Gulyás Gergely a múlt héten bocsánatot kért. Nem lehetett könnyű kimondania, hogy többek között az általa vezetett törvényalkotási bizottság is sáros abban a zavaros helyzetben, amely az alkoholtermékek forgalmazásának újraszabályozása kapcsán kialakult.
Ebben az egész bohózatban nemcsak a háttérben folyó cselezgetés, lobbizás az izgalmas, hanem az a hihetetlen amatörizmus is, ahogyan a parlamenti többség a jogalkotáshoz viszonyul. Ott ülnek a kormánypárti képviselők a meleg képviselőházban, felveszik a közelmúltban megemelt fizetésüket és szent tudatlanságban nyomogatják vezényszóra a gombokat, anélkül, hogy értenék, valójában miről is döntenek.
Az esetek többségében fogalmuk sincs a kormánypárti, de sajnos az ellenzéki képviselőknek is, mire nyomnak igent vagy nemet. Még az őszi törvénygyártás során derült ki, hogy a földművelésügyi tárca parlamenti államtitkárának gőze sem volt arról, mit szavazott meg és mit nem a saját területét érintő változások közül. „Majd módosítjuk a törvényt” – legyintett az államtitkár, amikor szóltak neki. Ugyanezt ígéri Gulyás képviselő és Lázár főminiszter is, az útdíj-törvény ügyében pedig Orbán "próbaüzemről" meg valami gépházi zajról" magyaráz, hogy ha túl nagy lenne a botrány, vissza lehessen táncolni.
Gulyás Gergely tehát bocsánatot kért az átgondolatlanságokkal teli jogszabályalkotás miatt. Be kellett látnia, arra hiába számít, hogy a képviselők közül valaki majd szóvá teszi egy-egy törvénytervezetben a butaságokat. Hogy másképp legyen, ahhoz nem szavazógépre, nem gerinctelen képviselőkre volna szükség. De sajnos ilyenekre bíztuk az országot.
