Amikor tavaly novemberben a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) azt jelentette, hogy - 12 hónapra visszatekintve - az árak 0,7 százalékkal csökkentek, még a szakértők is felkapták a fejüket. A rezsicsökkentések hatása és a világszerte tapasztalható kőolaj- és földgázár zuhanások nyomán ez aligha okozott meglepetést. Azonban az az adat - amiről tegnap tudósított a KSH -, hogy decemberben a fogyasztói árak átlagosan 0,9 százalékkal voltak alacsonyabbak, mint egy évvel korábban, már óriási meglepetést keltett. Ahhoz nem fért kétség, hogy a fogyasztói árak ismét csökkennek de a mértéket illetően csak 0,5 százalékra számítottak az elemzők.
A hatósági árakat (háztartási energia- és üzemanyagköltségek) kiszűrő, úgynevezett maginfláció, árindex is csökkent a megelőző hónaphoz képest, de éves viszonylatban mégis 0,8 százalékos növekedést mutatott, amiből arra lehet következtetni, hogy a gazdaság szereplői, ha kis mértékben is, de egyes területeken képesek voltak árat emelni. Nem tartoztak ebbe a körbe - a háztartási energián és az üzemanyagok mellett - a ruházkodási, valamint a tartós fogyasztási cikkek, amelyeknek az ára csökkent, viszont a szolgáltatások és a szeszes italok, valamint a dohányáruk drágultak. Összességében 2014-ben a fogyasztói árak átlagosan 0,2 százalékkal csökkentek az előző évhez viszonyítva.
Jogosan merül fel a kérdés, a töretlenül bővülő belső fogyasztás, vagyis a növekvő kereslet, miért nem hajtja fel az árakat, holott a közgazdasági alaptörvényei ezt diktálnák. Németh Dávid lapunk érdeklődésére ezt a furcsa ellentmondást azzal indokolta, hogy egyrészt a fogyasztási cikkek mintegy 40 százaléka importeredetű, és a származási országokban ugyancsak jelentős árcsökkenés tapasztalható. A K&H Bank vezető elemzője emellett azt sem zárja ki, hogy a nálunk forgalomba hozott termékeknél akkora árrést alkalmaznak a kereskedők, amelybe még az árcsökkentés is belefér. Ugyanakkor a szakember megjegyezte: a tényleges árrés mértéke valójában nem ismert. Azonban, ahogyan a fogyasztói árindex esésére váltott hirtelen a gazdaság, ugyanúgy nem zárható ki egy ezzel ellentétes irányú fordulat sem. Németh Dávid éppen ezért arra számít - lényegében stagnáló üzemanyagárak és a lakosságot már nem érintő, jövendő rezsicsökkentések miatt -, hogy 2015 végére 2,5 százalékos lesz a pénzromlás üteme. A fordulat szeptember környékén következhet be, az akkorra várt 0,5-1,0 százalékos inflációval.
A mindmáig szokatlan pénzjavulás mellett a forint vesszőfutásával is meg kell küzdenünk. Az eurót tegnap már 320 forintnál is drágábban adták. Ez már nincs messze attól a két esztendővel ezelőtti 324 forintos rekordszinttől, amit Németh Dávid szerint ismét elérhet a hazai fizetőeszköz. A szakember azonban azt nem meri megjósolni, hogy mi történhet ennél magasabb szinteken, ugyanis a forint számára ez még járatlan terep lehet. Ugyanakkor londoni elemzők a forint jelenlegi, 2,1 százalékos alapkamatának csökkentését tartanák indokoltnak, az alacsony inflációra tekintettel. Németh Dávid ezzel nem ért egyet, ő a kamattartásra szavazna, tekintettel a már említett év végére várt inflációs értékre. Emellett egy 0,1-0,2 százalékpontos kamatcsökkentésnek érdemleges hatása amúgy sem lenne.