Egy igazi Ember emléke

Nem tudok megnyugodni, amióta megláttam a tévében, hogy a főváros XIII. kerületi testületi ülésén a polgármester arra kérte a képviselőket, hogy egyperces néma felállással adózzanak a napokban elhunyt Schweitzer József emlékének. Mindenki felállt. Csak az egyik nem. A jobbikos Benke László képviselő. Nem azzal van bajom, hogy ez a képviselő nem állt fel, semmi gond, őt így nevelték, ő utálja a zsidó embereket, s nem ő nem az első ebben. Ezt is el lehet fogadni. Azzal sincs bajom, hogy a jobbikos pártja szerint Benke a "magánvéleményét " fejezte ki, hogy nem adta meg az utolsó tiszteletet a elhunytnak. Csak az bánt engem, hogy még egy halott ember emléke sem szent az antiszemitáknak. Pedig illene tudniuk, hogy oda, ahová elindult végső útjára a nagy tudós, igazi Ember - Schweitzer rabbi - , egyáltalán nem számít, hogy milyen nemzetiséghez tartozott az elhunyt. Ott már mindenki egyforma: keresztény, muzulmán, zsidó vagy pravoszláv. Aki oda indul, egyformán igazi "öröklakást" kap az örök nyugalomra, és már nem tud senkinek sem ártani. Legyen egészséges Benke, éljen sokáig, de valamikor akaratlanul is, de ő is ott fogja végezni. És milyen kegyetlenség lesz akkor, ha senki sem fog akarni felállni, hogy megemlékezzenek róla. Természetesen, amíg élünk, nem a halottaktól kell félni, hanem azoktól, akik velünk élnek. Azoktól kell félni, akik semmibe sem veszik a minimális emberi méltóságot, akik azt gondolják, ha minél hangosabban kimondják, hogy utálják a zsidókat, jobb színben tűnnek fel a többiek szemében. Talán itt, a Földön, lehetnek ilyenek. De ott fent vár mindannyiunkat az igazi bíróság! Ettől kell félni nekik a legjobban. És emlékezni arról, hogy Schweitzer József egy igazi ember volt, aki nem ártott életében egyetlen antiszemitának sem.