A szalonikii események dolgában nem történt változás. A középhatalmak seregének Doiran-Monasztiri vonalán élénk mozgolódás észlelhető és ántání körökben ebből a támadás közelségére következtetnek.
Érdekes hírt közölnek Bécsből Montenegró helyzetére vonatkozóan. A kapituláció megállapodások befejeztével megakadtak a tárgyalások, mert ezidő szerint nincs Montenegróban illetékes személy, akivel béketárgyalásokat lehetne kezdeni. A békét kérő király megszökött anélkül, hogy bárkit is följogosított volna arra, hogy nevében béketárgyalásokat folytasson. Mirkó herceg és a montenegrói kormány három tagja (ezek Montenegróban tartózkodnak és érintkezésben vannak az osztrák-magyar parancsnoksággal) talán hajlandók volnának tárgyalni a békéről, minthogy azonban nincs erre való meghatalmazásuk, nem érdemes velük tárgyalni és megállapodást létesíteni, mert az ő megállapodásuk nem köti az államot. Ilyenformán úgy lehet, hogy egész a világháború végéig fönmarad a mai állapot, amely jogilag csupán katonai megszállást jelent és emellett megmarad a montenegrói államhatalomnak az a joga, hogy résztvehessen az elkövetkezendő általános béketárgyalásokban.
