Ha valamely (zömmel identitászavaros) szervezet, intézmény vezetőinek, beosztottainak, sőt, még az őrkutyának sem jut eszébe semmi, de semmi értelmes dolog, ám fényezni szeretnék magukat akkor gyermekrajz pályázatot írnak ki. Az olyan cuki, édibédi, anyuka vagy apuka majd besegít, a tanító néni is, ha nem unja. Most épp az értelmezhetetlen, legfeljebb Szász Jenő megélhetésére létrehozott Nemzetstratégiai Kutatóintézet folyamodott e végső megoldáshoz. A magyar zászló, és címer megünneplésére (mert ünnepe is van már: március 16.) írták ki.
Amiért érdemes karaktereket pazarolnunk a dologra, az a „lemondó nyilatkozat”. Tudniillik a pályázatra csak akkor nyújtható be mű, ha a gyermek szülője ezt aláírja. A szöveg a szerzői jogi törvényen alapuló bikkfanyelvű. A lényege, hogy mindenki, aki rajzol a pénzstratégiai intézménynek, automatikusan lemond minden jogáról az alkotással kapcsolatban, az állam javára. (Nem a majdan díjazottakról, hanem az összes műről van szó.) Ha a szülő ezt a nyilatkozatot elmulasztja, automatikusan megadottnak tekintik: „a Benyújtó határidőn belüli nyilatkozatának hiányát, a jóváhagyás megadásának kell tekinteni”. Ha tetszenek érteni a magányugdíj-államosításra hajazó megoldást. (Magam nem vagyok meggyőződve, hogy ez minden ízében kiállná a bíróság próbáját.)
Vagyis a jövő Munkácsyjai szárnypróbálgatásaihoz, a belőlük esetleg származó haszonhoz, dicsőséghez épp a szerzőnek nem lehet semmi köze a jövőben. („Benyújtó a felhasználási jogért külön felhasználási díjat nem kér, a felhasználási díjról kifejezetten lemond.”)
De végtére helyes, ha a büdös kölkek idejében megtanulják, hogy milyen állami alattvalónak, a rendszer legitimáláshoz ingyen felhasználható beszélő szerszámnak lenni.
Na, ez a pofátlanság, nem a végkielégítés.
