Lehet, hogy félnek?

"Bástya elvtársat már meg sem akarják gyilkolni? Én már szart érek?” – soha nem felejtem el Both Béla zseniális alakításában Bástya elvtárs őszinte döbbenetét és felháborodását, amikor végigolvassa a készülő koncepciós per vádiratának első változatát. És csak azután nyugszik meg, amikor a végleges verzióban az imperialisták itteni ügynökei a második helyen már az ő életére törnek. Politikusainkat úgy látszik, megihlette ez a jelenet, mert egymás után állnak elő az ellenük irányuló összeesküvési elméletekkel.

Orbán Viktor esetében talán még érthető is lehet a félelem, hiszen az utóbbi időben jó néhányszor beleköpött szövetségeseink levesébe és többségük feltehetően nem bánná, ha eltűnne a politika porondjáról. Ráadásul az ő esetleges bukása valóban komoly következményekkel járna, hiszen a Nemzeti Összefogás Rendszerének rozoga tákolmányát kizárólag az ő személye és az iránta megnyilvánuló rajongás és hódolat tartja össze. Na de a többiek? Miért akarnák a meg nem nevezett külföldi összeesküvők például Pintér Sándort megbuktatni? Talán a Józsefvárosi piac feletti ellenőrzésen kaptak egykor össze és most látták elérkezettnek az időt a bosszúra? Vagy nem nyerték el néhány Nemzeti Dohánybolt üzemeltetési jogát és ezért neheztelnek Lázár Jánosra? Esetleg éppen az orruk elől happolta el az utolsó olcsón kapható Rolex órát? Vagy irigylik Semjén Zsoltot, amiért a Nagy Példakép emlékét felidézve - és a magyar virtust ápolva - lóháton vonult be Erdélybe?

Már alig várom, hogy Németh Szilárd is előálljon valamivel, hiszen jól tudjuk, hogy a rezsicsökkentés a legfőbb szálka a nyugatiak szemében és nyilván semmitől sem riadnak vissza, hogy első számú képviselőjét alaposan megleckéztessék. A részletekről sajnos semmit sem tudunk, hiszen minden az idők végezetéig titkosítva van. Annyi azonban bizonyos, hogy ezúttal sem szeretnék az imperialisták helyében lenni. Aljas ármánykodásuk – mint már annyiszor -, most is kudarcba fulladt, a vezető magyar politikusok ellen szőtt ördögi terveik (hála az illetékesek éberségének) ismét meghiúsultak. Magyarország, mint a történelem során oly sokszor, ezúttal sem rés, hanem igazi bástya volt. Azt, hogy napjaink Bástya elvtársai pontosan mennyit érnek, mindenki döntse el maga.