A megbocsátás könyve című, (a Casparus kiadónál megjelent), kötetének egyik bevezető fejezetében fogalmaz így Desmond Tutu Dél-afrikai anglikán érsek, és számtalan helyen idézi is tudósok vizsgálati eredményeit a megbocsátás egészségre jótékony hatásáról. Ám természetesen nem a tudomány, hanem vallásos meggyőződése a kiindulópontja véleményének. (Számtalan helyen idézi lánya, Mpho Tutu – ugyancsak anglikán tiszteletes - példáit, különös tekintettel egy gyilkosságra, ami lánya házában történt.)
A Felhívás a megbocsátásra című fejezetben azt magyarázza, hogy szerinte mi a megbocsátás és mi nem az. Nem vonja kétségbe az evolúció-kutató biológusok nézeteit, akik szerint belénk van kódolva a bosszúállás igénye, s hogy őseink számára ez a túlélés egyik biztosítéka volt, de szerinte ez nem ad igazolást arra, hogy fájdalommal fizessünk a fájdalomért. „Azért tudunk megbocsátani, mert képesek vagyunk közös emberi mivoltunk felismerésére” – vélekedik a szerző.
Útravalót is kínál, hogy eljussunk a megbocsátásig, és ennek az útnak négy stációja van. Elmondani a sérelem történetét, nevén nevezni a fájdalmat, felajánlani a megbocsátást, aztán megújítani, vagy elengedni a kapcsolatot. Közben nem akármilyen példákat sorakoztatat fel, például amikor Ruandában járt és a tuszi áldozatok hozzátartozóival találkozott, de emlegeti Hitlert és Sztálint is.
Szép, emberséges könyv, bár sokszor hosszadalmasan ismétli magát a szerző, de azért el kell mondani, hogy vannak (vagyunk) sokan, akik a bocsánatkérést akkor tartjuk indokoltnak, ha valakinek véletlenül a lábára lépünk, de százezrek legyilkolásáért nem fogadható el a mégoly tiszta szívből fakadó megbocsátás sem.