Milyen vér is folyik ereinkben?

Orbán Viktor a megélhetési bevándorlókat elutasítva kijelentette, hogy Magyarország egyedül a magyaroké. A szélsőséges jobboldaliakhoz hasonlóan sokszor hivatkozik a „magyarokra”, de soha nem vette tisztázza: kiket is ért a magyarság alatt? Őseink vándorlásaik során több néppel is találkoztak, amelyek kisebb-nagyobb csoportjait leigázták, befogadták és a honfoglalás idejére (896) zömüket elmagyarosították. A honfoglalás előtti 9 évszázad során 39 népcsoport fordult meg a Kárpát-medencében: germánok, avarok, illírek, kelták, rómaiak, irániak, törökök, szlávok, stb. Jelentős részük itt élt a honfoglalás idején is és az idők folyamán beolvadt a magyarságba. A honfoglalástól az Árpád-házi királyok kihalásáig (1301) folytatódott a magyarság és a betelepült népek keveredése. A nyugat-európaiak és az itáliaiak a kereszténység felvételekor, mint hittérítők, illetve ekkor a királyi kíséret tagjai, majd mint a termékeny magyar föld iránt érdeklődő földművesek érkeztek hazánkba. A betelepülők között megjelentek a törökök, germánok, szlávok, irániak, örmények és egyéb kisebb kelet-európai népcsoportok is. Többségük a 13. század folyamán elmagyarosodott. Első uralkodóink (Szent István, I. Endre, I. Béla) magyar szülőktől származnak, utódaik azonban külpolitikai kapcsolatok erősítése céljából német, lengyel, olasz, szerb, ukrán, török, kun hercegnőt, illetve uralkodói családból származókat vettek feleségül. Mindezek eredményeként a két utolsó Árpád-házi királyunk ereiben már csak 2-4 ezreléknyi magyar vér csordogált. A Habsburg uralom idején (1526-1918) szerbek, szlovének, örmények, románok, ruszinok, görögök, spanyolok újabb csoportjai érkeztek országunkba.

Külön kiemelendők, mint a nyugati kultúra közvetítői, a Rákóczi szabadságharc után betelepített német-sváb földművesek, iparosok, kereskedők, földbirtokosok, közigazgatási tisztviselők. A dualizmus (1867-1918) korában az ipari centrumokba nagyobb számban érkeztek német tőkések és szakmunkások, kisebb számban szlovák és román segédmunkások. A betelepülők nagy része népünk részévé vált. Horvát eredetű a Zrínyi család, szerb nemzetiségű a törökverő Tomori Pál, román származásúak a Hunyadiak, a 18. században érkező német városi polgárok, földbirtokosok, a dualizmus idején érkező német, szlovák, román, délszláv munkások, német és zsidó tőkések nagyobb része elmagyarosodott. 1850-1910 között mintegy 2 millió - az összlakosság 20 százaléka – betelepülő vált magyarrá. A mai magyarság 2500-3000 év folyamán mintegy 60 nép, népcsoport összeolvadása útján jött létre. A keveredés pozitív hatással volt fejlődésünkre, mivel minőségileg új, a korábbiaknál életképesebb, szellemileg felfrissültebb néppé váltunk.