Amikor múlt hét csütörtökön Angela Merkel német kancellár és Francois Hollande francia államfő váratlanul bejelentették, hogy még aznap Kijevbe, majd másnap Moszkvába utaznak egy általuk kidolgozott béketerv javaslattal, azt hangsúlyozták, hogy ez az utolsó remény a békére.
Az utóbbi hetekben végletekig feszült ugyanis a kelet-ukrajnai helyzet, illetve az ukrán válság kapcsán kialakult orosz-amerikai, orosz-európai uniós viszony, a Washington által meglebegtetett esetleges Ukrajnának szóló fegyverszállítás esélye pedig a regionális konfliktus háborúvá terebélyesedésének rémképét vetítette előre.
Az azóta tartó intenzív diplomáciai erőfeszítéseknek köszönhetően szerdán Minszkben végre kezet rázott és tárgyalóasztalhoz ült Petro Porosenko és Vlagyimir Putyin a két uniós politikus jelenlétében, majd egy 16 órás, feszült, az idegek harcaként is jellemzett, időnként megszakított tárgyalási maraton után bejelentették a megállapodást.
Erre már lehetett számítani, nemcsak azért, mert Porosenko elnök eleve azt mondta, hogy tűzszüneti egyezmény nélkül nem távozik, hanem elsősorban azért, mert szerda este, rövidesen a normandiai négyeknek nevezett „nagyok” tárgyalásának megkezdése után Minszkbe szólították a donyecki és a luhanszki szakadár vezetőt, hogy amennyiben tető alá hozzák, aláírhassák a megállapodást.
A csúcsvezetői tanácskozással párhuzamosan ülésezett az ukrajnai válság rendezése céljából tavaly ősszel, az EBESZ, Ukrajna, Oroszország és a két szakadár terület képviselőiből felállt, az előző minszki fegyverszüneti egyezményt is tető alá hozó kontaktcsoport is. A csúcsvezetők "csak" közös nyilatkozatot fogadtak el, a teendőket és kötelezettségeket tartalmazó 13 pontos konkrét intézkedéscsomagot tegnap délelőtt a kontaktcsoport írta alá.
Délután a Brüsszeli EU-csúcs kezdete előtt Angela Merkel visszafogottan nyilatkozott, reménykeltőnek, "nem többnek és nem kevesebbnek" minősítette a minszki eredményeket, Hollande pedig azt hangsúlyozta, hogy a továbbiakban is fent kell tartani a kellő nyomást.
A megállapodás ugyanis megköttetett, de végrehajtása az elkövetkező 48 óra eseményeitől függ, a feleknek vasárnap nulla órától kellene letenniük a fegyvert, és megkezdeniük a nehézfegyverzet visszavonását.
A tavaly szeptemberi tűzszüneti egyezmény sorsa, mindkét fél általi figyelmen kívül hagyása azonban óvatosságra int. Ezért is értékelték úgy a brüsszeli uniós csúcs résztvevői, hogy remény már van a békére, de garancia még nincs. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke óvatosan üdvözölte a minszki megállapodást, de emlékeztetett arra, hogy az orosz agresszió fenyegetés a kontinens békéjére.
Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke viszont nagy előrelépésnek nevezte a Minszkben megszületett tűzszüneti megállapodást, úgy vélekedett, hogy "amíg nem lőnek, addig beszélnek egymással". Bár kijevi tájékoztatás szerint a minszki tárgyalások idején is érkeztek újabb nehézfegyverek Oroszországból Ukrajnába, tegnap harcokról nem számoltak be.
Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter arról beszélt, hogy az elért megállapodás „egyesek számára nem lesz elegendő, és mi is többet szerettünk volna", de mint mondta, „ez az, amiben ma éjjel az orosz és ukrán elnök meg tudott állapodni". Igazát bizonyítja, hogy a szakadár vezetők először nem is akarták aláírni a dokumentumot, Merkel szerint csak Putyin nyomására tették meg. Ők elvárásaikhoz mérten valóban nagyon keveset értek el – le kell mondaniuk függetlenségi álmaikról, de arról is, hogy Ukrajna szövetségi állam legyen, sőt szélesebb autonómiát sem ígértek nekik, csupán valamiféle decentralizációt feltételező különleges jogállást.
Vélhetően az ukrán nacionalisták sem elégedettek, hiszen a Krím kérdése nem is került terítékre. Bár nem tudni mi is volt Putyin és a Kreml célja a szakadárok támogatásával, de nem kizárt, hogy épp ez, a Krím annexiójának hallgatólagos tudomásul vétele. Federica Mogherini, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője a brüsszeli uniós csúcstalálkozó előtt bejelentette: nem fogják napirendre tűzni az Oroszország elleni szankciók kérdését.
