A pillanatnyilag Széll Kálmán egykori politikus nevét viselő nagy forgalmú tömegközlekedési centrum elnevezése körüli vita kapcsán felmerült az az ötlet, hogy egy kőbányai, a rendszerváltás idején még a magyar-szovjet barátság parkja néven ismert közterület vegye fel, azaz kapja az orosz főváros nevét. Nem szerencsés ötlet, jól mutatja azt a gyakorlatot, amit én alibi utcaelnevezéseknek szoktam nevezni, vagyis legyen is meg nem is. Egy utca névadójának a neve csak akkor „él”, ha nem csupán a város térképén szerepel és az utcanév táblákon. Személyi igazolványokban, levélborítékokon az emberek mindennapi érintkezéseiben és házak kapuján van feltüntetve tipikusan alibi utcanév. Például a Márkus Emília neve: a nagy színésznő, a majdani szőke csoda azt az utcát kapta, ami a Rókus Kórház déli oldala és a Corvin között van. Vagy a Dohnányi Ernő utca, amire egy kapu sem nyílik. Ha ott dolgoztak is a Nemzetiben és a Zeneakadémián, nevük említése kimarad a közhasználatból. Joggal sértődne meg a moszkvai városi tanács, ha a budapestiek emlékezetébe bevésődött Moszkva tér elnevezést ezentúl egy külső kerületi, kevéssé frekventált közterület viselné. Arról nem is szólva, hogy majd megnézhetjük, hogy „ellentételként” milyen teret, vagy utcát kapna a mi Budapestünk Moszkvában.