Dugódíj: előbb is jön, drágább is lesz

Publikálás dátuma
2015.02.13. 11:05
Illusztráció: Thinkstock
Már jövő januárban bevezethetik Budapesten a dugódíjat. A fizetős zóna határa még vita tárgya, de a díj összege várhatóan magasabb lesz a korábban tervezettnél - írja a Népszabadság.

Már nagyban dolgoznak a dugódíj bevezetésének előkészítésén a Budapesti Közlekedési Központban (BKK). A BKK a korábbi elképzelésekkel szemben vizsgálja egy gyorsított, 2016. január elsejei bevezetés lehetőségét.

A formálódó javaslat szerint a zónahatár a Budafoki út–Október 23. utca–Bocskai út–Karolina út–Villányi út–Budaörsi út–Alkotás utca–Krisztina körút–Margit körút vonala lenne, míg Pesten a Hungária körút. Bár nem vetették el véglegesen a Nagykörutat sem. Tarlós István főpolgármester egy szűk körű megbeszélésen most az utóbbi mellett tette le a voksát, bár korábban a Hungáriát tartotta jobbnak.

A kapus beléptetőrendszer kiépítése és beüzemelése legalább 1-1,5 évet venne igénybe. A P+R parkolók kialakítása – főként a szükséges területek megszerzése miatt – még többet, de a költségek is tetemesek. A kapuk felállítása 3-4 milliárdba kerül, a kapcsolódó beruházások – léptéktől függően – 15-40 milliárdot emésztenek föl. A főváros azonban szinte mindent elhagyna ebből – még a kapukat is. Az autókat a meglévő, illetve az e célból újonnan kihelyezett köztéri kamerákkal pásztáznák, a büntetés mértékét pedig kellően riasztó összegben állapítanák meg. Kapuk híján lehetetlenné válik a zónán belül eltöltött idő arányában történő fizetés, így marad az előre megváltott napijegy. Ezeket például a BKK jegyautomatáiból lehetne megvásárolni.

Változnának viszont a díjtételek. A korábbi egy vonaljegy, majd a később tervezett 500 forint helyett a legújabb verzió két vonaljegy árát, vagyis 700 forintot javasol napi behajtási díjként. Az éves bérlet ára 115 ezer forint körül mozogna. Korábbi számítások szerint a napi 500 forintos díj 30 milliárdnál is több bevételt hozna Budapestnek - írja a Népszabadság.

Mégis jön az újabb sarc
Korábban írtuk, hogy eddig azért nem foglalkozott a dugódíjjal a fideszes városvezetés, mert tisztában voltak azzal, hogy a nem jól időzített, és rosszul kommunikált behajtási díjjal megbukhatna. Néhány hónapon belül azonban a parlament elé kerül a bevezetését lehetővé tevő törvényjavaslat. A Figyelő információi szerint a korábbi javaslatokat nem dobják félre, azokra alapozva készül a behajtási díj közösségi közlekedésre gyakorolt hatásának modellezése, a zónák kialakítása és a tarifák megállapítása. A dugódíj 2016-os startja biztosnak tűnik: Az idén nyáron tesztelt és beüzemelt közterületi parkolás egységes mobilfizetési rendszerét eleve úgy fejlesztették ki, hogy a dugódíj fizetésre is alkalmas legyen.

 

Szerző
Frissítve: 2015.02.13. 11:32

Pörbölyi vasúti katasztrófa

Publikálás dátuma
2015.02.13. 11:00

Iskolabusz hajtott a vasúti sínekre. Tíz halott volt. 1993-ban ezen a napon írtuk. 

Pénteken reggel fél nyolc előtt egy iskolabusz ráhajtott a vasúti sínekre Bátaszék és Alsónyék között, és a sűrű ködben összeütközött a Kiskunhalasról Bátaszék felé haladó személyvonattal. A Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság jelentése szerint a fénysorompó nem működött. A vonat az ütközés után még mintegy száz méteren maga előtt tolta az autóbuszt. A tragikus baleset tíz áldozatán kívül húsz gyermek szenvedett sérülést, közülük 13-at a szekszárdi megyei kórházba, hetet a bajai kórházba szállítottak a mentők. Életét vesztette Csizolszki Márk 8 éves, Devics Anna 10 éves, Gaál Erzsébet 9 éves, Kolbert Dávid 8 éves, K. Gábor 10 éves, Madarász Nikolett 11 éves, Rausch Attila 13 éves, Sokac Aida 10 éves, Sutheisz Péter 13 éves és Tóth Zoltán 10 éves pörbölyi lakos.

Foltokban zuhan a kocsira a köd, néhol alig látni valamit, máshol szinte nyomát sem venni észre a tejfehér sűrűségnek. Amikor Báta- székre érkezünk, Alsónyék felé vesszük az irányt. Tudjuk, hogy alig néhány kilométert gurulunk csak, amíg a katasztrófa színhelyére érkezünk. Az út lassan az egyetlen sínpár mellé simul, s most párhuzamosan robogunk, a halálos kereszteződés felé.

Az út most váratlanul balra kanyarodik, s máris előttünk áll a sötéten tátongó jelzőlámpa, az ördögi kereszteződés és néhány ember. Csupán néhány órával azután érkeztünk ide, hogy a halál gyerekéleteket követelve aratott. Szinte kihalt a táj. Néhány an bámészkodnak, odébb a kettészelt autóbusz első felét emelik egy teherautóra, a szél egy véres ellenőrző könyvecskét lapoz, távolabb egy fél pár cipő árválkodik.

Véletlenül találkozunk egy szemtanúval, a férfi a szavakat keresve mondja: az ő gyerekét is csak az mentette meg, hogy betegen otthon fekszik, s aznap nem szállt fel a halálbuszra. Nincs itt mit nézni, az erre járók mégis mind megállnak néhány pillanatra. Készülnek a felvételek, s hirtelen egy vonat vánszorog el mellettünk. Talán negyven kilométeres óránkénti sebességgel sem megy. És nem tol maga előtt semmilyen roncsot.

Utunk a szekszárdi kórházba vezet, itt a súlyosan sérülteket az intenzív osztályon kezelik, ahová nem is engednek be. A könnyebben sérültek közül egy fiúhoz vezetnek. Úristen! Könnyű sérülés! Bepólyált fej, összezúzott arc! Gábor 12 éves — nincs eszméleténél, bár lehet, hogy csak alszik. Egy 11 éves kislány 10 óra után néhány perccel meghalt. Neki nem sikerült a „halálos küzdelem”.

Életmentő influenza

A vonal túlsó végén visszafojtott zokogás. Szeleczky Istvánná, a pörbölyi polgármesteri hivatal adminisztrátora őrködik a telefon mellett. Az alig több mint ötszáz lelkes falu lakói sírva, jajgatva szétszaladtak. Ki autóval, ki biciklivel, ki gyalog vágott neki az útnak: megbizonyosodni, igaz-e a hír, s rettegve, mit kell látniuk.

— Nem, nem, nem! Ez nem lehet igaz! — préseli ki magából a szavakat elfúló hangon az asszony. — Ilyen nincs, ez nem történhetett

Hetven-nyolcvan általános iskolásunk van. Szerencse a szörnyű bajban, hogy ezekben a napokban sokan influenzásak és otthon maradtak. Mint az én ötödikes fiam is! Én magam mondtam neki reggel, hogy ma már menjen iskolába. Ő könyörgött, hadd maradjon otthon, hiszen már úgyis péntek van. Sose bocsátottam volna meg magamnak, ha elküldöm, ha ... —

Sír. Azt reméli, csak rosszat álmodik

Népszava 1993. február 13.

Szerző

Pörbölyi vasúti katasztrófa

Publikálás dátuma
2015.02.13. 11:00

Iskolabusz hajtott a vasúti sínekre. Tíz halott volt. 1993-ban ezen a napon írtuk. 

Pénteken reggel fél nyolc előtt egy iskolabusz ráhajtott a vasúti sínekre Bátaszék és Alsónyék között, és a sűrű ködben összeütközött a Kiskunhalasról Bátaszék felé haladó személyvonattal. A Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság jelentése szerint a fénysorompó nem működött. A vonat az ütközés után még mintegy száz méteren maga előtt tolta az autóbuszt. A tragikus baleset tíz áldozatán kívül húsz gyermek szenvedett sérülést, közülük 13-at a szekszárdi megyei kórházba, hetet a bajai kórházba szállítottak a mentők. Életét vesztette Csizolszki Márk 8 éves, Devics Anna 10 éves, Gaál Erzsébet 9 éves, Kolbert Dávid 8 éves, K. Gábor 10 éves, Madarász Nikolett 11 éves, Rausch Attila 13 éves, Sokac Aida 10 éves, Sutheisz Péter 13 éves és Tóth Zoltán 10 éves pörbölyi lakos.

Foltokban zuhan a kocsira a köd, néhol alig látni valamit, máshol szinte nyomát sem venni észre a tejfehér sűrűségnek. Amikor Báta- székre érkezünk, Alsónyék felé vesszük az irányt. Tudjuk, hogy alig néhány kilométert gurulunk csak, amíg a katasztrófa színhelyére érkezünk. Az út lassan az egyetlen sínpár mellé simul, s most párhuzamosan robogunk, a halálos kereszteződés felé.

Az út most váratlanul balra kanyarodik, s máris előttünk áll a sötéten tátongó jelzőlámpa, az ördögi kereszteződés és néhány ember. Csupán néhány órával azután érkeztünk ide, hogy a halál gyerekéleteket követelve aratott. Szinte kihalt a táj. Néhány an bámészkodnak, odébb a kettészelt autóbusz első felét emelik egy teherautóra, a szél egy véres ellenőrző könyvecskét lapoz, távolabb egy fél pár cipő árválkodik.

Véletlenül találkozunk egy szemtanúval, a férfi a szavakat keresve mondja: az ő gyerekét is csak az mentette meg, hogy betegen otthon fekszik, s aznap nem szállt fel a halálbuszra. Nincs itt mit nézni, az erre járók mégis mind megállnak néhány pillanatra. Készülnek a felvételek, s hirtelen egy vonat vánszorog el mellettünk. Talán negyven kilométeres óránkénti sebességgel sem megy. És nem tol maga előtt semmilyen roncsot.

Utunk a szekszárdi kórházba vezet, itt a súlyosan sérülteket az intenzív osztályon kezelik, ahová nem is engednek be. A könnyebben sérültek közül egy fiúhoz vezetnek. Úristen! Könnyű sérülés! Bepólyált fej, összezúzott arc! Gábor 12 éves — nincs eszméleténél, bár lehet, hogy csak alszik. Egy 11 éves kislány 10 óra után néhány perccel meghalt. Neki nem sikerült a „halálos küzdelem”.

Életmentő influenza

A vonal túlsó végén visszafojtott zokogás. Szeleczky Istvánná, a pörbölyi polgármesteri hivatal adminisztrátora őrködik a telefon mellett. Az alig több mint ötszáz lelkes falu lakói sírva, jajgatva szétszaladtak. Ki autóval, ki biciklivel, ki gyalog vágott neki az útnak: megbizonyosodni, igaz-e a hír, s rettegve, mit kell látniuk.

— Nem, nem, nem! Ez nem lehet igaz! — préseli ki magából a szavakat elfúló hangon az asszony. — Ilyen nincs, ez nem történhetett

Hetven-nyolcvan általános iskolásunk van. Szerencse a szörnyű bajban, hogy ezekben a napokban sokan influenzásak és otthon maradtak. Mint az én ötödikes fiam is! Én magam mondtam neki reggel, hogy ma már menjen iskolába. Ő könyörgött, hadd maradjon otthon, hiszen már úgyis péntek van. Sose bocsátottam volna meg magamnak, ha elküldöm, ha ... —

Sír. Azt reméli, csak rosszat álmodik

Népszava 1993. február 13.

Szerző