A szobrász a Magyar Hírlapban vele készült beszélgetésben azt is hozzátette, több politikussal már tárgyalásokat is folytatott az ügyben. És hogy hol helyezné el az alkotást? „A Makovecz-emlékművet odaképzelem a Budavári Sikló alá, a füves részre. Borsos Miklós nulla kilométerkövét meg tegyék vissza az eredeti helyére, a mostani körforgalom közepi virágágyásba” – jelentette ki. Makovecz Imre halála óta már többször felmerült, hogy épüljön meg valamelyik fiókjában maradt terve, például a magyar Sagrada Famíliaként emlegetett templom, vagy a Szabadság-szobor helyére tervezett Magyar Pantheon.
Melocco Miklós egyébként az idézett interjúban nemcsak Makovecz Imréről beszélt, hanem Aczél Györgyről is. Az ő emlékére ugyan nem emelne szobrot, de sajátosan értékelte az aczéli kultúrpolitikát. „Lehet nézni a kormányt, a politikát, mindenfélét, úgy is, hogy emberek műve. Ebből következően hibákból is áll. A sokat szidott Aczél György például rájött arra, tudomásul vette, hogy van a világon sznobizmus is. Engedte a sznobizmust. Soha annyi absztrakt szobrász és festő nem működött Magyarországon hivatalosan, tűrve, sőt támogatva, mint az ő idejében. Nagyon sok absztraktot művelő művész belépett az MSZMP-be, nem mondok neveket, hátha még élnek, ettől aztán pláne lehetett absztrakt. Aczél kulturált ember volt, megengedte a sznobizmust, mert tudta, hogy mi az. Ugyanakkor ezt annak tudatában tette, hogy teret engedett a szentimentalizmusnak, a nemzetinek, ha ugyanis nem így tesz, könnyen kiderülhet, hogy rossz az egész kommunista kultúrpolitikai szerkezet. Aczél idején is írtak hazafias verseket, megjelenhettek. Őt igazán csak a közepes írók tartották rossznak – mondta Melocco Miklós.
