Mostanában sokszor gondolok arra, hogy egy hatalmon lévő politikai formációt az egyre korlátozóbb szabályokat betartva hogyan lehet a leváltani, különösen annak ismeretében, hogy a most uralkodó politikai erő vezetőjének még hatalmon innen megfogalmazott véleménye szerint "az alkalmatlan kormányokat joga van a népnek elzavarni". Ő nyilván csak arra a kormányra gondolt, amelyet éppen elzavarni készült, majd demokratikusan el is zavart. Miközben ezen elmélkedtem, különösen nagy élmény volt hallgatni a Civil Összefogás Fórum vezetőit arról, hogy egyre több galád támadás éri a külföldről fizetett civil ágensek részéről az időnként hibázó, de összességében nagyon jól dolgozó kormányt. A 90. éve felé közeledő Boros Péter azzal hitegette az őt hallgató hivatalos civileket, hogy az orbáni rendszernek nincs alternatívája. Olyan volt az egész, mint anno egy pártaktíva értekezlet.
Ezek után végighallgattam az eredetileg teljesnek szánt blokád civil szervezőjét, hogy a rendőrség nem engedélyezi a tervezett útlezárásokat, mert nincs biztosítva megfelelő alternatív útvonal és a tiltakozó akció aránytalan érdeksérelemmel járna. Hát igen, mindig akad valaki, aki szerint egy adott tiltakozás aránytalan érdeksérelemmel jár. Így volt ez 1848-ban és 1956-ban is, ám ezek a forradalmak az alternatív lehetőségek hiánya miatt nem maradtak el. Sőt. Ha akkor a hatalom biztosított volna elfogadható alternatívákat, nem tört volna ki forradalom. A liberális alapelvek szerint működő demokráciákat éppen azért találták ki, hogy mindig legyen békésen elérhető alternatíva. A most dinamikusan kiépülő illiberális demokrácia néhány vezetője az érdemi döntéseket a saját centrális erőterükben hozzák meg, figyelmen kívül hagyva az országban minden felől hallható, állandóan erősödő gépház zajt. Ebbe a szűkre szabott, egyre áporodottabb levegőjű gépházba egyenlőre mindannyian be vagyunk zárva, ebben dolgozunk, pihenünk, tiltakozunk.
