Az évszázad rablása

1983. november 5-én éjjel a betörők Raffaello Esterházy Madonnájával, az Ifjú képmásával, Tiepolo Pihenő szent család Egyiptomba menekülés közben és Mária hat szenttel című festményeivel távoztak, ezen kívül magukkal vitték Tintoretto Női és Férfi mellképét és egy ismeretlen festő Giorgione-képmását. Az elkövetők a tatarozás miatt felépített állványzaton, az ablaküveget kivágva jutottak az épületbe. A riasztóberendezés nem működött. Az ellopott műkincseket – amelyeknek értéke akkor 1 milliárd 436 millió forint volt, ma körülbelül 240 millió euró – megtalálták, a tetteseket a rendőrség elfogta. A Szépművészeti Múzeumban fegyelmi eljárásokat indítottak, a múzeum igazgatónőjét nyugdíjazták. Az akció kitervelője, Ivano Scianti 30 év után interjút adott a Gazzeta di Reggio olasz lapnak a történtek eddig ismeretlen részleteiről.

,,Nekem azonban nem megy ki a fejemből, hogy egy olyan ember adott ki, aki tudta, hogy már tíz évvel korábban végre akartam hajtani ugyanezt ezt az akciót Magyarországon”

Harmincegy évvel ezelőtt az olasz festészet hét remekét rabolták el a budapesti Szépművészeti Múzeumból egyetlen éjszaka alatt. A tolvajok negyedóra leforgása alatt leszedték és jutazsákokba rakták Raffaello, Giorgione, Tiepolo festményeit, valamint egy ismeretlen festő Giorgione-képmását és eltűntek. Az akciót egy Reggio Emilia-i banda hajtotta végre, amelynek vezetője Ivano Scianti volt.

Az olasz csendőrség és a magyar rendőrség brilliáns munkája nyomán két hónap alatt megkerültek a kincsek, de a történet hátterével kapcsolatban maradt néhány nyitott kérdés - írja a Gazzeta di Reggio. Ivano Scianti, akit annak idején a művészet Arséne Lupin-jének neveztek, úgy döntött, megtöri a csendet és óvatosságból, ügyvédje jelenlétében elmondott egyet s mást a rablásról, amelyet 1983. november 6-ra virradó éjszakán követett el a bandája. Az elmondottakban pontosította az eseményeket, de két fontos részletről nem beszélt: a titkos szolgálatok szerepéről és főként arról, hogy ki rendelte meg a képeket.

,,Soha nem fogom elárulni ezt a nevet, pedig minden módon megpróbáltak megtörni, hat hónapra még sötétzárkába is csuktak a római Rebibbia börtönben, ahol meg lehetett őrülni, azt sem tudtam, hogy nappal van-e vagy éjszaka. Egy dolgot azonban megmondok: ezeknek a képeknek New Yorkba kellett volna jutniuk és nekem Svájcban kellett volna megkapnom a pénzt több részletben, 2-3 millió dollárt. De az akció rosszul sikerült és én nem akartam ezt a pénzt, sohasem voltam zsaroló”.

1983 őszén vagyunk. Sciantit megkeresték egy lehetetlennek minősített feladat elvégzésére, a budapesti Szépművészeti Múzeumban őrzött mesterművek elrablására. ,,Ismertem ezt az embert, már adtam el neki lopott képeket, művészetkedvelő, kompetens személy volt, nem hitte, hogy nem sikerül végrehajtanunk a tervet. Előleget adott és ezzel a pénzzel elkezdtem a rablás megszervezését. Tudtam, hogy sokat kockáztatunk, mert ott Keleten tíz disznó ellopásáért lőttek agyon embereket”.

Scianti az akcióba bevonta bizalmas barátját, cinkosát, Graziano Iorit és a két cimbora egy hónapra Budapestre költözött. Kibéreltek egy lakást és figyelték, hogy mi történik a Hősök terén.

„Igyekeztünk, hogy ne szúrjunk szemet, úgy öltözködtünk, mint a magyarok és többször meglátogattuk a múzeum olasz szekcióját. A biztonsági szolgálat? Ezek a kommunista őrök túl magabiztosak voltak. Jól megjegyeztük,hogyan folynak az éjjeli őrjáratok, mikor gyújtják és oltják a lámpákat a múzeumban. Amikor eloltottak, tudtuk, hogy egy óra hosszat zavartalanul dolgozhatunk.”

A tolvajok más előnyöket is kihasználtak: a gazdasági megszorítások miatt a tér gyéren volt kivilágítva, a fénynyalábos riasztó rendszer kezdetleges volt és könnyen kikerülhető, a múzeum hátsó része fel volt állványozva egy folyamatban lévő restauráció miatt, itt akartak felmászni. Közben az éjszakai Budapesten rátaláltak a 16 éves Jónás Katalinra, aki jól beszélt olaszul és hamar szerelmes lett Ioriba. Kérésükre a lány talált segítséget számukra Kovács Gusztáv és Raffai József személyében. ,,Az akció éjjelén ők vártak bennünket Trabantjaikkal. Jutalomként adtunk nekik egy Raffaello-képet"

A banda többi tagját Scianti Olaszországban toborozta. „Az akció előtt egy héttel megérkezett Reggioból Giacomo Morini, akit azért választottam, mert nem volt priusza, gyanú felett állt és nagy szüksége volt pénzre. Senki sem sejthette, hogy a piros Fiat Ritmójában ő viszi ki a képeket a rendeltetési helyükre. Három-négy nappal korábban csatlakozott hozzánk két kalábriai, akik soha nem árultak el.” Scianti itt Giordano Incertire és Carmine Palesére utalt.

A rablás éjszakája: amikor a fény kialudt, három feketébe öltözött kesztyűs alak mászott fel az állványzaton: Scianti, Iori és Incerti. A többiek kint várakoztak. ,,Felértünk egy teraszra, benyomtuk az ablakot és beléptünk a múzeumba. Tudtuk, hogyan kerüljük el a riasztót. Az olasz szekcióban gyorsan leakasztottuk a képeket. Amennyire tudtuk, leszedtük róluk a kereteket és a képeket jutazsákokba raktuk. Direkt otthagytunk egy csavarhúzót, egy Usag márkájút, amelyről azt hittük, hogy amerikai, hogy az amerikaiakra tereljük a gyanút és egy kis bonyodalmat okozzunk a Szovjetunió és az USA között. A cél a megtévesztés volt, de hibát követtünk el.”

Scianti számára ez az akció gyerekjáték volt és miután az állványzaton keresztül lejöttek, a két várakozó Trabanttal elszeleltek. A banda azonnal szétvált. Scianti és Iori vonattal először Ausztriába utazott, majd Romániába, ahol csatlakozott hozzájuk a magyar lány. Itt azonban rosszat sejtettek és újra szétváltak. Iori Franciaországba ment, a lány vissza Magyarországra. Scianti visszament Olaszországba kalábriai barátai segítségével, Incerti és Palese már kint voltak.

Ami a képeket illeti, egy Raffaello a két magyar cinkosnál volt, a többi Morini kocsijában lépte át Letenyénél a határt és Jugoszlávián keresztül Görögországba került. A nyomozók mindezt akkor még nem tudták. Hihetetlen nyomás alatt dolgoztak, mert a hír bejárta a világot és Kelet-Európa számára ez nagy pofon volt. Az olasz szál azonban már az első nyomokban felmerült. A múzeumban hagyott csavarhúzóról kiderült, hogy milánói cég gyártotta, és Budapest közelében megtalálták az ellopott képek kereteinek darabjait egy Malteria Adriatica jelzésű jutazsákban. Egy velencei cégé volt. Ekkor csatlakoztak a nyomozáshoz a művészeti örökségre specializálódott olasz carabinierik.

Az igazi fordulat egy hónappal a rablás után, december 6-án következett, amikor elfogták Jónás Katalint, aki a rablás napján szökött el otthonról. A lány vallomást tett, megnevezte a két magyar cinkost, és azt is elmondta, hogy az elkövetők olaszok voltak. Párhuzamosan Olaszországban a carabinierik nyomoztak egy műkincsrablás ügyében, amelyben egy ember meghalt a Modena környéki Pavullo egyik villájában. Megfigyelés alá vettek egy reggiói bárt és itt lehallgatták Morini telefonjait, aki pénzt követelt bizonyos képekért és azzal fenyegetőzött, hogy visszajuttatja azokat, ha nem fizetnek neki. Kiderült, hogy a keresett képekről van szó. A fenyegetések hatására - hogy átadják a „kommunista” rendőrségnek -, Morini bevallotta, hogy Fiatja Görögországban, Iteában, a Korintoszi-öbölben van. Az autót javításra egy szerelőhöz vitte, közel Eftimios Moskachlaidis tulajdonában lévő olajfinomítóhoz, akinél Scianti a rablás előtt maga is megfordult. A görög mágnást letartóztatták, de soha nem vallotta be, hogy ő rendelte meg a képeket.

1984 januárjában megkerült mind a hét kép. A magyaroknak adott Raffaellót egy pest környéki faluban ásták el, a többit egy bőröndben Panaria Trypiti görög monostorának kertjében, a Korintoszi-öbölben találták meg.

A bandát elítélték, a legkeményebb büntetést Magyarországon kapták. ,,Nekem azonban nem megy ki a fejemből, hogy egy olyan ember adott ki, aki tudta, hogy már tíz évvel korábban végre akartam hajtani ugyanezt ezt az akciót Magyarországon”- zárta mondandóját Scianti.