborút vizionál, Rogán Antal külső támadásokról beszél és országvédelmi akciótervet kreálna, arra hivatkozva, hogy más kormányok a Fidesszel szemben állnak. Ez annak fényében különösen érdekes, hogy Magyarország rendelkezik országvédelmi tervvel, amelynek kialakításáért a Honvédelmi Minisztérium a felelős. Tehát vagy a meglévő védelmi tervet akarja módosítani Rogán Antal, ami nem az ő kompetenciája, vagy az ország komoly és szakmai katonai, rendészeti, közigazgatási és polgári védelmi, valamint a civil egységek koordinációs védelmi rendszerének elnevezését használja olcsó kormányzati propagandára. Ennek aggasztó üzenete lehet szövetségeseink számára is.

Miközben a kormány a kisded játékait játssza, szomszédságunkban, Ukrajnában a helyzet sajnálatosan eszkalálódik. Ilyen helyzetben a minimálisan elvárható magatartás a kormány részéről az lenne, hogy markánsan kiáll azoknak a szövetségi rendszereknek az értékválasztása mellett, amelyeknek tagjai vagyunk. Ehelyett Magyarországot a miniszterelnök műveleti területnek nevezte, amelyre szövetségeseink próbálnak nyomást gyakorolni. Ez a kormányzati kommunikáció több szempontból is nagyon káros. Szakmai alapon a kijelentés hamis, hiszen szövetségeseinkkel és így többek között a nemzetbiztonsági és a bűnügyi területen a partnerszolgálatokkal intézményes keretek között folyamatosan biztosított a közös munka és a kölcsönös információcsere. Külpolitikai szempontból pedig egyértelműen csak negatív hatása lehet, ha a miniszterelnök mintegy titkosszolgálati keretek között folytatott tevékenységgel gyanúsítja bármely szövetségesünket.

Emellett azzal, hogy Orbán Viktor és kormánya hallgatólagosan vagy tevőlegesen asszisztál az orosz birodalmi rekonstrukciós törekvésekhez, önmaga válik Magyarország és szövetségeseink árulójává.

A kormányzati megmondó emberek kivétel nélkül ezen az orbáni beteges retorikán szocializálódott fideszes politikusok. Éppen ezért a saját maga generálta válsághelyzetben a kormány képtelen a konszolidációra, csakúgy, ahogy a Szijjártó Péter vezette külügy sem képes a magyar külpolitika konszolidációjára és feltámasztására. A keleti nyitás délibábja pedig munkahelyek és sikertörténetek helyett torz értékválasztást, a diktatúrákhoz való vonzódást, azok példának tekintését jelenti a kormány részéről.

Veszélyes úton

Magyarország a NATO és az Európai Unió tagja, a rendszerváltást követő sok éves munka vezetett oda, hogy e két szövetség tagjai lehetünk. Ha ezekből akár egyéni lekötelezettségek okán kivezeti a kormány Magyarországot, annak a társadalom lesz évtizedekre a vesztese.

Az elmúlt hónapok nyilatkozataiból egy veszélyes út rajzolódik ki. Magyarország geopolitikai helyzetére tekintettel, a világ legnagyobb politikai és katonai szövetségi rendszerétől való esetleges eltávolodása komoly bizalomvesztéssel párosulva pedig olyan korszakot hozna el Magyarország történetében, amely nem állhat senkinek az érdekében, még a tébolyult Fidesznek sem.

2014 komoly tanulsága, hogy a Fidesz képtelen nyugalmat és gyarapodást teremteni a magyar nép számára. Ennek sem a belső, sem a külső feltételeit nem tudja biztosítani. A külpolitikai ábrándozások zátonyra futottak a valóság szikláin, és a nemzetközi körülmények változásai között hazánk úgy áll, hogy kormánya éppen legszorosabb szövetségesei eltaszításán dolgozik – azért, hogy a korrupcióra épülő kormányzati politika, az új „nemzeti tőkések” gazdagodása zavartalanul folytatódhasson.