Megalázott gyerekek - Emberkereskedelem Magyarországon

Az emberkereskedelem lényegében kockázatmentesen működhet szerte a világon, az ENSZ megállapításai szerint a regisztrált esetek száma évről évre növekszik - az esetek harmadában gyerekek az áldozatok. Egy friss kutatóprojekt most az európai gyermekkereskedelem működéséről igyekszik lerántani a leplet - az eddigi eredmények nem túl biztatóak. A vizsgálódásban magyar kutatók is részt vesznek, munkájukban a magyar gyermekvédelmi rendszer hiányosságaira hívják fel a figyelmet.

Magyarországon még ma is virágzik a gyermekkereskedelem, az esetek felderítésére, a folyamat megállítására tett erőfeszítések azonban olyannyira erőtlenek, hogy csupán a bűncselekmények töredékére derül fény - hatósági nyomozás is csak akkor indul, ha egy áldozat feljelentést tesz, erre azonban csak a legritkább esetekben kerül sor. Nemcsak hazánkban ennyire rossz a helyzet, a látens gyermekkereskedelem nemzethatárokon átívelő probléma: az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának novemberi jelentése szerint világszerte növekszik, ma már a globális emberkereskedelem regisztrált eseteinek harmadában 18 év alatti gyerekek az áldozatok. Célját tekintve az emberek áruba bocsátása - ahogy a felnőtteknél, úgy a gyerekeknél is - több okból történhet, ám az ENSZ felmérése szerint Európában a szexuális kizsákmányolás áll az első helyen.

Kifejezetten a gyermekkereskedelem formáinak feltérképezésével foglalkozik a CONFRONT-projekt elnevezésű nemzetközi kutatás, amelyben Magyarország is kiveszi a részét a Közép-európai Egyetem (CEU) Közpolitikai Tanulmányok Központjának vezetésével. A projekt célja többek között, hogy bemutassa, kik a gyermekkereskedelem legfőbb áldozatai, milyen okok vezetnek az áldozattá váláshoz, illetve hogy mit tesznek a hatóságok és a gyermekvédelmi intézmények annak érdekében, hogy megvédjék a veszélyeztetett gyerekeket. A kutatásban hazánk mellett Bulgária, Románia, Szlovákia, Görögország és Olaszország vesz részt. A magyar kutatók a nemzetközi eredmények fényében a gyerekkereskedelem magyarországi vonatkozásaira igyekeznek az áldozatokkal készített interjúkon keresztül rávilágítani - mint kiderült, Európában jelentős küldő ország vagyunk.

Vidra Zsuzsanna szociológus, a CONFRONT-projekt kutatója lapunknak elmondta, a nemzetközi projekt leginkább a roma nemzetiségű fiú áldozatokra koncentrál, a CEU kutatói azonban a felmérés során nem tettek kivételt roma és nem roma, fiú és lány áldozatok között - az elsődleges cél az volt, minél többet megtudhassunk a magyarországi gyermekkereskedelem működéséről és az áldozatokról. "Bár nem lehet nem észrevenni, hogy a 18 év alatti roma gyerekek Magyarországon is jelentősen felülreprezentáltak az emberkereskedelemben, amelynek elsődleges formája nálunk is a szexuális kizsákmányolás, prostitúcióra kényszerítés" - mutatott rá Vidra.

Az eddigi eredmények alapján számtalan hiányosságra fény derült az ellátórendszer, a gyermekvédelem és a bűnüldözés kapcsán, ám az egyik legégetőbb probléma, hogy sokan magával a az emberkereskedelem - és azon belül a gyermekkereskedelem - fogalmával sincsenek tisztában, még hatósági szinten sem. "Általános tévhit, hogy gyermekereskedelemről csak akkor beszélünk, amikor a gyereket pénzért rabszolgának, gazdag embereknek eladják. Emberkereskedelemnek minősül az is, amikor az áldozatot kizsákmányolás céljából kényszermunkára, prostitúcióra, vagy akár koldulásra, zsebtolvajlásra kényszerítik. A 18 év alatti gyerekek esetében mindez akkor is emberkereskedelemnek minősül, ha nem kényszerítik őket" - magyarázta Vidra, hozzátéve: a kutatók munkáját az is megnehezítette, hogy az adatgyűjtési rendszer nem megfelelő.

A rendőrségi nyilvántartások ugyanis sokszor torz képet mutatnak, egyebek mellett azért is, mert sok esetben - például amikor prostitúciós bűncselekményre derítenek fényt - nem veszik figyelembe, hogy mondjuk egy 17 éves prostituált jogi értelemben még gyereknek számít - ennek ellenére nem áldozatként, hanem elkövetőként kezelik őket, gyereknek csak a 14 éven aluliakat tekintik. Pedig az áldozatok többsége éppen a 14-18 éves korcsoportból kerül ki - őket a rendőrség "fiatalkorúként" említi. Az azonosítást tovább nehezíti, hogy gyakran a gyerekeknek sincs áldozattudatok, nem veszik észre, nem fogják fel, hogy kizsákmányolják, megalázzák, testileg, lelkileg tönkreteszik őket.

Mindemellett maga a felderítés sem működik úgy, ahogyan kellene, ezért is fordulhat elő az, hogy a valódi elkövetők a gyermekkereskedelmet Magyarországon is "kevéssé kockázatos" tevékenységnek tartják. Pedig az uniós irányelvben is benne van, hogy a hatóságoknak már akkor is nyomozást kellene indítaniuk, ha csak felmerül a bűncselekmény gyanúja. "Ez azonban a gyakorlatban nem valósul meg, a rendőrség csak akkor kezd el vizsgálódni, ha feljelentés érkezik. A probléma ellenben épp abban áll, hogy az áldozatok nagy többsége egyáltalán nem jut el a feljelentésig sem" - mutatott rá a szociológus, aki szerint gyakran megesik, hogy ha történik is feljelentés, azt az eljárás során visszavonják. Vidra szerint a magas fokú látencia mögött tehát az áll, hogy nincs áldozatazonosítás, nincs ellátás, ráadásul még a gyermekvédelmi intézmények sem tudják megvédeni a gyerekeket - arról nem is beszélve, hogy az intézetek a rendőrségtől sem kapnak túl sok segítséget.

Gyakran a gyermekotthonok vezetői is tisztában vannak azzal, hogy neveltjeiket selyemfiúk futtatják - előfordul, hogy a stricik az intézet előtt várják a tizenéves lányokat, amikor azok hétvégére kimenőt kapnak. És hogy miért mennek el szó nélkül? Vidra szerint ebben az elkövető és az áldozat közti erős érzelmi kapcsolatnak van kiemelkedő szerepe, az anyagi ellenszolgáltatás - ha van egyáltalán - csak ezután következik. "Az esetek nagy részében a leendő áldozatok már eleve súlyos érzelmi sérülésekkel kerülnek az intézetekbe. Aztán egyszer csak felbukkan valaki, aki szerelmet, pénzt, szép életet ígér - így csábítják őket az emberkereskedelembe" - mondta a kutató. Gyakran megesik, hogy a futtatók más városba viszik a kamaszlányokat, ahol a stricijükön kívül senki mást nem ismernek - ez pedig még tovább erősíti az érzelmi függést.

Bár a lányok igencsak felülreprezentáltak a szexuális kizsákmányolás terén, a fiú áldozatok is jelen vannak. Ugyanakkor Vidra szerint a fiúk helyzetéről még kevesebbet lehet tudni, hiszen náluk az azonosítás is sokkal nehezebb: ők még inkább elutasítják az áldozat szerepét. "Fontos kiemelni: ma sokan összekeverik a homoszexualitást a fiú prostitúcióval, pedig a fiú prostituáltak a legtöbb esetben nem homoszexuálisak" - hangsúlyozta Vidra.

Összegezve elmondhatjuk, hogy a kutatás megállapításaiból egy megállíthatatlannak látszó ördögi kör rajzolódik ki, amelyet a rendszer inkompetenciája képtelen megállítani. A gyermekkereskedelem, azon belül is az igenis létező gyermekprostitúció mocskos világába a kilátástalan, jobb sorsa érdemes 18 év alattiak valójában önhibájukon kívül esnek bele, és ha a rendőrség fényt derít egy-egy esetre, elfogják az elkövetőt, a gyermek áldozat ugyanabba a "gyermekvédelmi" intézménybe, ugyanabba a mókuskerékbe kerül vissza. Ahol aztán minden kezdődik elölről.