Előfizetés

Kényes helyzetbe hozta Orbánt a Mikó-ügy

Már az is kényelmetlen helyzetbe hozta a magyar kormányt, hogy Magyarországra menekült tavaly decemberben Markó Attila RMDSZ-es képviselő az egyre több kétes döntést hozó román igazságszolgáltatás elől. A politikus ügyvédje erre tett rá egy lapáttal, amikor azt mondta, ügyfele Orbán Viktor védelme alatt áll.

Markó Attila RMDSZ-képviselőt először – több év meghurcoltatás után – három év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a román bíróság a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium restitúciója ügyében, majd egy másik, nem magyar vonatkozású, a szervezett bűnözés elleni ügyészség főügyészének letartóztatásával kapcsolatos restitúciós ügyben is megvádolta, holott a képviselő bizonyítottan és igazoltan nem is volt jelen azon a bizottsági ülésen, amelyen az állítólagos visszaélést lehetővé tevő döntés megszületett.

A második vádemelés alig néhány nappal azután történt, hogy a református egyházi ingatlan, a Székely Mikó Kollégium ügyében kimondták a végleges döntést. A korrupcióellenes ügyészség kérésére a képviselőház tavaly december 3-án felfüggesztette Markó Attila mentelmi jogát, és hozzájárult az előzetes letartóztatásához. A képviselő ezután távozott Magyarországra.

A Mikó-ügy az egész erdélyi magyarságot felháborította, hiszen köztudottan egyházi ingatlanról van szó, az egyház visszaállamosításként értékelte a történteket. Tiltakozott a magyar kormány is, az RMDSZ is, Markó Attila pedig Washington és Budapest védelmét kérte.

Budapesti tartózkodása mindaddig nem keltett vihart, míg ügyvédje, Eugen Iordachescu kedden azt nem nyilatkozta, hogy Markó a magyar állam és Orbán Viktor személyes védelme alatt áll. A képviselő tegnap pontosított, közölte, hogy Magyarország nem személy vagy személyek mellett áll ki, hanem egy ügy mellett.

A román igazságügyi miniszter, Robert Cazanciuc is megszólalt a kérdésben, nem célszerű alkudozni arról, amit a törvények kötelező módon előírnak - jelentette ki. Elmondta: nem tudja, hol van az RMDSZ parlamenti képviselője, és csak akkor lehet tárgyalni a kiadatásáról, ha az álláspontok szigorúan a törvényen alapszanak. Hangsúlyozta, bármely európai állam köteles az európai szabályok szerint eljárni, amennyiben egy másik tagállam részéről kérelem fogalmazódik meg.

Románia egyelőre nem fordult kiadatási kérelemmel Budapesthez. Ám, ha Bukarest ezt meglépi, Orbán Viktor és kormánya nehéz helyzetbe kerül. A Mikó-ügy szimbolikus jelentőségű a romániai magyarság számára, mert az egyházi-közösségi ingatlanok kérdése a rendszerváltás óta következetesen prioritásnak számítanak.

Markó Attilát jogtalanul meghurcoltnak, a román igazságszolgáltatás bűntelen áldozatának tartja a közösség és elvárja az „anyaországtól” valamint a „nemzeti kormánytól és a nemzet miniszterelnökétől”, hogy sokszor hangoztatott ígéretéhez híven, védje a kisebbségi magyar közösség bajba került tagját és veszélybe került célját, a közösségi tulajdonok visszaszerzésének ügyét. Ám ez nem lesz egyszerű, mert amint a román igazságügyi miniszter is jelezte – a nemzetközi törvények kötelezővé teszik a politikus kiadatását, ha azt kérni fogja Bukarest.

A helyzetet feloldása kétoldalú államközi egyeztetés nélkül elképzelhetetlen. Vélhetően többek között ezt célozza az a február végére tervezett külügyminiszteri találkozó is, amelyről Szijjártó Péter a Duna televízióban úgy nyilatkozott, hogy még néhány dolognak teljesülnie kell ahhoz, hogy ez megvalósuljon. Az Orbán-kormány hatalomra jutása óta szinte lenullázódott a korábban stratégiai partnerségi szintű magyar-román államközi viszony.

Obamával is dacol Netanjahu

Gál Mária
Publikálás dátuma
2015.02.12. 06:32
Benjamin Netanjahut a választók 58 százaléka menesztené FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/LIOR MIZRAHI
Egyre szorultabb Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és a kormányzó Likud helyzete. A nemzetközi porondon vészesen elszigetelődött kormányzat vesztésre áll a március 17-i előrehozott választásokon is. A túlélésért küzdő miniszterelnök a Fehér Házzal is szembement.

A Fehér Ház intelmei ellenére Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök elfogadta a republikánusok felkérését, hogy az amerikai szenátusban mondjon beszédet. Erre március 3-án kerül sor, Izraelben azonban március 17-én előrehozott választást rendeznek. Az amerikai kormányzat pedig nem kíván beavatkozni a választási küzdelembe, ezért nem veszi jónéven Netanjahu fellépését.

Az Obama adminisztráció egyetlen magas rangú képviselője sem találkozik az izraeli kormányfővel. A Haaretz ellenzéki napilap meg nem nevezett washingtoni forrásokra hivatkozva azt írta, Washington „szembeköpésként” értékeli Netanjahu lépését. Obama az Angela Merkellel közösen tartott keddi sajtótájékoztatón azt mondta, bár szereti Merkelt, őt sem fogadta volna két héttel a választások előtt.

A helyzet annyira rossz, hogy a hétvégi müncheni biztonságpolitikai konferencián Joe Biden alelnök és John Kerry külügyminiszter Netanjahu egyik riválisával, a szociáldemokrata Jichák Hercoggal egyeztetett „nem hivatalosan”, amit az izraeli média a kormányzó jobbközép Likuddal és Netanjahuval szembeni sértésnek minősített.

A választási kampány Izraelben közben hivatalosan is megkezdődött. Huszonhat párt indul, a közvélemény-kutatások szerint tizenegynek van esélye bejutni a Kneszetbe. A Likud vesztésre áll, még nem látszik, milyen kormány alakulhat. Ebben közrejátszik az izraeli választási rendszer egyik különlegessége, az alacsony parlamenti küszöb, amely lehetővé teszi a sok kis párt bejutását, ugyanakkor rémálommá teszi a kormányalakítást a legtöbb győztes számára és szinte lehetetlenné a négyéves parlamenti ciklus végig vitelét.

Ennek köszönhető, hogy Izraelben már-már menetrendszerűen előrehozott választásokra kerül sor, mint most is. Tavaly márciusban módosították ugyan a választási törvényt, 2-ről 3,25 százalékra emelve a bejutási küszöböt, de még így is 11 formáció száll ringbe reális eséllyel a 120 mandátumért. Vagyis radikális változást nem hoz a küszöbemelés, mert a páratlanul alacsony bejutási küszöb miatt eddig is átlagosan 23 induló pártból 10-15 lista nyert képviseletet a Knesszetben.

A bejutási küszöb módosítása egy tekintetben hozott forradalmat. Avigdor Liberman és pártja nem is titkoltan azért volt zászlóvivője az emelésnek, hogy kizárják ezzel a lakosság 20 százalékát kitevő arabok pártjait, de ellenkező hatást váltott ki. A három kispárt választási koalícióra lépett, ami növelte az arab lakosság szavazókedvét és a közös lista támogatottsága máris meghaladta a 10 százalékot, ami precedens nélküli az izraeli törvényhozás történetében.

Ez rossz hír nemcsak Libermannak, hanem a Likudnak és Netanjahunak is, mert az arab pártok hagyományosan a baloldallal működnek együtt – ha együttműködnek egyáltalán. A balközépnek a jobboldalnál jobb szereplése esetén akár az is megtörténhet, hogy arab segítséggel alakíthatnak kormányt.

Az egyelőre kiegyensúlyozott jobb-bal erőviszonyban hozhat változást Netanjahu washingtoni szereplése. A lakossági opciókat tekintve azonban úgy tűnik, nem az ő javára. Egy januári közvélemény-kutatás szerint a választók 58 százaléka menesztené a kormányfőt.

Az izraeli politikai erőviszonyok átalakulását jelzi, hogy az ellenzéki szociáldemokrata Jichák Hercog vezette Munkapárt és a kormánykoalícióból nemrég kilépett, Cipi Livni vezette centrista Tnua közös platformot hozott létre, amely már megelőzte a Likudot. Az új platform neve a Cionista Tábor. Jelenlegi erőviszonyok között a tömörülés megnyerné a választást, de önállóan nem tudna kormányt alakítani. A választás legnagyobb vesztese Liberman pártja lehet, az sem kizárt, hogy nem tudja átlépni az általa megemelt küszöböt.

Kormányfők, elnökök ingatag helyzetben

Elekes Éva, Gál Mária, Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2015.02.12. 06:31
Pontát az elnökválasztási vereség ingatta meg FOTÓ: SZALMÁS PÉTER
Bár Tony Abbott ausztrál miniszterelnök hétfőn túlélte a saját párttársai által ellene indított puccskísérletet, helyzete továbbra is nagyon ingatag. Victor Ponta román miniszterelnök jövője is kérdéses. Rajtuk kívül azonban több más politikai vezető helyzete is igen kényes, s nem biztos, hogy kihúzzák a hatalomban a következő egy évet. A következő esélylatolgatás természetesen szubjektív, bárhol kialakulhatnak olyan válsággócok, amelyek az aktuális vezetők távozását eredményezik.

Victor Ponta román kormányfő

Alig két évvel azután, hogy a Victor Ponta vezette Szociálliberális Szövetség (USL) több mint kétharmados parlamenti többséget szerzett, komolyan inog a fiatal miniszterelnök bársonyszéke. Tavaly február végén bomlott fel a liberális-szocialista koalíció, ám a liberálisok kilépése még nem tudta megrengetni a kormányt.

A liberális párt kettészakadt, Calin Popescu Tariceanu volt pártelnök és miniszterelnök nem követte a Crin Antonescu vezette liberálisnak nevezett, de egyre kevésbé liberális pártot, tavaly év végén pedig létrehozta a Liberális Reform Pártot és kormányon maradt. Emellett a román szocialistáknak is megvannak a maga „kereszténydemokratái, akik a kormányzó koalíciót választották: az úgynevezett Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR), Konzervatív Párt (PC), akik önmagukban nem is méretkeztek meg a választáson, a PSD támogatásával nyertek mandátumokat.

A liberálisok tavalyi kilépése után lett újra kormányzati tényező az RMDSZ és Pontát támogatta továbbra is a nemzeti kisebbségek képviselőházi frakciója is. A decemberi államfőválasztást azonban még mindig nem biztos, hogy túléli a miniszterelnök, aki úgy veszített tíz százalékkal a liberálisok új elnökével, Klaus Johannisszal szemben, hogy első forduló után még maga vezetett tíz százalékkal. A Facebook-forradalomnak is nevezett elnökválasztás után feje tetejére állt a román politika és a közhangulat is, egyre többen kezdték Ponta lemondását követelni, még saját pártján, a PSD-n belül is.

Az első kegyelemdöfést épp az RMDSZ-től kapta, amely a székelyföldi vezetők – és rossz nyelvek szerint az Orbán-kormány és a Fidesz nyomására – kilépett a Ponta-kormányból. A magyar formáció döntése azért is volt igazi meglepetés és precedens nélküli is egyben, mert az RMDSZ eddig soha nem farolt ki egyetlen koalíciós partnere mögül sem, bármennyire népszerűtlenné vált is az. Kilépésük azonban még mindig nem jelentette a kormányzati többség elfogyását, ami most azonban vészesen inkább körvonalazódik.

Klaus Johannis új államfő nem rejti véka alá szándékát, hogy új parlamenti többséget szeretne kialakítani, amellyel „meg tudja valósítani programját”. Az ellenzék nem titkolja, hogy dolgozik az új parlamenti többség felállításán, ami magyarul mandátumvásárlást jelent, azaz a szocialista párt és csatlóspártjai politikusainak meggyőzését a pártváltáshoz. Vagyis, Pontát meg lehet buktatni, de csakis saját pártja segítségével. A PSD tisztújító kongresszusát márciusban rendezik meg, ekkor dől el a fiatal miniszterelnök sorsa és a párt jövője is.

Tony Abbott ausztrál kormányfő

Túlélte ugyan a hét elején a pártján belüli bizalmi szavazást az ausztrál kormányfő, de ez korántsem jelenti azt, hogy szilárd lenne Abbott pozíciója. A liberális párti honatyák valószínűleg csak azért kegyelmeztek – vélhetőleg átmenetileg – Abbottnak, hogy ne tűnjön úgy, az Ausztrál Munkáspárt hat évig húzódott „permanens vezetési válsága” a konzervatívokat is megfertőzte. A liberálisok 101 tagú parlamenti frakciójából 51 voks kellett volna Abbott megbuktatásához, de végül 61-en szavaztak arra, hogy a miniszterelnök folytathassa.

Tony Abbott átmenetileg megúszta FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES

Tony Abbott átmenetileg megúszta FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES

Az ausztrál sajtó azt sejteti, hogy Abbott a dél-ausztráliai honatyákat jövőbeni projektek ígéretével lekenyerezve vásárolhatta meg a támogatást, s így sejteni lehet, hogy a kormányfő helyzete továbbra is bizonytalan. Bár végül formálisan nem álltak elő, Abbottnak két kihívója is akadt volna. Egyikük Malcolm Turnbull, a jelenlegi kommunikációs miniszter, aki 2008 és 2009 között már állt a párt élén, a másik pedig Abbott helyettese, Julie Bishop. Friss felmérések szerint mindketten jóval népszerűbbek a kormányfőnél. Turnbull 64-25, Bishop pedig 59-27 arányban verné meg a miniszterelnököt.

Abbott 2009 óta áll a Liberális Párt élén, ellenzéki vezetőként különösen a bevándorlás kérdésében bírálta élesen az akkor kormányon lévő balközép Ausztrál Munkáspárt miniszterelnökeit. Amikor azonban Kevin Rudd helyébe Julia Gillard lépett, Abbott igazán elemében volt, Gillard egy parlamenti beszédében szexistának és nőgyűlölőnek titulálta. 2013-ban már ismét Rudd vezette a választásokra a Munkáspártot, de végül a Liberális Párt és a Nemzeti Párt koalíciója élén Abbott alakíthatott kormányt.

Egyik első dolga volt az elődei által elfogadott környezetvédelmi intézkedések visszafordítása, s keményen fellépett a bevándorlás korlátozásáért. Abbott támogatottsága egy friss Newspoll felmérés szerint alig 24 százalékos, de koalíciója is népszerűtlen, alig 35 százalékos a támogatottsága, ha most lennének a választások 57-43 arányban veszítenének a Munkáspárttal szemben.

Werner Faymann osztrák kancellár

Idén decemberben lesz a hét éve annak, hogy Werner Faymannt osztrák kancellárrá választották meg. Az ország két hagyományos pártja, a szociáldemokraták és a néppártiak még 2008 novemberében állapodtak meg a nagykoalíció folytatásáról, s arról, hogy munkájukat Faymann irányíthatja. A két párt együttműködését állandó viták jellemezték. A 2013-as választáson különösen a konzervatív ÖVP szenvedett el veszteségeket, a nagykoalíció azonban folytatódott.

A két nagy párt közötti feszültségek miatt tavaly számos cikk látott napvilágot arról, hogy előrehozott választásokat rendezhetnek, akár 2015 márciusában. Ez ugyan már biztosan nem következik be, de ez is csak azt mutatja, mennyire bizonytalan a koalíció sorsa. A kiélezett helyzetet azonban nemcsak a szociáldemokraták és a néppártiak torzsalkodásai miatt állt elő, hanem azért is, mert Faymann már nem számít megkérdőjelezhetetlen személyiségnek saját pártján, az SPÖ-n belül sem.

A szociáldemokraták tavaly november végi tisztújító kongresszusán egy csoport meg akarta buktatni a kancellárt. Végül az utolsó pillanatban sikerült viszonylagos egységet kovácsolni, a szakszervezetek például azzal a feltétellel álltak Faymann mellé, hogy előbb-utóbb adókönnyítéseket fogadtat el a parlamenttel. Faymannt végül 83 százalékkal választották újra, ami nem rossz eredmény, de ha azt vesszük, hogy az ÖVP új elnöke, Reinhold Mitterlehner 99 százalékot kapott, akkor nem is kimagaslóan jó.

Mariano Rajoy spanyol kormányfő

Spanyolország meglepetéspártja, a tavaly alakult Podemos győzne, ha most tartanák a parlamenti választásokat. Az El País című lapban közzétett friss felmérés szerint a Podemos a voksok 27,7 százalékát szerezné meg, lekörözve a konzervatív Néppártot és az ellenzéki szocialistákat egyaránt. A PP 20,9 százalékot szerezne, a PSOE pedig 18,3 százalékkal harmadik helyen végezne. Látványosan megerősödött a korábban csak Katalóniában „számító” Ciudadans párt is, országosan 12,2 százalékot érhetne el.

Mariano Rajoy a javuló gazdaságban bízik FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES

Mariano Rajoy a javuló gazdaságban bízik FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES

A baloldali radikális, magát „ideológiákon túli” pártként meghatározó Podemos villámgyors előretörése aggodalommal tölthetné el a hagyományos politikai erőket, úgy tűnik azonban, a fiatal madridi „felháborodottak” mozgalmából kinőtt párt támogatottsága tetőzött, legutóbbi 28,2 százalékos eredményükhöz képest valamelyest visszaestek. Mariano Rajoy kormányfő számára reménysugarat jelent, hogy a mutatók alapján hosszú évek bukdácsolása után javuló pályára állhat a spanyol gazdaság, s a decemberben esedékes voksolásig a PP még javíthat.

A szocialisták mellett a kommunistákat is magában foglaló Egyesült Baloldal (IU) támogatottságát morzsolta le leginkább a Podemos, amely a görög Sziriza példáját követve azt reméli, év végére kormányt alakíthat Madridban. A spanyol választási rendszer azonban nem ad extra mandátumokat a győztesnek, s a fiatal szociológia professzornak, Pablo Iglesiasnak nem lesz könnyű koalíciós partnereket találni. Végső soron azonban a PP és a PSOE – félretéve számottevő ellentéteiket – még mindig dönthet a nagykoalíció mellett, hogy a kockázatos görög utat sikerüljön elkerülni.