A „becsület" napja?

Budapest történetében a 15. leghosszabb ideig tartó, a legtöbb áldozatot követelő, szenvedést okozó és anyagi károkat eredményező ostrom az volt, amikor a németek megpróbálták megállítani 1945-ben a szovjet előrenyomulást. A német és a magyar fasiszta hadvezetés 1945. február 11-én a budai várból való kitörést rendelte el. A 44 ezer katonából 10 ezren vettek részt a kitörésben, de alig 100-an jutottak ki a városon kívüli magyar és német csapatokig, a többi meghalt, fogságba esett, vagy megszökött.

Mi lett az eredménye annak, hogy a végsőkig védték a várost? Az épületek, a lakások, a köz- és kulturális intézmények, gyárak nagy része romokba dőlt. A budai várban és műemlékek jelentős része elpusztult, lakhatatlanná vált 32 ezer lakás, kiégett a Vigadó, a királyi vár, súlyosan megrongálódott az Operaház, a Zeneakadémia és a Nemzeti Színház. A németek felrobbantottak öt közúti és két vasúti hidat. A fasiszták embertelenségét jelzi, hogy a hidak egy részét úgy robbantották fel, hogy nem állították le a forgalmat. Ezt tekintik a mai magyar neonácik a „becsület napjának”?