Keresik a merénylők segítőit

Publikálás dátuma
2015.01.13. 06:34
Tízezer katona is segíti a legveszélyeztetettebb objektumok védelmét FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/JEFF J. MITCHELL
Tovább folytatják a hajszát a múlt heti franciaországi terrortámadások merénylőinek esetleges segítői után. Manuel Valls miniszterelnök kijelentette, újabb lépéseket tesznek, hogy csökkentsék a terrortámadások esélyét. A francia kormány elrendelte a zsidó objektumok kiemelt védelmét.

A francia kormányzat egyebek mellett jelentősen fejlesztené a lehallgatások technikáját. A radikális iszlamistákat elszigetelik a többi rabtól. Ez a kérdés már régóta téma Franciaországban, miután több iszlám szélsőségesről derült ki, hogy a börtönben radikalizálódott, s a múlt heti támadók közül ketten is a börtönben kerültek kapcsolatba egymással. Továbbra is a legmagasabb a terrorkészültség szintje van érvényben Franciaországban.

Manuel Valls miniszterelnök elmondta, hogy Coulibaly élettársa, Hayat Boumeddine „valószínűleg Törökországban vagy Szíriában tartózkodik”. A török kormány ezt később azzal egészítette ki, hogy a nő Szíriába ment. Az ankarai külügyminisztérium közlése szerint Boumeddine múlt csütörtökön lépte át a török-szíriai határt. Hétvégén azt közölték a francia hatóságok, hogy a nő január 2-án repült Madridból Isztambulba, ezt a térfigyelő kamerák kiértékelése alapján is megerősítették.

Az intézkedések részeként Bernard Cazeneuve belügyminiszter bejelentette, 4700 rendőr és csendőr megerősített védelemben részesíti a 717 franciaországi zsidó objektumot. Külön prefektust is kineveztek Patrice Latron személyében, aki a zsidó objektumok felügyeletéért felel. A tárcavezető egy zsidó iskolában tanuló diákok szüleivel is találkozott. Az intézmény közel található ahhoz az utcához, ahol Amedy Coulibaly agyonlőtt egy rendőrnőt.

A belügyi tárca irányítója 10 ezer katonát is mozgósított a terrorellenes harchoz. Feladatuk a biztonsági szempontból érzékeny objektumok kiemelt védelme lesz – közölte Jean-Yves Le Drian védelmi miniszter, aki kifejtette, az intézkedésről szóló döntést Francois Hollande elnök a hadsereg főparancsnokaként hozta meg. Előzőleg tanácskozott a nemzetbiztonsági kabinet, amelynek az elnök, a kormányfő mellett Bernard Cazeneuve bel- és Christiane Taubira igazságügyi miniszter tagja.

A múlt heti franciaországi eseményekből kiindulva David Cameron brit miniszterelnök is olyan intézkedések elfogadását tervezi, amelyekkel könnyebben megakadályozhatják a hasonló terrorakciókat brit területen. „A legfontosabb feladat a lakosság biztonságának szavatolása” – hangoztatta Cameron. Nagy-Britanniából 600-an utaztak Irakba és Szíriába. Az országban májusban rendezik meg a parlamenti választást.

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök tegnap ellátogatott ahhoz a kóser szupermarkethez, ahol Coulibaly négy túszát gyilkolta meg. Gyertyát helyezett el a bolt előtt. Előzőleg a Hárec napilap arról számolt be, hogy Francois Hollande elnöknek nem lett volna ellenére, ha Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő nem vett volna részt személyesen a szolidaritás menetén. A francia kormányzat közismerten igen jó viszonyt ápol a Palesztin Hatósággal.

A francia elnök ma részt vesz azon a rendezvényen, amelyen a terrortámadás során meggyilkolt három rendőrre emlékeznek a párizsi prefektúrán. Az államfő rövid beszédet is mond.

A Charlie Hebdo ügyvédje, Richard Malka kijelentette, a lap nem hátrál meg a történtek ellenére sem, s a következő számban ismét közölnek Mohamed karikatúrákat. Megerősítette, hogy a lapot 1 millió példányban adják ki, 16 nyelven. Francia hatósági közlések szerint a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni múlt szerdai merénylet óta legalább ötven muzulmánellenes cselekmény történt Franciaországban.

A német politikai vezetés több tagja is részt vesz ma azon a berlini megemlékezésen, amelyet a Muzulmánok Központi Tanácsa kezdeményezett a párizsi terrortámadás kapcsán. A kormányzat képviselői a muzulmánokkal közösen kívánják demonstrálni, hogy kiemelten fontosnak tartják a toleranciát. Az este 6 órakor a Párizs téren tartandó megemlékezésen Angela Merkel kancellár is részt vesz, Joachim Gauck államfő pedig a Spiegel értesülései szerint beszédet is mond.

Tegnap Merkel sajtótájékoztatón erősítette meg részvételi szándékát és bejelentette: az iszlám Németország része, ő pedig minden német kancellárja. Ferenc pápa hétfőn, ázsiai körútjára való elutazása előtt elítélte a vallás szélsőséges értelmezéseit, s mindazokat, akik Isten nevében mészárolnak le másokat. Felszólította a vallási, politikai vezetőket és az értelmiség jeles képviselőit, ítéljék el a vallási fundamentalizmus és a szélsőségek minden formáját.

Biztonsági okokból maradt távol Obama

Biztonsági megfontolásokkal indokolta a Fehér Ház, hogy sem Barack Obama elnök, sem John Kerry külügyminiszter nem vett részt a párizsi terrorellenes demonstráción, amelyen több mint ötven állam- és kormányfő vonult fel Francois Hollande francia elnök mellett. Párizsban tartózkodott ugyan Eric Holder amerikai igazságügyi miniszter, egy terrorizmus elleni biztonságpolitikai konferencián vett részt, s több interjút is adott, de ő sem volt ott a menetben.

Washingtont hivatalosan Jane Hartley, a Párizsban akkreditált amerikai nagykövet képviselte. John Kerry, aki éppen Indiában tárgyalt, újságíróknak elmondta, bár szeretett volna, korábban megszervezett útja miatt nem tudott ott lenni Párizsban. Az amerikai külügyminiszter a tervek szerint csütörtökön érkezik majd a francia fővárosba. Kerry szerint Washington jelentős rendőrségi, hírszerzési támogatást nyújtott a francia hatóságoknak a terrortámadások megoldásához.

A CNN-nek egy fehérházi illetékes név nélkül azt mondta, biztonsági megfontolások nem teszik lehetővé, hogy az amerikai elnök, vagy az alelnök ilyen jellegű rendezvényen megjelenjen. Josh Ernest fehérházi szóvivő bejelentette, hogy február 18-án Washingtonban terrorizmus-ellenes csúcstalálkozót tartanak.



Szerző
Frissítve: 2015.01.12. 21:56

Távozik a stabilitás bajnoka

Publikálás dátuma
2015.01.13. 06:32
Lelép a nemzetközi porondról az olasz politika nagy öregje FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/ELISABETTA VILLA
Várhatóan holnapután köszön le Giorgio Napolitano. Az olasz elnök hektikus politikai időszakban int búcsút hazája belpolitikai életének. Matteo Renzi miniszterelnököt ugyanis mind többször illetik azzal a váddal, hogy Silvio Berlusconinak akar kedvezni.

A 89 éves Napolitano, aki újévi beszédében jelentette be távozását, nagy űrt hagy maga után. Elnöksége ugyanis politikai stabilitást biztosított Olaszország számára. 2006-ban választották meg államfőnek, ez idő alatt hazája öt miniszterelnököt fogyasztott el. Már 2013 tavaszán távozni kívánt, de a pártok többszöri nekifutásra sem tudtak megállapodásra jutni az új államfő személyéről, ezért maradásra bírták.

Bár az olasz elnök jogkörei ceremoniális jellegűek, bizonyos esetekben az államfőnek lehetősége van arra, hogy ha diszkréten is, de beleavatkozzon az ügymenetbe. Kinevezheti a kormányfőt, feloszlathatja a parlamentet, kiírhatja az új választást, s ha ideiglenesen is, megakadályozhatja a törvények életbe lépését.

Napolitano sokkal aktívabban vett részt a mindennapi politikában, mint elődjei. 2011 novemberében, amikor rekord mértékűre nőtt a csődkockázat veszélye Olaszországban, ő késztette lemondásra Silvio Berlusconit, s húzta elő varázskalapjából Mario Monti szenátort: miniszterelnökké nevezte ki. E húzása után az elnököt több médium „Giorgio királynak” nevezte. Máskor sem tétlenkedett, ha a stabilitás megőrzését elősegítő lépések megtételéről volt szó.

Monti utóda, Enrico Letta még inkább Napolitano találmánya volt, s nem az elnökön múlott, hogy tavaly februárban át kellett adnia a helyét Renzinek. Az államfő azonban az új helyzetben is feltalálta magát: konzultációkat kezdeményezett a pártokkal, s miután meggyőződött arról, hogy biztos többségre építő kabinet alakulhat, Renzit bízta meg a kormányalakítással.

A leköszönő elnök mintha hazája lelkiismereteként viselkedett volna. Többször éles szavakkal figyelmeztette a politikusokat arra: teljesíteniük kell a választóknak tett ígéreteiket. Egyben felhívta a figyelmet a korrupcióra, ami a politika „végterméke”.Néhányan azzal vádolták az elnököt, hogy túllépett az alkotmány adta jogkörök határain, ez azonban nincs így, esetében szó sem lehetett hivatali visszaélésről. Egy értékelés szerint a stabilitást mindig mindenek felettinek tartotta, a népszavazási kezdeményezésekről viszont nem volt túl jó véleménnyel.

Távozását követően két héten belül kell összeülnie a parlamenti képviselők, a szenátorok és a régiók alkotta 1008 fős grémiumnak, amelynek feladata az új elnök megválasztása lesz. Nem lesz könnyű Napolitanóhoz hasonlóan népszerű, a jobb- és baloldali pártok által is elfogadott személyiséget találni. Az első három szavazási fordulóban kétharmados többségre van szükség, ezután abszolút többség is elegendő.

A médiában már több név is felmerült, szó volt Giuliano Amato, illetve Romano Prodi jelöléséről, de biztosat nem tudni. Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke már udvariasan nemet mondott egy esetleges megkeresésre.  Renzi korábban annyit közölt, el akarja kerülni, hogy olyan botrány kísérje a választást, mint 2013 tavaszán, amikor könyörögni kellett Napolitanónak, gondolja meg magát, s maradjon az elnöki székben.

Ahhoz azonban, hogy a voksolást nagyfokú politikai konszenzus kísérje, a miniszterelnöknek előzetesen meg kellene állapodnia Berlusconival. Renzi próbálkozik is, ám egyre több baja lehet ebből. Tudvalévő, hogy a miniszterelnöknek nincs igazi alternatívája Olaszországban, hiszen a közvéleményutatások szerinti második legerősebb párt, az ellenzéki Öt Csillag Mozgalom (M5S) nem tekinthető komoly erőnek, a Silvio Berlusconi-fémjelezte Forza Italia pedig történetének legnagyobb válságával küzd.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kormányzó Demokrata Párt (PD) tagsága maradéktalanul elégedett lenne Renzivel. A balszárny már korábban, a felmondást megkönnyítő munkaügyi törvény, a Jobs Act elfogadásakor azzal vádolta a miniszterelnököt, hogy hűtlen marad a baloldali értékekhez.

A nemrégiben a parlament által elfogadott adóreform után azonban még súlyosabb vádakkal kellett szembesülnie. Felrótták neki, hogy a törvénnyel Silvio Berlusconinak akart kedvezni. A jogszabály ugyanis egyszerűsítéseket is kilátásba helyezett az adórendszerrel kapcsolatban, melynek alapján nem ítélnék el azokat, akik „hibákat” hagynak adóbevallásukban.

A rendelet szerint azokat sem bántanák, akik a bevallott jövedelmük kevesebb mint három százalékát titkolták el adóbevallásukban. Ez esetben csak pénzbüntetést irányoznának elő. A törvény, ha jogerőre emelkedne, - elvileg legalábbis - Berlusconit is érintené, az ő büntetését is fel kellene függeszteni, hiszen ő jövedelmének „csak” két százalékát tulajdonította el.

Egyes vélekedések szerint egyértelmű, hogy a törvénnyel a miniszterelnök Berlusconinak akart kedvezni, akit 2013 augusztusában ítéltek négy éves börtönre. Büntetését később tíz hónapos szociális munkára változtatták.  Renzi részben az elnökválasztás, részben a már régóta tervezett választási reform miatt tehetett gesztusokat a volt kormányfőnek. „Renzi megpróbálta megmenteni Berlusconit” – jelentette ki a populista M5S képviselője, Alessandro Di Battista.

A kormányfő tagadata a vádat, s azt közölte, visszavonja a tervezetet, s újat terjeszt a parlament elé. Mint mondta, a törvény azért sem vonatkozhat Berlusconira, mert őt már jogerősen elítélték. Pier Carlo Padoan gazdasági miniszter pedig azt közölte, hogy a kormány az intézkedéscsomaggal az adófizetők és a pénzügyi hatóságok közötti kapcsolatot próbálják javítani, s csökkentenék a bürokráciát.

A La Repubblicának úgy nyilatkozott, nevetséges azt állítani, hogy Berlusconinak akartak volna segíteni. A médiacézár ügyvédje pedig azzal fenyegetett, hitelrontás miatt pert indít mindazok ellen, akik azt állítják: védencének akartak kedvezni. Kérdés, hogy ez a legújabb adok-kapok az olasz belpolitikában milyen hatással lesz majd az elnökválasztás folyamatára.

Távozik a stabilitás bajnoka

Publikálás dátuma
2015.01.13. 06:32
Lelép a nemzetközi porondról az olasz politika nagy öregje FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/ELISABETTA VILLA
Várhatóan holnapután köszön le Giorgio Napolitano. Az olasz elnök hektikus politikai időszakban int búcsút hazája belpolitikai életének. Matteo Renzi miniszterelnököt ugyanis mind többször illetik azzal a váddal, hogy Silvio Berlusconinak akar kedvezni.

A 89 éves Napolitano, aki újévi beszédében jelentette be távozását, nagy űrt hagy maga után. Elnöksége ugyanis politikai stabilitást biztosított Olaszország számára. 2006-ban választották meg államfőnek, ez idő alatt hazája öt miniszterelnököt fogyasztott el. Már 2013 tavaszán távozni kívánt, de a pártok többszöri nekifutásra sem tudtak megállapodásra jutni az új államfő személyéről, ezért maradásra bírták.

Bár az olasz elnök jogkörei ceremoniális jellegűek, bizonyos esetekben az államfőnek lehetősége van arra, hogy ha diszkréten is, de beleavatkozzon az ügymenetbe. Kinevezheti a kormányfőt, feloszlathatja a parlamentet, kiírhatja az új választást, s ha ideiglenesen is, megakadályozhatja a törvények életbe lépését.

Napolitano sokkal aktívabban vett részt a mindennapi politikában, mint elődjei. 2011 novemberében, amikor rekord mértékűre nőtt a csődkockázat veszélye Olaszországban, ő késztette lemondásra Silvio Berlusconit, s húzta elő varázskalapjából Mario Monti szenátort: miniszterelnökké nevezte ki. E húzása után az elnököt több médium „Giorgio királynak” nevezte. Máskor sem tétlenkedett, ha a stabilitás megőrzését elősegítő lépések megtételéről volt szó.

Monti utóda, Enrico Letta még inkább Napolitano találmánya volt, s nem az elnökön múlott, hogy tavaly februárban át kellett adnia a helyét Renzinek. Az államfő azonban az új helyzetben is feltalálta magát: konzultációkat kezdeményezett a pártokkal, s miután meggyőződött arról, hogy biztos többségre építő kabinet alakulhat, Renzit bízta meg a kormányalakítással.

A leköszönő elnök mintha hazája lelkiismereteként viselkedett volna. Többször éles szavakkal figyelmeztette a politikusokat arra: teljesíteniük kell a választóknak tett ígéreteiket. Egyben felhívta a figyelmet a korrupcióra, ami a politika „végterméke”.Néhányan azzal vádolták az elnököt, hogy túllépett az alkotmány adta jogkörök határain, ez azonban nincs így, esetében szó sem lehetett hivatali visszaélésről. Egy értékelés szerint a stabilitást mindig mindenek felettinek tartotta, a népszavazási kezdeményezésekről viszont nem volt túl jó véleménnyel.

Távozását követően két héten belül kell összeülnie a parlamenti képviselők, a szenátorok és a régiók alkotta 1008 fős grémiumnak, amelynek feladata az új elnök megválasztása lesz. Nem lesz könnyű Napolitanóhoz hasonlóan népszerű, a jobb- és baloldali pártok által is elfogadott személyiséget találni. Az első három szavazási fordulóban kétharmados többségre van szükség, ezután abszolút többség is elegendő.

A médiában már több név is felmerült, szó volt Giuliano Amato, illetve Romano Prodi jelöléséről, de biztosat nem tudni. Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke már udvariasan nemet mondott egy esetleges megkeresésre.  Renzi korábban annyit közölt, el akarja kerülni, hogy olyan botrány kísérje a választást, mint 2013 tavaszán, amikor könyörögni kellett Napolitanónak, gondolja meg magát, s maradjon az elnöki székben.

Ahhoz azonban, hogy a voksolást nagyfokú politikai konszenzus kísérje, a miniszterelnöknek előzetesen meg kellene állapodnia Berlusconival. Renzi próbálkozik is, ám egyre több baja lehet ebből. Tudvalévő, hogy a miniszterelnöknek nincs igazi alternatívája Olaszországban, hiszen a közvéleményutatások szerinti második legerősebb párt, az ellenzéki Öt Csillag Mozgalom (M5S) nem tekinthető komoly erőnek, a Silvio Berlusconi-fémjelezte Forza Italia pedig történetének legnagyobb válságával küzd.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kormányzó Demokrata Párt (PD) tagsága maradéktalanul elégedett lenne Renzivel. A balszárny már korábban, a felmondást megkönnyítő munkaügyi törvény, a Jobs Act elfogadásakor azzal vádolta a miniszterelnököt, hogy hűtlen marad a baloldali értékekhez.

A nemrégiben a parlament által elfogadott adóreform után azonban még súlyosabb vádakkal kellett szembesülnie. Felrótták neki, hogy a törvénnyel Silvio Berlusconinak akart kedvezni. A jogszabály ugyanis egyszerűsítéseket is kilátásba helyezett az adórendszerrel kapcsolatban, melynek alapján nem ítélnék el azokat, akik „hibákat” hagynak adóbevallásukban.

A rendelet szerint azokat sem bántanák, akik a bevallott jövedelmük kevesebb mint három százalékát titkolták el adóbevallásukban. Ez esetben csak pénzbüntetést irányoznának elő. A törvény, ha jogerőre emelkedne, - elvileg legalábbis - Berlusconit is érintené, az ő büntetését is fel kellene függeszteni, hiszen ő jövedelmének „csak” két százalékát tulajdonította el.

Egyes vélekedések szerint egyértelmű, hogy a törvénnyel a miniszterelnök Berlusconinak akart kedvezni, akit 2013 augusztusában ítéltek négy éves börtönre. Büntetését később tíz hónapos szociális munkára változtatták.  Renzi részben az elnökválasztás, részben a már régóta tervezett választási reform miatt tehetett gesztusokat a volt kormányfőnek. „Renzi megpróbálta megmenteni Berlusconit” – jelentette ki a populista M5S képviselője, Alessandro Di Battista.

A kormányfő tagadata a vádat, s azt közölte, visszavonja a tervezetet, s újat terjeszt a parlament elé. Mint mondta, a törvény azért sem vonatkozhat Berlusconira, mert őt már jogerősen elítélték. Pier Carlo Padoan gazdasági miniszter pedig azt közölte, hogy a kormány az intézkedéscsomaggal az adófizetők és a pénzügyi hatóságok közötti kapcsolatot próbálják javítani, s csökkentenék a bürokráciát.

A La Repubblicának úgy nyilatkozott, nevetséges azt állítani, hogy Berlusconinak akartak volna segíteni. A médiacézár ügyvédje pedig azzal fenyegetett, hitelrontás miatt pert indít mindazok ellen, akik azt állítják: védencének akartak kedvezni. Kérdés, hogy ez a legújabb adok-kapok az olasz belpolitikában milyen hatással lesz majd az elnökválasztás folyamatára.