Január 2-ikán Orbán régebbi beszédeiből demokráciáról, korrupcióról, nyugati elkötelezettségről, keleti szélről szóló dörgedelmes részleteket hallhatott a tüntető közönség. Majd az őszödi beszéd sunnyogva nyilvánosságra hozott őszinte trágárságait hallhattuk. Döbbenetes volt a kontraszt - no nem az orbáni tirádák és a gyurcsányi böszmeségek - , hanem az akkori és a mostani Orbán között. Mintha két Orbán lenne. Egy 2010 előtti és egy 2010 utáni. Mondták már rá, hogy ő a hatalom megszerzésében és nem a kormányzásban jó, és az előbbi sokkal könnyebb, mint az utóbbi, következésképpen nem is olyan tehetséges, mint ahogy ezt korábban számosan gondolták. És ez - mondják sokan -, a baj. 2010 óta egyre inkább úgy viselkedik, mint aki felfedezett Magyarország számára egy új típusú demokráciát és egy új típusú gazdaságot, meghaladva azok a nyugati változatait, amelyekről korábban mintaként szónokolt. Sokkal inkább arról van szó, hogy számára a demokrácia csak eszköz volt, miként a piacgazdaság is. Soha nem volt liberális, soha nem volt demokrata és soha nem volt a piacgazdaság híve.
Nem tudni mikor vált benne tudatossá, hogy milyen úton kíván járni. Az biztos, hogy hite szerint jól kormányoz és szemmel láthatóan az a meggyőződése, hogy az egyeztetések, a viták csak rontják a hatékonyságot, a szegénység, a tudatlanság központosítva "kivezethető" a társadalomból és csak idő kérdése, hogy a sok ezer orvos a hívó szóra hazaköltözik. Ha kellően ügyes a taktika, a hanyatló nyugat és a mintának tekintett kelet együtt finanszírozni fogják az orbánizmusba való átmenetet. Az új hűbéri rendszer biztosítja ehhez a belső támaszt. Vegytiszta orbánizmus azonban, mint elérendő cél nem létezik, csak az odavezető, egyre lejtősebb út, amelynek a szélén bizony ottmaradnak a leszakadók, a hűbéri rendszer minden eddiginél nagyobb korruptsága elszívja az ország életerejét, a nyugati források elapadnak, a keleti források - már ha vannak -, nem nyílnak meg. A hívek egyszer csak elfogynak, a jól megfizetett hűbéresek elfordulnak, vagy több hatalmat akarnak. Ha minden így megy tovább eljuthatunk a félfeudális anarchiába, és ebben nincs semmi új.