A "bukott diplomata"

Hogy a tisztánlátást mennyire elhomályosíthatja a hűség és a korlátlan alázat, arra mi sem ékesebb példa, mint a Magyar Nemzetnek egyik múlt heti cikke. Az írás a tényeket mellőzve „dicstelen pályafutásnak” minősíti André Goodfriend magyarországi tevékenységét. Miként várható volt, a State Department nem hajlandó lemondani a diplomatájának kijáró mentességről, és ezzel - nyilatkozta Magyar Levente külügyi államtitkár - Budapest szerint az ügy lezárult.

A vezércikk azért megkérdezhette volna, hogy miért ennek a fiatal államtitkárnak kellett közölnie, hogy mi tettünk pontot az ügy végére? A magyar állampolgárok jó része kiválóan emlékszik rá, hiszen nem olyan régen történt, hogy annak idején nem Magyar Levente szólította föl Vida Ildikót, jelentse föl „rágalmazás, becsületsértés” címen a jenki diplomatát, mert ha nem teszi, mi történik majd a NAV elnök asszonyával. Orbán Viktor volt az, kormányfői minőségében, aki biztatta beosztottját, és figyelmeztette a netán reá váró következményekre. Neki illett volna számba vennie, hogy a föllépése milyen következményekkel járhat, a State Department vajon megszeppen-e majd tőle, de nem lehetett kétsége afelől, hogy az amerikai külügy nem teszi meg ezt a szívességet. Így ha volna becsület és tisztesség a miniszterelnökben, nem Szijjártó Péterrel utasíttatja Magyar Leventét, hogy vállalja magára a végső szó kimondását, hanem maga áll oda és ismeri be: személy szerint én tévedtem, az esetet magam tekintem lezártnak.

Vannak azonban más elsumákolt részletek is. Mr. Goodfriend azért sem gázolhatott bele senkinek a becsületébe, mert nem ő hozta forgalomba Vida Ildikó nevét, nem ő maga fecsegte ki, hogy Washington tiltó listára tette őt. Ennek alapján ugyancsak az őt fölbíztatónak illenék eldöntenie, hogy a történtek után megőrzi-e az elnök asszonyt magas beosztásában, vagy mégis elbocsátja.

A kezdet kezdetén Mr. Goodfriend megjelent a külügyminisztériumban, és szűkszavúan foglalta össze, mit is értenek ők a szövetségesnél nem szívesen látott korrupciógyanús ügyeken. Diszkréten adta át, attól azonban udvariasan tartózkodott, hogy a tartalmát nyilvánosságra hozza. Orbán Viktor maga azzal kürtölte szét - tudatosan sértett modorban -, hogy „fecninek” minősítette a State Department emlékeztetőjét, még a formáját is kétségessé tette. Egyértelmű jelzés volt ez arra, hogy a magyar kormány nem enyhülést keres, belpolitikai megfontolásból nem bánja azt sem, ha feszültség kerekedik belőle. A Magyar Nemzet kommentárja szerint Mr. Goodfriend a „becstelen”, holott a tények arra utaltak, hogy mindvégig ő viselkedett szuperprofi módon, magyar partnerei pedig fésületlen dilettánsokként szenvedtek diplomáciai vereséget.

Sajnos azonban a történetnek még nincs vége. A jelek arra utalnak, hogy Budapest egy ideig napirenden szándékozik tartani a haragszomrádot. Az a taktikája, hogy a minap érkezett új nagykövet asszonyt üdvözöljék „igaz barátként”, aki majd ráncba szedi „visszaminősített” beosztottját. Balázs Péter volt magyar EU-biztos az ATV-ben emlékeztetett rá, hogy Goodfriend az, aki változatlanul elemzi majd a magyar viszonyokat, tehát a State Department ezen túl is valamennyire az ő szemével ítélkezik Magyarországról.

Nem volna okosabb ehhez alkalmazkodni?