Előfizetés

A vereség napja?

Hanti Vilmos, a MEASZ elnöke levélben javasolta a szervezet nevében Orbán Viktornak, hogy a fasizmus legyőzésének napját, május kilencedikét, a győzelem hetvenedik évfordulóján a kormány nyilvánítsa Nemzeti Emléknappá. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a hatvanadik évforduló előkészítésében 2006 –ban, Szentpéterváron – ellenzékiként - én képviseltem a magyar országgyűlést. Még a szocialista politikusoknak is aggályosnak tűnt a volt Szovjetunió Németország és a fasizmus felett aratott győzelmét közösen ünnepelni, illetve előkészíteni. Nem így a vesztes németeknek, Merkel asszonynak, az angoloknak, a franciáknak, meg a többi nációnak.

A MEASZ levelére hivatalból Lázár János miniszter válaszolt. Hosszan fejtegetve azt a rengeteg nagyszerű megemlékezést, amit a holokauszt és a vele kapcsolatos események kapcsán tett a kormányzat, a felsorolásból a zsidó származású költők és írók nevei sem maradtak ki. Ez rendben is lenne, ha a nácizmusnak csak zsidó áldozatai lettek volna. Így ennek a levélnek, Orbánnak, Lázárnak és a Fidesznek az az üzenete, hogy a szegény zsidók rosszul jártak, de a nem zsidó magyaroknak hajuk szála sem görbült. Nekik nemhogy ünneplésre nincs okuk, nekik szomorkodniuk kell, mert a két világháború közötti egyébként velejéig romlott világ odaveszett. Utolsó csatlósként bíztunk a németekben, mert ők garantálták volna egyebek mellett a nagybirtok rendszer fenntartását, az elcsatolt országrészek visszaszerzését, meg sok egyéb keveseknek jót jelentő dolgot.

Erről szól a Szabadság téri szobor, a birodalmi sas alakjának lábán az 1944-es gyűrű. Addig Orbánék szerint minden rendben volt, zsidótörvényestől, numerus claususostól. A Lázár levél is erről szól, mintha az országalmát elejtő Gábriel vezette volna a kezét.

De hát akkor Orbánék szerint, hogy is lett vége a nácizmusnak? Ki győzte le a 1944-ben a Magyarországra rontó német birodalmat? Zavar a szoborban, zavar a Lázár levélben, zavar a fejekben.

De csak az övékben!

Repedések

Milyen érdekes az élet. A kormányzathoz - eddig(?) - közel álló hetilap szerint felbomlani látszik a legendás "Fidesz-falanx". Az erről szóló cikk csak néhány nappal azután jelent meg, hogy Orbán Viktor közölte az őt támogató médiumok vezetőivel, ezentúl a közmédiát tekinti a kormány elsődleges kommunikációs csatornájának. Magyarul nem juthatnak annyi állami pénzhez (hirdetéshez), mint eddig.

Hogy mi a valóságos helyzet a legendás Fidesz-falanxszal, azt a kormány látványos barátságát élvező sajtó nyilván jobban tudja, mint mi. De két esemény mindenesetre figyelemre méltó. Az egyik a szerdai ötpárti egyeztetés, amelyet - elvileg - a terrorveszély miatt hívtak össze, bár a hatalmon lévők jobban szerettek volna a bevándorlásról beszélgetni. Ami azonban feltűnő, az maga a konzultáció ténye. A Fidesz ugyanis az utóbbi majdnem öt évben sosem látta szükségesnek, hogy bármit megvitasson a semmire sem tartott ellenzékkel. Téma pedig lehetett volna bőven az alkotmányozástól a rengeteg törvénymódosításon át egészen az intézmények bekebelezéséig.

De ez még nem minden. Miközben az öt párt képviselői üléseztek, az államfő levelet küldött a frakcióvezetőknek. A napelemadóról írt, és arról, hogy ez ügyben mindenki hibázott: a kormány, a parlament, az ellenzéki pártok, az ombudsman és ő maga is. Majd eljutott egészen odáig, hogy vessenek már véget a salátatörvény-alkotás gyakorlatának. Hiszen ez az adó is egy ilyenbe volt elrejtve, ahogy az az utóbbi 25 évben gyakran, a fideszes érában pedig még gyakrabban előfordult.

Meglehet, véletlen egybeesésekről van szó. A népszerűségéből rohamosan vesztő Fidesz hirtelen rájön, hogy nem vállalhatja mindenért egyedül a felelősséget. Hajlandó tehát közösködni a megvetett ellenzékkel, még talán kompromisszumokra is, főleg a látszat kedvéért. A vezető kormánypártban felnőtt és előre jutott államfő meg felfigyel rá, hogy olyasmiket iratnak vele alá, amiket talán ő nem is akarna, csak éppen nem veszi észre a turpisságot.

Nevezzük falanxnak, vagy bárminek, mi már régóta mondjuk, hogy itt súlyos bajok vannak. Nem igazi öröm, hogy az események minket igazolnak.

Pánikban

Mindmáig rettegve csodálom a görög mitológiából ismert Pán istenséget, aki - legalábbis a krónikások elmondása szerint - képes volt rémületet kelteni azok szívében, akiket az általa pártfogoltak ellenségeinek tekintett. Az istenség páratlan képességének híre nyomán az olyan jelenségekre, amikor a kétségbeesett rémület felülírja a józan észt a pánik kifejezést kezdték használni. Évezredek múltán minden európai gyökerű nyelv átvette napjainkban is.

A Svájci Nemzeti Bank merészet lépett. A frank eddig korlátok közé szorított árfolyamát szélnek eresztette. Az eredmény nem lehetett más: pánik a tőzsdéken, a devizapiacokon, és természetesen a spekulánsok háza táján is. A hisztéria a nap folyamán szép lassan csendesült, ez azonban mit sem változtatott azon, hogy Európa egyik legsérülékenyebb devizáinak egyike - a forint - gyengesége minden korábbit felülírt.

A pszichológusok és a szociológusok tanúsíthatják, a pánikra egyetlen gyógyírt ismerünk: minden áron úrrá kell lenni rajta. Az unortodoxia kárpát-medencei honában szinte pillanatok alatt felismerték: vészhelyzetben úgy lehet orvosolni a pánik okozta sokkot, ha az emberekkel elhitetjük, hogy biztonságban vannak. A nemzetgazdasági tárca olvasatában a svájci bank lépése "megerősítette a kormány devizaadósságokat csökkentő törekvéseit", melyek szerintük az elmúlt években jelentősen mérsékelték az ország sebezhetőségét, mind közösségi, mind magánszinten. "Az adósság -, ezen belül a devizaadósság csökkentését a jövőben is folytatni fogjuk" - ígéri a tárca közleménye.

Rossz is volna belegondolni, ha a NER gondoskodásának köszönhetően az ország sebezhetőségét nem csökkentették volna, akkor a rekordmélységekbe zuhant nemzeti valutánk most már talán nem is létezne. A kormányzat azonban épít a lakosság pénzügyi ismereteinek hiányosságaira is, amikor azt állítják, hogy az állam deviza tartozásait az Államadósság Kezelő Központ euróban tartja nyilván, ezért a svájci frank erősödése nem befolyásolja számottevően az adósságszintet.

Ez csak részben igaz. Az adósságunkat forintról váltjuk euróra, az euró a frank miatt is drágult. Szóval a svájci frank nem játszik?