Nehéz szívvel lesújtva és egész lelkünkben megrendülve közöljük Magyarország proletariátusával, hogy Somogyi Belát; a Népszava felelős szerkesztőjét meggyilkolták!
Mint egész férfi és törhetetlen harcos esett el a becsület mezején: leskelődő, becstelen brávók gyilkos csapásai alatt. Egész életét a proletariátus ügyének szentelte, tudását és tiszta meggyőződését, akadályokat nem ismerő akaraterejét és mindig a cél felé törő energiáit annak az ügynek a szolgálatába állította, amely a proletariátusnak az ügye: a proletariátusért halt meg Somogyi Béla, a proletariátusért folyó fölszabadító harcban, oldozta föl tiszta, becsületes életét.
A gyásznak és a lesújtottságnak e. megrendítő pillanataiban nehéz, nagyon nehéz megtalálni a helyes szavakat, hogy bennük megérzékeltessük a szívünket járó vihar dübörgő erejét és hogy megkíséreljük általuk megértékelni azt a nagy veszteséget, amely Somogyi Béla szörnyű halálával ért minket és velünk együtt az egész magyarországi proletariátust
Itt állunk lehajtott fejjel és remegő ajkunk dadogva keresi azt az egyetlen szót, amelyből fölhullámzik e borzalom egész nagysága és mindaz a jelentőség és fenyegető, végzetes figyelmeztetés, amely mártír-halált szenvedett harcostársunk és mesterünk kiontott vére fölött lebeg nemcsak a proletariátus, hanem a társadalom valamennyi osztálya felé!
/ cenzúra által törölt rész/
A gyász, a fájdalom és az indulat sokkal nagyobb mibennünk e súlyos órákban, semhogy nyugalmunk volna tovább időzni az egész országra veszedelmet jelentő megállapítások igazságainál. Aki gondolkodni tud, az nézzen körül ós mindent megláthat... A mi szemünk elé újra és újra csak e gyáva mészárlás mártíralakja emelkedik ki és őt nézzük és az ő cselekedeteinek során fut végig emlékezésünk.
Alulról jött, szegény emberek gyermeke volt és attól a pillanattól kezdve, hogy nyitott szemmel ós tiszta elmével nézhetett belé a világ és a társadalom dolgaiba, szakadatlanul a szegény emberekért küzdött. Szívébe fogadta a megbántott embereket, megkereste a nyomort és sérelmet szenvedőket és értük élt, értük küzdött addig az utolsó pillanatig, amelyben a gyáva gyilkosok karmai közé került.
Küzdelmének: nemes, nagy harcának fegyvereit kizáróan a szociáldemokrácia tudományos eszközei és tudományos módszerei szolgáltatták. Ezek a termékeny módszerek világították számára az utat, amelyen a proletariátusért. való harcában haladnia kellett. Mondjuk-e és Ismételjük-e százszor és százszor, hogy ezek a mód szerek és e módszerek forrásából származó fegyverek minden jogállamban törvényes fegyverek gyanánt ismertetnek el? Ezekkel a fegyverekkel a kezében, annyira, amennyire a mai körülmények között e fegyverek még a kezében lehettek, az utolsó pillanatig nyílt és férfias harcnak hitte ö azt a küzdelmet, amelynek fegyelmezett, törhetetlen katonájává szegődött.
Ámde a dunaparti vértócsa most mást mond, mást ordít világgá A harc egyenlőtlen volt. A harc csak egyoldalúan volt nyílt és férfias, mert vele, szemben brávók állottak, akiknek nem elemük a kitárt mellel való küzdelem, akiket nem eszmék hevítenek és nem toll a fegyverük, hanem a tőr meg a bunkósbot...
Olyanok ezek a pillanatok, hogy nem lehet szépítenünk a dolgokat:
/ cenzúra által törölt rész/
Mert azzal a felelősséggel és azzal az őszinteséggel, amely minket e gyászos órákban is kötelez, meg kell mondanunk, hogy ez így tovább nem mehet. Küzdeni nyíltan és az egész világ szeme láttára, korrekten és becsületesen csak úgy lehet, ha a küzdelemben mind a két fél nyílt és becsületes fegyverekkel dolgozik. Nem az ország érdeke és nem a közinek a haszna az, ha egy nagy és törvényszerű társadalmi mozgalomnak a kezéből kiütik a törvényes, a nyílt fegyvereket és egész erejével, egész repesztő és bontó energiáival a föld alá kényszerítik...
E pillanatban nem tudjuk, hogy hol vannak Cservenka Miklós, Pósz Jenő és Bacsó Béla, elvtársaink és hol vannak mások sokan, akikről semmit sem tudnak hozzátartozóik. Bacsó Béla, a Népszava munkatársa, Somogyi Bélával együtt tűnt el és tartunk tőle, hogy Bacsó elvtársunknak, e derék szocialistának és a magyar irodalom e fejlődő reménységének is beteljesedett azóta a sorsa... Lehet így tovább küzdeni. Lehet így törvényes eszközökkel és a világosságon nyílt homlokkal harcban állani, — hogy ebből a harcból politikailag és társadalmilag jó eredmények keletkezzenek? ...
A proletariátus nemes halottjának. Somogyi Bélának a holtteteménél állunk itt és innen intézzük kérdéseinket azokhoz, akik a felelősséget viselik. Ők beszéljenek és cselekedjenek most, ha tudnak és akarnak, — mi és Magyarország proletariátusa egész gyászunkkal és fájdalmunkkal mártír halottunk felé fordulunk és ami e pillanatokban búcsúzóul elhagyhatja ajkunkat az csak annyi lehet: méltók akarunk lenni Te hozzád!
Népszava 1920. február 20.
