Mobil helyett spagetti

Publikálás dátuma
2015.02.07. 07:21

Nem jött el a találkozóra; átvert; mást kaptam; se híre, se hamva a pénzemnek – csak úgy sorakoznak az egyik békéscsabai Facebook csoportban az internetes vásárlás negatív oldalát is ismerők hozzászólásai. Szó se róla, az internet bár valóban kényelmes formája lehet a kívánt termék beszerzésének, a statisztikák mégis azt mutatják: a legtöbb átverést évről évre az online vásárlások kapcsán regisztrálják, az elkövető az esetek többségében pedig soha, vagy csak évekkel később kerül elő. Utóbbit ráadásul nagyban megnehezíti, ha a csalók csoportokba verődve dolgoznak. A Békési Járási Ügyészség is hasonló szituációk miatt emelt vádat a minap egy budapesti férfi ellen, aki bár egyedül "szorgoskodott", két év alatt több mint száz áldozatot szedett a legkülönfélébb trükkökkel. Hogy Békésben pontosan hány embert károsított meg, arról nincs információ, arról azonban már igen, hogy a csőbe húzott vásárlók révén mintegy hatmillió forintot gazdálkodott össze.(...) Magam részéről csak annyit fűznék hozzá: álnév mögé bújt csalók mindig lesznek, de egy kis odafigyeléssel a hasonló szituációk rendre elkerülhetők lennének. A költséghatékonyság pedig valóban csábító lehet egy-egy termék interneten történő kiválasztásánál, de ne felejtsük el: spórolni nem minden esetben kifizetődő.

Szerző

Geci

Nem hinném, hogy valaha a Népszavában megjelent volna hasonló címmel írás, ráadásul a publicisztikai oldalon. Most azonban, elnézést kérve kényesebb olvasóinktól, nem tekinthetünk el a durva kifejezéstől; ezen a februári pénteken csak így, ezzel lehet jellemezni a jobboldali médiában történteket.

Geci, nyilatkozta több helyen is Simicska Lajos, s nem mást minősített ezzel a szóval, mint a magyar miniszterelnököt. De nem azért idézzük a vállalkozót, hogy jelezzük: milyen dimenzióba érkezett az Orbánnal folytatott háborúja, hanem azért, mert ez a háború már teljesen irracionális körbe érkezett. Kiváltképp ezt kell mondanunk, ha az interjú másik részét is felidézzük, egészen konkrétan azt, amikor arról beszél, hogy itt már szélsőséges akciókra is lehet számítani, illetve ilyen eseményeket sem lehet kizárni. Simicska arra utal – nem homályosan, hanem konkrétan -, hogy, ami itt zajlik, valódi háború, aminek következtében ő akár áldozattá is válhat. A szó szoros értelmében: elütheti egy autó, lelőhetik; nincs hová fokozni.

Mondhatjuk persze erre, s nyilván mondják is majd, hogy Simicska Lajos bekattant, elment az esze, nem kell komolyan venni, de a dolog – nyilván – nem ilyen egyszerű. Nem egy megromlott házasság egyik eszét vesztett szereplőjéről beszélünk, hanem olyasvalakiről, aki több, mint harminc éve barátja a jelenlegi miniszterelnöknek, akik ezen évtizedek alatt üzlet- és harcostársak voltak, az egyik nem létezett a másik nélkül. Azt is mondják, hogy Orbán Simicskától tanult meg mindent, amit a vállalkozói világban tudni kell, de olyanokat is, amiket nem illenék tudni, vagy használni. Egy l989-es interjúban például a mai kormányfő – aki akkor még nem politikusnak készült – Simicskát nevezi közülük a legokosabbnak; kíváncsi lennék, hogy most miként minősítené hajdanvolt eszmetársát.

De: visszatérve az eredeti gondolathoz, vagyis ahhoz, hogy a médiamogul minden további nélkül elképzelhetőnek tartja, hogy halálos ”baleset” érje őt; vajon mit kell gondolnunk ezek alapján az orbáni rendszerről. Félredobhatjuk-e a kijelentést azzal, hogy Simicska sértett ember, egy sebzett oroszlán? Vagy komolyan kell vennünk, hogy a mai Magyarországon, a Fidesz rezsimben egyáltalán nem kizárható, hogy egyes szereplők nem pusztán egzisztenciálisan – erre volt már eddig is példa – hanem fizikailag is leszámoljanak egymással? Vajon a”legokosabb” eszmetárs nem azért fogalmaz ilyen egyértelműen, mert pontosan ismeri barátját, annak gondolkodásmódját, netán a rendszerének működését?

A Simicska-féle nyilatkozatban ez a legrémisztőbb: kell-e valóban attól tartani, hogy a vállalkozó egyszer csak eltűnik. Akár úgy, hogy történik vele valami visszavonhatatlan, vagy úgy jár, mint a putyini Oroszországban Hodorkovszkij? Lehetséges-e, hogy Simicska Lajos olyan „bűnt” követett el pénteken, amely bűn a börtönbe vezet?

A tavalyi április választások óta láthatóan és tapinthatóan dúló háborút, eleddig mindkét fél hivatalosan tagadta. A Fidesz-frakciónak még mosolyra is futotta, miközben, jó szokása szerint, egy laza kézmozdulattal lesöpörte az asztalról a problémát. Most azonban a szelíd torzsalkodásként, apró nézetkülönbségként bemutatott ellentét túllépett minden határon; ismétlem nem elsősorban azzal, hogy Orbán Viktor a nagy nyilvánosság előtt nyilváníttatott gecinek. Hanem azzal, hogy 2015 Magyarországán lehetségesnek tarthatunk politikai gyilkosságot is. Nem mi, nem a baloldali, örökké áskálódó média, hanem a jobboldal legnagyobb médiamogulja.

Mit is szoktak ilyenkor mondani? Kedves ellenzék: nincs hova hátrálni.

Szerző
Németh Péter

Geci

Nem hinném, hogy valaha a Népszavában megjelent volna hasonló címmel írás, ráadásul a publicisztikai oldalon. Most azonban, elnézést kérve kényesebb olvasóinktól, nem tekinthetünk el a durva kifejezéstől; ezen a februári pénteken csak így, ezzel lehet jellemezni a jobboldali médiában történteket.

Geci, nyilatkozta több helyen is Simicska Lajos, s nem mást minősített ezzel a szóval, mint a magyar miniszterelnököt. De nem azért idézzük a vállalkozót, hogy jelezzük: milyen dimenzióba érkezett az Orbánnal folytatott háborúja, hanem azért, mert ez a háború már teljesen irracionális körbe érkezett. Kiváltképp ezt kell mondanunk, ha az interjú másik részét is felidézzük, egészen konkrétan azt, amikor arról beszél, hogy itt már szélsőséges akciókra is lehet számítani, illetve ilyen eseményeket sem lehet kizárni. Simicska arra utal – nem homályosan, hanem konkrétan -, hogy, ami itt zajlik, valódi háború, aminek következtében ő akár áldozattá is válhat. A szó szoros értelmében: elütheti egy autó, lelőhetik; nincs hová fokozni.

Mondhatjuk persze erre, s nyilván mondják is majd, hogy Simicska Lajos bekattant, elment az esze, nem kell komolyan venni, de a dolog – nyilván – nem ilyen egyszerű. Nem egy megromlott házasság egyik eszét vesztett szereplőjéről beszélünk, hanem olyasvalakiről, aki több, mint harminc éve barátja a jelenlegi miniszterelnöknek, akik ezen évtizedek alatt üzlet- és harcostársak voltak, az egyik nem létezett a másik nélkül. Azt is mondják, hogy Orbán Simicskától tanult meg mindent, amit a vállalkozói világban tudni kell, de olyanokat is, amiket nem illenék tudni, vagy használni. Egy l989-es interjúban például a mai kormányfő – aki akkor még nem politikusnak készült – Simicskát nevezi közülük a legokosabbnak; kíváncsi lennék, hogy most miként minősítené hajdanvolt eszmetársát.

De: visszatérve az eredeti gondolathoz, vagyis ahhoz, hogy a médiamogul minden további nélkül elképzelhetőnek tartja, hogy halálos ”baleset” érje őt; vajon mit kell gondolnunk ezek alapján az orbáni rendszerről. Félredobhatjuk-e a kijelentést azzal, hogy Simicska sértett ember, egy sebzett oroszlán? Vagy komolyan kell vennünk, hogy a mai Magyarországon, a Fidesz rezsimben egyáltalán nem kizárható, hogy egyes szereplők nem pusztán egzisztenciálisan – erre volt már eddig is példa – hanem fizikailag is leszámoljanak egymással? Vajon a”legokosabb” eszmetárs nem azért fogalmaz ilyen egyértelműen, mert pontosan ismeri barátját, annak gondolkodásmódját, netán a rendszerének működését?

A Simicska-féle nyilatkozatban ez a legrémisztőbb: kell-e valóban attól tartani, hogy a vállalkozó egyszer csak eltűnik. Akár úgy, hogy történik vele valami visszavonhatatlan, vagy úgy jár, mint a putyini Oroszországban Hodorkovszkij? Lehetséges-e, hogy Simicska Lajos olyan „bűnt” követett el pénteken, amely bűn a börtönbe vezet?

A tavalyi április választások óta láthatóan és tapinthatóan dúló háborút, eleddig mindkét fél hivatalosan tagadta. A Fidesz-frakciónak még mosolyra is futotta, miközben, jó szokása szerint, egy laza kézmozdulattal lesöpörte az asztalról a problémát. Most azonban a szelíd torzsalkodásként, apró nézetkülönbségként bemutatott ellentét túllépett minden határon; ismétlem nem elsősorban azzal, hogy Orbán Viktor a nagy nyilvánosság előtt nyilváníttatott gecinek. Hanem azzal, hogy 2015 Magyarországán lehetségesnek tarthatunk politikai gyilkosságot is. Nem mi, nem a baloldali, örökké áskálódó média, hanem a jobboldal legnagyobb médiamogulja.

Mit is szoktak ilyenkor mondani? Kedves ellenzék: nincs hova hátrálni.

Szerző
Németh Péter