Orvosi csoda lenne?

Egy brit férfi tizenkét évig volt kómában, de állítólag mindent látott és hallott. A szakértő szerint ilyen nem lehetséges, hiszen akkor beszélünk kómáról, amikor valakinek nincs kapcsolata a körülötte lévő világgal. Ennek az állapotnak az ellensége az idő: minél tovább van valaki kómában, annál nagyobb az esély a további károsulásra.

Tizenkét évig volt kómában egy brit férfi, miközben állítólag mindent látott és hallott, de ezt nem tudta róla senki, írja a Blikk. A férfi 12 évesen rövid betegség után esett kómába. 15 éves kora óta kezdett tisztában lenni a külvilággal, de reagálni nem tudott. A férfi ma már egészséges, megnősült, megjelenő könyvében pedig az elmúlt tizenkét év tapasztalatáról ír.

dr. Dénes Zoltánt, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Agysérültek Rehabilitációs Osztályának osztályvezető főorvosa, az Intézet orvos igazgatója lapunknak elmondta, a kóma az az állapot, amikor a betegnek agykárosodás miatt nincs kapcsolata a külvilággal. Nem reagál a környezet ingereire, csukott vagy nyitott szemmel fekszik. Lehet reakciója külső ingerre, mint például fájdalom, hiszen a beteg nem agyhalott, van agyműködése, de olyan nincs, hogy valaki emlékezzen a kómás állapotban történtekre.

A kóma, mint állapot, baleset vagy betegség következtében kialakult agyi funkciózavar, valamilyen károsodás következménye. Ez az állapot tarthat egy percig, de tíz évig is. Az éber kómát – ami ebben az értelemben nem helyes kifejezés, hiszen valaki vagy éber vagy kómás állapotban van – abban az esetben használják, ha a beteg szeme nyitva van. De ez nem azt jelenti, hogy felfogja, mi történik körülötte, vele. Ilyenkor a beteg nem érzékeli a külvilágot, hiába van nyitva a szeme, nem tudatosul benne a környezete.

A brit férfi esetében nem beszélhetünk kómáról - mondta a főorvos -, mivel ha igaz, tudatosult benne a külvilág. Az megint más, hogy az illető nem tud válaszolni, de azt az állapotot nem kómának nevezik - tette hozzá. Aki kómás állapotban volt, de helyreállt az agyműködése, az nem képes visszaemlékezni arra az időre, mert az agyi funkciózavar miatt az emlékezeti funkció sem működik. Aki sokáig volt kómás állapotban, arról tudni lehet, hogy az agya jelentősen sérült.

Minél tovább tartott az az állapot, annál kisebb az esély arra, hogy a beteg maradandó károsodás nélkül helyreálljon, felépüljön. Persze a kómás állapot hossza a körülményektől is függ, például attól, hogyan és milyen mértékben sérült az agy. A betegeket ilyenkor kívülről „működtetik”. Az a legfontosabb ilyenkor, hogy a kómában lévő beteg szükségleteit kielégítsék: ugyanúgy kell táplálni, itatni és mozgatni.

Ezért nem érthető, hogy a cikk szerint nem tudott senki a beteg állapotáról. Ha a betegeket folyamatosan vizsgálják, ápolják, akkor észre kellett volna venni, hogy valami változott, mondta az orvos igazgató.