Repülőrajt Athénban

Repülőrajtot vett Alekszisz Ciprasz. Múlt vasárnap pártjával, a Szirizával megnyerte a választásokat, hétfőn koalíciót kötött az ANEL-lel, kedden beiktatták a kormányát, szerdán pedig fontos gazdasági és társadalmi döntéseket hozott, megkezdve a választási programja valóra váltását. Még arra is maradt ideje, hogy megrója az Európai Tanácsot, amiért az a vele való konzultáció nélkül „minden tagállam nevében” bejelentette az Oroszország elleni szankciók szigorítását. Csütörtök estére aztán kiderült, hogy a Tanács valóban elállt a további szigorítás gondolatától. S bár valószínű, hogy ez elsősorban a németek józansága miatt történt így, az akkor éppen két napos görög kormánynak sikerült nemzetközi téren is bebizonyítania, hogy komolyan kell venni.

A Sziriza repülőrajtja azt jelzi, hogy a múlt vasárnapi görög voksolás az elmúlt időszak legfontosabb európai választása volt, amely után már semmi sem lesz ugyanolyan, mint annak előtte volt. Még abban az elképzelhető legrosszabb esetben sem, ha a nemzetközi pénzügyi körök megfojtják Ciprasz radikális reformjait. Ez esetben az európai demokrácia szenved súlyos csapást, hiszen az elkeseredett tömegek joggal gondolják majd úgy, hogy a parlamenti választás csak porhintés, a nép akarata demokratikus úton úgysem érvényesülhet. De hinnünk kell abban, hogy az európai vezetők is látják ezt a veszélyt, és a pénzügyi diktatúra elvakult híveit sikerül megfékezniük. A Sziriza-kormány egyik első döntése máris megmutatta, hogy milyen abszurd dolgokat akartak az „adósságkezelők” Görögországra kényszeríteni. Cipraszék az utolsó pillanatban állították le azt a privatizációt, amely kínai kézbe adta volna az ország legnagyobb kikötőjét, Pireuszt. Ép ésszel nehéz belátni, miért lenne európai érdek a Földközi-tenger keleti medencéjének egyik utolsó, nyugati kézben levő kikötőjét a kínaiaknak adni. Kínai kikötők utoljára a gyarmatosítás idején kerültek európai tulajdonba.

Magáról az EU által kikényszerített megszorításokról - Görögország nevének említése nélkül, de a Ciprasz-kormány megalakulásának másnapján - a Bank of England kormányzója, Mark Carney mondott lesújtó kritikát. Szerinte, ha az eurózóna irányítói folytatják a jelenlegi szigorú megszorító politikát, akkor újabb egy évtizedet elvesztegetnek. Ehelyett oldani kellene a költségvetési politikán, és több forrást transzformálni a gazdagabb tagállamokból a szegényebbekbe. Ha nem ez történik, akkor szavai szerint „elsorvadnak a készségek és a tőke. A dolgozók elvesztik a kedvüket, és otthagyják a munkaerőpiacot. Egyre sötétebbek a kilátások, és a hurok megfeszül.” Más közgazdászok azt mutatták ki, hogy a névleg Görögországnak szánt „mentőcsomagok” nyertesei nem a görögök, hanem a nyugati, főleg a német bankok. Ha Brüsszelben (és Berlinben) győz a józan ész, akkor van miből engedni azért, hogy Görögország végre fejlődési pályára állhasson.

Míg Nyugat-Európában vészesen törnek előre a szélsőjobboldali pártok, Görögországban egy radikális baloldali párt kapott esélyt a válság kezelésére és átfogó társadalmi reformokra. A Sziriza gyökereit tekintve valóban kommunista párt, de kormányprogramja leginkább a Blair-Schröder féle „harmadik út” előtti, klasszikus szociáldemokráciát idézi. Nem csak a görögök, az egész európai baloldal (és szerintem minden demokrata) közös érdeke, hogy sikerrel kivezesse országát a gödörből, legyőzze a korrupciót, és egyenlőbbé tegye a javak elosztását.

Nyilván jönnek majd buktatók is, de most úgy tűnik, hogy valami nagyon jó és fontos kezdődik Görögországban. És hát a demokráciát is a görögök találták fel.