Vigyázó szemetek!

Vigyázó szemetek Párizsra vessétek. Vagy inkább Egyiptomra. Azonnal ki is fejtem, hogy miért.

A napokban már sor került az újév első civil tüntetéseire. Láttuk, hogy milyen viták, konfliktusok előzték meg az eseményt. Újból feléledt a „pártok kontra civilek” vita. Bár most a pártok és politikusaik nem voltak „eltiltva” a részvételtől, ám a pártjelvények és zászlók, illetve egyéb pártos szimbólumok tiltólistára kerültek. Azonnal el is indult a "csak azért is" játék a DK részéről, mire a szervezők keményen visszaszóltak, végül a párt egyes vezetői a tüntetésen való részvételtől is elálltak. Nem mellékesen az MSZP egyik kevésbé jelentős platformjának alelnöke is körlevélben szólította fel a párttagokat, hogy piros sállal fejezzék ki hovatartozásukat.

Amíg pedig ilyen konfliktusok terhelik a demokratikus/civil ellenzék tevékenységét, éppen csak a fontos dolgokról nem esik szó. Mégpedig arról, hogy a civilségből hogyan lesz politika, azaz választható alternatíva. Itt érkezünk el Egyiptom példájához. Természetesen minden analógia sántít, s nem mellesleg a két ország társadalmi szerkezete, berendezkedése gyökeresen különböző, arról nem is beszélve, hogy amott ezrek halálát okozó terror is megelőzte, fundamentalista őrület kísérte a megmozdulásokat s a katonai diktatúra restaurációja roppant véres.

A napokban jelent meg egy kiváló könyv, amely az arab tavasz, az Occupy mozgalom és más, az elmúlt években világszerte megjelent tiltakozó mozgalmak kialakulását, tevékenységét, hibáit és eredményeit veszi számba. Wolfgang Kraushaar Diplomások lázadása címmel az arab tavasz kapcsán a 2011-ben lezajlott egyiptomi választások példáján összegez egy nagyon fontos tanulságot. A civil aktivisták szinte csak az interneten szervezték magukat, nem volt infrastruktúrájuk, kialakulatlanok szervezeteik, így pedig esélytelenek voltak arra, hogy a demokrácia alapjainak lerakására komoly veszélyt jelentő fundamentalista Muszlim Testvériség által létrehozott Szabadság és Igazság Pártja mellett labdába rúgjanak a választásokon. Hiszen a tömegek megmozgatása is komoly teljesítmény, de egészen más képességek kellenek a politika világában való szerepvállaláshoz, a befolyásgyakorláshoz, a jövő alakításához. Nem beszélve az esetleges kormányzásról.

A Szabadság és Igazság Pártja 37,5 százalékkal nyert, mögötte a második helyen, közel 28 százalékkal a radikális iszlamista szalafista Fény Párt, a különféle világi baloldali és liberális erők szövetsége, az Egyiptomi Szövetség pedig mindössze alig 9 százalékot ért el. A második helyen végző radikális iszlamisták titka pedig az volt, hogy Kairó és Alexandria szegénynegyedeiben karitatív és szociális segítséget nyújtottak, személyesen jelen voltak.

Azt hiszem, nem nagyon kell magyarázni, hogy milyen párhuzamra kívánom felhívni a figyelmet; az olvasó minden bizonnyal be tudja helyettesíteni a magyar pártokat az egyiptomiak helyére. Hiába tartottak az egyiptomi civilek milliós tömegtüntetéseket, amelyekkel sikeresen megbuktatták az évtizedek óta uralkodó diktatórikus rezsimeket, erejüket nem tudták „becsatornázni” a politika világába s főleg pozitív programként realizálni.

Magyarországon is hasonló gondokkal küzdenek az utóbbi időben újra megerősödő civil mozgalmak. Bár éppen a napokban olvashattuk, hogy fontolgatják a pártalapítást, s így készülnének a 2018-as választásokra. Máris itt az újabb dilemma. Érthető, hogy nem a meglévő pártok révén kívánnak belépni a politika világába, hiszen ez 2014 tavaszán sem hozott sikert. A demokratikus ellenzék pártjai ma ugyanazok: a múlt terhét cipelő MSZP és DK, a vergődő, éppen különvált Együtt és PM, valamint az éppen csak az orrával a mélyvízből kiérő LMP, amelyről ma sem tudjuk, hogy tulajdonképpen mi. Másfelől azonban új pártot alapítani rendkívül nehéz dolog, olyat különösen, amely releváns szereplővé kíván s képes válni. Leginkább pénz kell a dologhoz, s ez nem is kevés. De nem kevésbé fontos az országos szervezeti hálózat kiépítése. Éppen az LMP példája mutatta meg, hogy lehet kemény munkával új pártot alapítani, még a parlamentbe is be lehet kerülni, de országos lefedettség és szervezetek nélkül ez a tartósan kispárti létre elég.

S hogy akkor mi a megoldás? Hát ezen kellene gondolkodni, nem pedig továbbra is a baloldali-liberális tábort szeletelni, zászlókon és szimbólumokon vitatkozni, meg az olykor valóban unalmas civil beszédeken fanyalogni. Önmérséklet kellene az ellenzék pártjainak részéről a civilek kéjes minősítgetésében, és önmérsékletre volna szükség a civilek részéről is az elmúlt 25 év abszolút egységes elmarasztalásában. Mindamellett abban igazuk van, hogy nem lehet visszatérni a 2010 előtti korszakhoz. Így vagy úgy, de 2018-ig létre kell hozni egy erős identitással bíró, ügyközpontú, a saját múltjával tisztában lévő, világos jövőképpel rendelkező, a világban zajló folyamatokat ismerő, s az ország viszonyaival is tisztában lévő európai, szociálisan elkötelezett, nyitott szellemű baloldali mozgalmat. Mert ne legyen illúziónk, ha valóban előrehozott választás lenne, mint ahogy azt az egyik ellenzéki párt pedzegeti, jelen állás szerint, még ha a Fidesz el is veszítené többségét, nem a demokratikus baloldal pártjai léphetnének a kormányrúdhoz…

2015.01.15 07:03

Mindenki Facebook-üzeneteit olvasgatni akarja az amerikai kormány

Publikálás dátuma
2018.08.20 10:30

Fotó: AFP/
A bűnüldözés hatékonyságára hivatkozva próbálja meg rászorítani az amerikai kormány a Facebook-ot, hogy üssön rést üzenetküldő szolgáltatásának titkosításán.
Az amerikai kormány arra próbálja rávenni a Facebookot, hogy tegyék feltörhetővé a népszerű üzenetküldő alkalmazás, a Messenger titkosítását, írja az index.hu. A hivatalos verzió szerint erre azért lenne szükség, hogy a bűnüldöző szervezetek a nyomozás során belehallgathassanak a Messengerrel küldött hangüzenetekbe. A titkosítás feloldására vonatkozó javaslat egy kaliforniai szövetségi bíróságon került szóba. Az esettel kapcsolatos adatok titkosított periratokban szerepelnek, publikus dokumentumokban nem, de a Reutersnek nyilatkozó források szerint a Facebook vitatja az Igazságügyi Minisztérium követelésének jogalapját. Az ügyben eljáró bíróságon az is elhangzott, hogy ha a Facebook nem tenné lehetővé a lehallgatást, bíróság előtt kéne felelősségre vonni. A mostani ügy akkor pattant ki, amikor egy kaliforniai bíróság nyomozást indított az MS–13, vagyis a Mara Salvatrucha nevű, nagyjából ötvenezer tagot számláló bűnbanda ellen. Az MS-13 fő profilja az embercsempészet és a prostitúció, több nemzetközi terrorszervezettel is kapcsolatban állnak, és saját börtönük van El Salvadorban.
2018.08.20 10:30
Frissítve: 2018.08.20 10:31

Kábelszakadás vagy talplazulás - indul a genovai hídkatasztrófa vizsgálata

Publikálás dátuma
2018.08.20 10:14

Fotó: AFP/ Fabio Palli
A genovai autópályahíd először meghajlott, s ezt követően omlott össze - közölte Roberto Ferrazza a katasztrófa okait vizsgáló olasz minisztériumi bizottság elnöke a sajtóval a vizsgálat első eredményeiről adott nyilatkozatában. Hozzátette, hogy a szerkezet leszakadásához vélhetően több tényező együttes hatása vezetett.
Ferrazza, Liguria tartomány közmunkaügyi tanácsosa vezeti az olasz infrastrukturális és közlekedési tárca által felállított vizsgálóbizottságot, amelynek tagjai vasárnap végezték az első helyszínelést a genovai híd roncsainál. Vasárnap esti közlése szerint a jelenlegi adatok arra utalnak, hogy a Morandi-híd összeomlását vagy egy feszítőkábel elszakadása okozhatta, vagy a szerkezet egyik betontalpának meglazulása, esetleg elmozdulása. Olasz sajtóinformációk szerint a híd közeli biztonsági kamerák is a híd tartókábeleinek elszakadását rögzítették. Ferrazza véleménye szerint a híd először "elfordult, meghajlott és utána omlott le". Elmondta, ezt bizonyítja, hogy a híd vasbeton elemei zuhanás közben 180 fokos szögben megfordulva értek földet. Azt mondta, hogy a híd kilencedik pillére feletti ferdekábel szakadhatott el, ami a hídtest, majd ugyanennek a pillérnek is omlását okozta. Ha viszont a híd betontalapzatától indult az omlás, akkor ez először szintén a kábelt szakította el, majd a pillért dönthette le. A szakértő szerint az esetleges "szakadást" az 51 éves híd elavultsága, az időjárás okozta szennyeződés - például a tenger közelsége miatti sólerakódás -, valamint az utóbbi években megnövekedett járműforgalom is okozhatta.
25 milliónál
is több gépjármű haladt át Morandi-hídon évente - a harminc esztendővel ezelőtti forgalom négyszerese.
A vizsgálóbizottság vezetője kijelentette, hogy a híd veszélyességére korábban semmi nem utalt. A hidat használó autósok szerint ez nem felel meg a valóságnak: a sajtóban közölt beszámolóik szerint köztudott volt, hogy a híd "recseg és mozog", az autósok akárhányszor átkeltek a hídon, alig várták, hogy a végére érjenek. A hídomlás okait és felelőseit kereső Francesco Crozzi genovai főügyész az olasz sajtóban hatalmas tragédiának nevezte a történteket. Hozzátette: az emberek biztonságát nem lehet magántársaságokra bízni. Korábban Beppe Grillo, az olasz kormányt vezető Öt Csillag Mozgalom (M5S) alapítója, aki maga is genovai lakos, követelte az olaszországi autópályák újbóli államosítását. Danilo Toninelli infrastrukturális és közlekedési miniszter, az M5S politikusa a Corriere della Sera című napilapnak hétfőn szintén a sztrádák állami kézbe való visszahelyezését szorgalmazta a biztonság és az állami bevételek növelésére. Az olasz kormány ezzel egy időben elindította a hidat üzemeltető olasz autópálya-társaság koncessziós jogának visszavonását. Olaszországban a mintegy 6500 kilométer hosszú sztrádahálózat szakaszait majdnem kivétel nélkül magánkézben levő társaságok üzemeltetik a római közlekedési tárcától kapott koncesszió értelmében. A sztrádahasználat majdnem mindenhol fizetős, az üzemeltetők a bevétel mintegy felét fordítják karbantartásra. A leomlott genovai hidat üzemeltető Autostrade per l'Italia társaság koncessziós joga 2047-ben jár le.
Szerző
2018.08.20 10:14