Étrendünk

Férfiasan bevallom, eredetileg Deutsch Tamás net-konzultációját szándékoztam megzenésíteni, de mert láttam a miniszteri biztos urat Kálmán Olgánál vallani, letettem róla. Húszpercnyi fecsegés a semmiről, azért is érdektelen volt, mert Deutsch minden ígérete szembe szegült Orbán illiberális eszméjével. Eleve hiábavaló. „Húsbavágó” volt viszont Simon András Dokuja arról, mit is falunk be minden nap táplálkozás címén. Fazekas Sándor, szép új nevén „vidékfejlesztési miniszter” olyan élelmiszerfajtákkal engedi megtömni boltjainkat, amelyektől csak kedvünk mehet el. Azt hittem bennem a hiba, hogy hiába vándorlok péktől pékig, nyomát sem lelem a hajdani finom magyar kenyérnek, irigykedve nézem a külföldi tévék reklámjait, csorog a nyálam a cipókat látván. A hentesáru nálunk élvezhetetlen, se íze, se bűze, a magyar sajtok nagy része ehetetlen. Szomorú műsor volt, de mindennapi észleléseink igazolják. Még szomorúbb, hogy talán évtizedek múlva, az új nemzedékek ehetnek majd ismét jóízűen, olyan országban, amelynek pedig a kulináris múltja, és még ma is a hírneve, legendás.