Revánsot venne Dánia

Hétfő este meglepetések nélkül véget értek a nyolcaddöntők a katari, olimpiai kvalifikációs férfi kézilabda világbajnokságon. Ma pedig a negyeddöntő mérkőzéseivel folytatódik a torna.

A házigazdák történelmi sikert arattak azzal, hogy bejutottak a legjobb nyolc közé. Eddig a legjobb eredményük egy 16. hely volt, rögtön az első világbajnokságukon még 2003-ban. A „zsoldos” csapat Valero Rivera vezetésével teljesítette a szövetség célkitűzését, de aligha elégednének meg ennyivel. A mai ellenfelük Németország lesz. Az izlandi Sigurd Sigurdsson által irányított alakulat szabadkártyásként kapott indulási jogot, de egyelőre megállíthatatlannak tűnnek.

A mai program
Horvátország-Lengyelország (16.30 óra)
Dánia-Spanyolország (16.30, Tv: Sport1)
Szlovénia-Franciaország (19)
Katar-Németország (19, Tv: Sport1)

A lejátszott hat mérkőzésükből ötöt megnyertek, csupán a vb- és Eb-második dánok ellen játszottak döntetlent, és a katari válogatott sem tűnik megoldhatatlan feladatnak. Ugyan korai még erről beszélni, de 1992-ben Dánia Jugoszlávia beugrójaként megnyerte a labdarúgó Európa-bajnokságot, és a jelenlegi teljesítményüket elnézve egy esetleges

végső német siker sem lenne meglepő. A legjobb nyolc között a 2013-as vb-döntő visszavágóját rendezik meg: Dánia Spanyolországgal találkozik. Két évvel ezelőtt a házigazda hispánok diadalmaskodtak. A skandinávoknak minden tudásukra szükségük lesz, ha revánsot szeretnének venni az eddig százszázalékos teljesítményt produkáló ibériaiak ellen.

Az olimpiai és Európa-bajnok franciák a szlovénokkal, míg az olimpiai és vb-bronzérmes horvátok a lengyelekkel találkoznak ma.

Szerző

Berdych kivégezte Nadalt

Publikálás dátuma
2015.01.28. 06:53
Berdych diadalittasan FOTÓK: EUROPRESS/GETTY IMAGES/QUINN ROONEY
Az idei Australian Open talán legnagyobb meglepetésének lehettek tanúi tegnap a Rod Laver Aréna nézői. No, nem az volt meglepő, hogy a sérüléseiből hosszú kihagyást követően visszatérő Rafael Nadal kikapott, hanem az, ahogy 17 vesztes csatát követően a legyőzte a spanyolt a cseh Tomás Berdych volt. A férfi egyes alsó ágának másik meccsén a korábbi háromszoros finalista, Andy Murray sima három szettben tudatosította a hazai nézők kedvencében, Nick Kyrgiosban, hogy egyelőre még messze van attól, hogy megnyerjen egy Grand Slam-tornát.

„Hogy mi a véleményem arról, hogy Kyrgios megnyerheti-e a tornát? Nos, szerintem nem, mert hiába áll mögötte szinte egész Ausztrália, a fontos pontokat sosem a közönségnek kell beütnie.” A fentieket Andy Murray nyilatkozta még a hazai tinisztár, Nick Kyrgios elleni negyeddöntője előtt. Noha az ausztrál közönség űzte-hajtotta kedvencét, az hamar bebizonyosodott, hogy Kyrgios – egyelőre – képtelen átlépni a negyeddöntő kapuját egy Grand Slam-tornán.

Pedig mindent megtett, amit csak tudott: hatalmasakat szervált, mind tenyeressel, mind pedig fonákkal igyekezett mozgatni az ellenfelet, a hálónál jó százalékban nyerte a poénokat. És ennek ellenére mire feleszmélt, már kétszettes hátrányban volt. Ekkor még reménykedhetett a lelátó népe, hiszen az ausztrál teniszező a nyolcaddöntőben is ilyen hátrányból állt fel, majd jutott tovább, ám az hamar kiderült, hogy Murray és Andreas Seppi azért nem egy kávéház…

A görög és malajziai szülőtől származó canberrai a harmadik szett közepéig tartotta magában és a közönségében a reményt, ám onnantól kezdve Murray volt az úr a pályán, és végül három játszmában legyőzte Kyrgiost.

A kétszeres GS-bajnok skótnak szüksége is lesz a remek formájára, ha negyedszer is döntőbe szeretne jutni, ugyanis a legjobb négy között az eddig szettet sem veszítő Tomás Berdych vár rá. Ugyanis a cseh klasszis előzetes nyilatkozatának megfelelően nem a múlttal törődött Rafael Nadal ellen – a legutóbbi 17 meccsét elveszítette a spanyollal szemben –, hanem egészen Pazar teniszt bemutatva olyan verést mért a 14-szeres GS-győztesre, amire talán még nem is volt példa. Ugyanis Nadalt legutóbb ilyen nagy tornán 2006-ban, Wimbledonban nullázta le Roger Federer egy játszmában…

A spanyolnak esélye sem volt, Berdych élete formájában játszott. Nézzünk néhány statisztikai adatot kettejük találkozójáról. Berdych ütött tíz ászt (Nadal egyet sem), első adogatásait követően 82 százalékban megnyerte a pontot (64 %), öt alkalommal vette el a spanyol adogatását, míg ő egyszer sem veszítette el a szerváját, 46 nyerőjével szemben a spanyolnak „csak” 24 nyerője akadt.

A cseh játékos tavaly megállt az elődöntőben – a későbbi bajnok Wawrinkától kapott ki hatalmas csatában –, ám most elnézve a játékát, minden esélye megvan ahhoz, hogy 2010 után – akkor éppen Nadaltól kapott ki a wimbledoni döntőben – ismét finalista legyen egy Grand Slam-tornán.

„Nem foglalkoztam a múlttal, végig nagyon koncentráltam, és egészen az utolsó pontig küzdöttem. Nagyon boldog vagyok, és azt remélem, ez nem a végállomás a számomra. Jó formában vagyok, és most már ki merem jelenteni, szeretném megnyerni a versenyt. Mind mentálisan, mind fizikailag a topon érzem magam, és úgy érzem, minden tekintetben felkészültem a folytatásra. Természetesen mindenkinek köszönettel tartozom, aki ehhez a sikerhez hozzásegített. Most megünnepeljük egy kicsit a sikert, de reggel egy új nap kezdődik, félre kell tennem a mostani győzelmem által gerjesztett érzelmeket” – jelentette ki a meccset követően Berdych.

Nadal csak a harmadik szettben tudott felnőni a cseh ellenfeléhez, ám tegnap még ez az aránylag jó tenisz is kevés volt a sikerhez. Szokás szerint önmagában kereste a hibát, és elismerte, ellenfele jobb volt nála.

„Nem nehezítettem meg a dolgát, ilyen teljesítménnyel nem lehet egy ilyen tornán az elődöntőbe kerülni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy győzhettem volna ma, a játék szinte minden elemében Tomás jobb volt nálam, ilyen a sport. Gratulálok neki, megérdemelte a győzelmet” – fogalmazott a 14-szeres GS-győztes. Egy nagy bajnok példamutató búcsúszavai ezek…

 Orosz öröm és bánat

Ha valamire, hát erre biztosan nem számítottak a szakemberek: a női egyes alsó ágán két orosz teniszező vív majd ádáz csatát a szombati fináléért.

Marija Sarapova ittléte ugyan nem okozott földindulást, ám az, hogy Jekatyerina Makarova ilyen simán bejut a legjobb négy közé, ezt annak

ellenére sem lehet mindennapinak nevezni, hogy a 27 éves teniszező tavaly a US Openen már megérezte, milyen egy Grand Slam-torna elődöntőjében szerepelni.

Ahogy egyébként Makarova elintézte a 3. kiemelt román Simona Halepet, arra kevés jelző van. Számára egyébként létfontosságú az, hogy megnyerje az első szettet, ugyanis az elmúlt 47 meccsén ha megszerezte a vezetést, akkor 46 alkalommal nyerni is tudott. Most annyira igaz volt ez a tendencia, hogy egy szorosabb első játszmát követően egyszerűen lenullázta a rengeteget hibázó Halepet.

Sarapova sem húzta sokáig, mindössze 78 percre volt szüksége ahhoz, hogy két sima szettben továbblépjen a kanadai Eugene Bouchard ellenében. A 2008-as melbourne-i bajnok Sarapova nem titkolja, bizony tart honfitársától.  „Olyan ellenfél vár rám, aki nem számított már favoritnak a torna ezen szakaszában. Ez mindig trükkös helyzet, hiszen tét nélkül vívja a mérkőzést, és már azzal elégedett lehet, hogy ideáig eljutott. Ez mindig veszélyes, ráadásul az is figyelmeztető jel a számomra, hogy még szettet sem veszített” – árulta el Sarapova.

Makarova ereje viszont el is szállt az egyesbeli sikerét követően, ugyanis női párosban három harcos, szoros játszmában kikaptak partnerével, Vesznyinával a korábban Babosékat legyőző Mattek-Sands, Safarova amerikai-cseh duótól. Pedig a 3. helyen kiemelt orosz kettős US Open-bajnokként érkezett Melbourne-be.

Eredmények
Férfi egyes negyeddöntők:
Berdych (cseh, 7.)–Nadal (spanyol, 3.) 6:2, 6:0, 7:6, Murray (brit, 6.)–Kyrgios (ausztrál) 6:3, 7:6, 6:3.ű
Mai program, negyeddöntők:
Djokovics (szerb, 1.)–Raonic (kanadai, 8.), Wawrinka (svájci, 4.)–Nisikori (japán, 5.).
Férfi egyes negyeddöntők:
Sarapova (orosz, 2.)–Bouchard (kanadai, 7.) 6:2, 6:3, Makarova (orosz, 10.)–Halep (román, 3.) 6:4, 6:0.
Mai program, negyeddöntők:
S. Williams (amerikai, 1.)–Cibulková (szlovák, 11.), Keys (amerikai)–V. Williams (amerikai, 18.).

Szerző
Frissítve: 2015.01.27. 20:49

Emberi jog lesz-e valaha a kegyes halál?

Publikálás dátuma
2015.01.28. 06:10
A fekete lufikat és „Vincent Lambert vagyok” feliratú táblákat magasba tartó tömeg élén egy hét éve vegetatív állapotban lévő, 4
Újabb amerikai állam adhat lehetőséget az eutanázia gyakorlatára: Kaliforniában a nagy port felvert Brittany Maynard-eset után olyan törvényjavaslat született, amely szerint az orvosok azoknak a betegeknek írhatnának fel végzetes hatású és mennyiségű szereket, akiknek a hivatalos diagnózis alapján már hat hónapjuk sincs hátra. Közben legálissá vált a „kegyes halál” a kanadai Québec tartományban, Belgiumban pedig már tavaly február óta gyógyíthatatlan kiskorúak is kérhetik, hogy vessenek véget szenvedéseiknek. Vasárnap több ezren tüntettek Párizsban az eutanázia engedélyezése ellen a Menet az életért nevű szervezet szokásos éves felvonulásán. A felvonuláson részt vettek a magyarországi Emberi Méltóság Központ képviselői is. Vajon eljuthat-e a világ oda, hogy emberi jog lesz halálunk módját és idejét megválasztani?

„Könnyű halállal múlt ki, úgy, ahogy mindig kívánta. Valahányszor ugyanis azt hallotta, hogy valaki hamar és kínlódás nélkül hunyt el, mindig hasonló euthanasziát... óhajtott maga és övéi számára” – írta Augustus császár haláláról Suetonius római történetíró és a „jó halál” görög kifejezést használta.

Az eutanázia orvosi értelemben először a 17. században Francis Baconnél jelent meg, de ő ezalatt csupán a test halál előtti fizikai szenvedéseinek enyhítését értette. Miközben évszázadokon át a kérdésre rányomta bélyegét az orvosok hippokrátészi esküje, amely elveti az emberélet elvételét, valamint az öngyilkosságot is bűnnek tekintő zsidó-keresztény hagyomány - gyakran bukkantak fel olyan nézetek, amelyek elfogadhatónak tartották az önkéntes halált Morus Tamás utópiájától a felvilágosodás filozófusaiig. 1872-ben az angol Samuel Williams vetette fel a korábban érzéstelenítőnek használt kloroform használatát „a gyors és fájdalommentes halál” érdekében. Esszéje nyomán heves sajtóvita alakult ki, amely hamarosan két táborra szakította a szigetország közvéleményét.

Aktív eutanáziáról akkor beszélhetünk, amikor az orvos tevőlegesen hozzájárul betege halálához, azaz szenvedései lerövidítése érdekében a gyógyíthatatlan beteget kérésére – leggyakrabban gyógyszerek vagy egyéb orvosi eszközök segítségével - a halálba segíti.
A passzív eutanázia azt jelenti, hogy a beteg lemond az életét meghosszabbító gyógykezelésről, és ezt tiszteletben tartva az orvos nem végez több életmentő beavatkozást.

Az Egyesült Államokban az 1890-es években Felix Adler volt az első, aki kiállt a végső stádiumban lévő betegek önkéntes eutanáziája és az ehhez nyújtandó orvosi segítség mellett. 1906-ban Henry Hunt, Cincinnati polgármestere egyenesen törvényjavaslatot nyújtott be Ohio állam közgyűlésének az eutanázia legalizálására. Harminc évvel később a kérdés Nagy-Britanniában egyenesen az uralkodóházat érintette: 1936. január 20-án Lord Dawnson királyi orvos halálos adag morfium-kokain dózist adott be V. Györgynek, hogy a király „méltósággal távozhasson”. Bár az eset 50 évig titokban maradt, V. György halála szinte egybeesett azzal a törvényjavaslattal, amelyet az előző évben megalakult Önkéntes Eutanázia Legalizációs Társaság nyújtott be a Lordok Házának. Az indítványt elvetették.

Medián: Minden második magyar támogatja az eutanáziát
A magyar lakosság 55 százaléka támogatja az eutanáziát - derül ki a Medián 2013-ban, a HVG felkérésére elvégzett közvélemény-kutatásából. A támogatókon belül többségben vannak azok, akik az aktív eutanáziát is engedélyeznék, vagyis a népesség 30 százaléka azzal is egyetértene, ha az orvos adná be a menthetetlen betegnek a halálos injekciót.
A teljes szavazókorú népesség, azaz a 18 éven felüliek mintájára készített, 1200 ember megkérdezésén alapulót a kutatás.
A 2003-as kutatáshoz képest 10 év alatt 34-ről 38 százalékra nőtt azok aránya, akik elutasítják az eutanáziát. Ezzel párhuzamosan a támogatók aránya 62 százalékról 55 százalékra csökkent. Ugyancsak csökkent az aktív eutanáziát is elfogadók aránya, 40-ről 30 százalékra.
A legerősebb összefüggést a vallásossággal mutatja az eutanázia megítélése. Amíg azoknak, akik az "egyház tanítása szerint" vallják magukat vallásosnak csupán 39 százaléka támogatja az eutanáziát, addig a nem vallásosaknak 57 százaléka.
Életkor szerint leginkább a 60 évnél idősebbek utasítják el, és a 30-39, illetve az 50-59 évesek között a legnagyobb a támogatottsága az eutanáziának. Ez a Medián szerint összefüggésben áll azzal, hogy a legidősebbek között találjuk a legtöbb vallásos embert.
Ugyanakkor az is kiderül a kutatásból, hogy minél képzettebb valaki, annál inkább támogatja az eutanáziát. Amíg a legfeljebb szakmunkásképzőt végzettek körében 52 százalékos, a diplomások esetében 66 százalékos a támogatása.

Nácik és „halálangyalok”

Az eutanázia objektív megközelítését (akárcsak a genetikáét) hosszú időre visszavetette a náci „T4 program”, amely „az orvosilag gyógyíthatatlanul betegek kegyes halálát” volt hivatott végrehajtani. A Hitler által 1939 októberében aláírt parancsnak csaknem 300 ezren estek áldozatul, gyermekek és felnőttek egyaránt, többségükben testi és szellemi fogyatékosok. A náci eutanázia „technológiáit”, köztük a gázkamrákét, hamarosan a megsemmisítő táborokban alkalmazták.

Feltehetően a Josef Mengelére, Auschwitz „halálangyalára” való utalással emlegették ugyanezen a néven azokat az amerikai ápolónőket, akik a 80-as években gyógyíthatatlan betegek tucatjait segítettek át a másvilágra. Egyikük, Terri Rachals idős embereket ölt meg káliumkloriddal, amely a betegeknél szívrohamot okozott. Rachals, védekezésében azt állította, hogy idős páciensei könyörögtek, hogy segítsen nekik meghalni, ezért adta be a halálos injekciókat.

Jack Kevorkian nyugalmazott amerikai orvos már nyíltan a „halálhoz való jog”-ot hirdette, és az „asszisztált öngyilkosság” propagátoraként lépett fel: 1990 és 1998 között 130 páciensnek zárta le életét egy saját maga által készített „eutanázia-géppel”, amely végzetes kemikáliákat adott be intravénásan betegeinek. Kevorkiant végül 1999-ben gyilkosságért elítélték, de 8 év után szabadlábra helyezték.

"Úgy távozott, ahogy szeretett volna"
Forrás: Youtube

Forrás: Youtube

Meggyorsította halálát az 29 éves oregoni nő, akivel tavasszal tudatták az orvosok a gyógyíthatatlan agyrákot, s közölték vele, hogy legfeljebb fél éve van hátra. A fiatalasszony esete azért kaphatott figyelmet, mert kampányt indított az eutanázia (vagy ahogy ő fogalmaz: a méltóságteljes halál) mellett. Terveinek megfelelően - egy orvostól kapott kapszulával – véget vetett életének Brittany Maynard (Képünkön betegsége előtt férjével, majd betegsége tudatában 2013-ban.) „Úgy távozott, ahogy szeretett volna: saját hálószobájában, békében, a szerettei karjaiban” – tudatta a család mellett tevékenykedő szervezet, amely azért jött létre, hogy koordinálja Brittany Méltósággal Meghalni elnevezésű kampányát, az eutanáziának e formája ugyanis nem minden amerikai államban engedélyezett – az eredetileg kaliforniai Maynardék éppen emiatt voltak kénytelenek az oregoni Portlandbe költözni. Az északnyugati államban 2013-as bevezetése óta már több mint 750-en éltek a jogszabály adta lehetőséggel.

Törvényes, törvénytelen, hallgatólagos

Az eutanáziával kapcsolatban ma sincs egyetemesen elfogadott álláspont, sőt, sokszor egy-egy országban sem egyértelműek a törvények.

Svájc már 1942-ben elfogadta, hogy az orvosoknak joguk van felírni halálos gyógyszereket, de csak ha a beteg ezzel egyetért.

Németországban 2010 óta engedélyezik a beteg orvosi ellátásának megszüntetését, az „asszisztált öngyilkosságot” azonban nem. Az „eutanázia” szót egyébként gondosan kerülik a németek a náci múlt miatt, helyette a „meghaláshoz nyújtott segítség” (Sterbehilfe) kifejezést használják.

Belgiumban és Hollandiában 2002, Luxemburgban 2008 óta legális az eutanázia, Svédországban viszont 2010-től csak a „passzív” változat törvényes. Norvégiában tilos a „kegyes halál”, de az a gondozó, aki lerövidíti egy „reménytelen” beteg szenvedéseit annak saját kérésére, „enyhe” büntetésre számíthat.

Dániában sem engedélyezett, annak ellenére, hogy már egy 10 évvel ezelőtti felmérés is megállapította, hogy azoknál a haláleseteknél, ahol orvos döntött élet és halál felett, 41 százalékban történt „külső beavatkozás”.

Finnországban nem legális, de nem is tiltja törvény – gyakorlatát hallgatólagosan tudomásul veszik.

Franciaországban 2013-ban François Hollande egyik elnökjelölti kampányígérete volt, hogy „mindenkinek joga lesz méltósággal meghalni”. A napokban benyújtott javaslat az eutanáziát továbbra sem engedélyezné, de a halál beálltáig "mély és folyamatos nyugtatókezelést", azaz altatást javasol.

Kolumbia érdekes eset: 2010-ben olyan törvényt hoztak, amely megszünteti azoknak a kriminalizálását, akik végső stádiumban lévő súlyos betegeket szabadítanak meg kínjaiktól. E betegségek közé sorolták a rákot, az AIDS-et, a máj- és a veseelégtelenséget.

Mexikóban 2008 óta elfogadott a passzív eutanázia. Indiában 2011 óta lehet lekapcsolni az életet adó gépekről azokat, akik tartós vegetatív állapotban vannak.

Ausztrália Északi Területe volt 1995-ben a világon az első, amely elfogadta az aktív eutanáziát, de két évvel később egy szövetségi törvény eltörölte azt.

Magyarországon a passzív eutanázia engedélyezett az 1997. évi CLIV. törvény által meghatározott feltételek alapján. A jogszabály kimondja, hogy az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasítására – szigorú feltételek betartása mellett – abban az esetben van lehetőség, ha a beteg olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint gyógyíthatatlan, és rövid időn belül – megfelelő egészségügyi ellátás mellett is – halálhoz vezet és gyógyíthatatlan.

Bár az elmúlt évtizedekben sokat enyhült az eutanáziával szembeni elutasítás, a korlátok teljes feloldása aligha lehetséges. A humánum oldaláról nézve az élethez való jog az emberhez méltó élethez való jogot is jelenti, és nem lehet senkit sem arra kényszeríteni, hogy magatehetetlen roncsként éljen. De lehet-e a halál felelősségét akár a tiszta szellemű betegre, az orvosra, vagy a hozzátartozókra hárítani, ki lehet-e védeni a visszaéléseket, a kényelemből vagy érdekből elkövetett „kegyes halálokat?”

Eutanázia a filmvásznon
A Kakukkfészek békéscsabai előadása – McMurphy szerepében a napokban elhunyt Tóth Titusz, Bromden: Harkányi János Fotó: Ilovszky Béla

A Kakukkfészek békéscsabai előadása – McMurphy szerepében a napokban elhunyt Tóth Titusz, Bromden: Harkányi János Fotó: Ilovszky Béla

A mozi is felfedezte már évtizedekkel ezelőtt a kegyes halál témáját. A legismertebb, vélhetően Milos Forman Száll a kakukk fészkére című filmje (1975) amelyben a lobotómiás műtéttel élőhalottá tett McMurphyt barátja, az indián Bromden megfojtja. Ugyanígy tesz Jean-Jacques Beneix Betty Blue-jában (1986) a pszichiátriai intézetbe került kedvesével a film író figurája. Clint Eastwood Millió dolláros bébijében (2004) a nyomorékká vált boxolólány könyörög volt edzőjének, hogy ölje meg őt, miután a kórházban több öngyilkossági kísérletét megakadályozzák. Az edző, akinek még közössége papjával is meg kell küzdenie, végül mégis beadja a lánynak a halálos adrenalin-injekciót. De a „mindenáron életben tartás” két megrázó alkotása Dalton Trumbo filmje, a Johnny háborúba megy (1971), amelyben egy mind a négy végtagját elvesztett, vak, beszédképtelen katonán „kísérleteznek” az orvosok, illetve a Reginald Rose drámájából készült Mégis, kinek az élete? (1981), egy balesetben teljesen megbénult szobrász küzdelme a halálért.