Valahol Európában

Van valahol Európában egy különös ország, ahol igen furcsa dolgok történnek. Ahol mintha nem is a józan ész, hanem egy példátlan, törvényesen törvénytelen rendszer uralkodna.

El tudsz képzelni, egy olyan országot, ahol az uralkodó pártszövetséget az összes szavazásra jogosult egy negyede támogatja szavazatával, mégis parlamenti helyek két harmadát kapja meg „törvényesen”. És merő véletlenség, hogy ez a nép akaratát elferdítő törvényeket ez a maffiának nevezhető uralkodó csoport kényszerítette a nemzetre, amikor még kereken a szavazatok 53 százalékával szereztek két harmadot a parlamentben, bár egy 12 éves gyerek is tudja, 53 % is kevesebb, mint két harmad. Ez a két harmad a gyakorlatban 100% hiszen, az államigazgatásban és a közélet szinte minden területén e párt emberei töltik be a vezető tisztségeket, legyen az hivatal, fegyveres testület, egyetem, állami cég, kórház, akármi. Mindezt persze szigorúan „törvényesen”. S persze törvényeink szintre „kőbe vannak vésve”. De vajon Mózes hányszor fogalmazta újra a tíz parancsolatot? A Szentírást hányszor módosították?

El tudsz képzelni, egy olyan országot, amelyet még a barátai sem igazán kedvelnek? Lehet, hogy a heves vérmérsékletéről ismert McCain amerikai szenátornak volt igaza, aki - szövetségesi szolidaritás ide, vagy oda - majdnem fasiszta országnak minősítette, mert a kormány tevékenységét ellenőrző intézmények élére kizárólag a kormánypárti szimpatizánsokat ültettek. Még a bíróságok és az ügyészség vezetői és az Alkotmánybíróság tagjai is zömmel közülük kerülnek ki. Csodák-csodája ezek az elfogulatlan bírák, a kormányt ellenőrző „független” jogászok és számviteli szakemberek az uralkodó párt tevékenységében még soha semmilyen visszaélést nem észleltek, csak az ellenzéki pártokok háza táján. Csoda, hogy az önmagát szigorúan ellenőrző uralkodó elit hatalmi túlkapásainak senki sem szabhat határt? Azt a pártot egyetlen ember irányítja, a „Kedves Vezető”, akit sokan hajlamosak a múlt században letűnt olasz fasiszta, vagy kommunista diktatúrák tévedhetetlen irányítóihoz hasonlítani.

El tudsz képzelni egy olyan országot, ahol a miniszterelnök egyik legfőbb tanácsadója rovott múltú? Két év felfüggesztett börtönre ítélték garázdaságért, két idős ember fizikai bántalmazásáért. Vajon milyen tanácsokat adhat egy ilyen agresszív ember a regnáló miniszterelnöknek és milyen államférfi az, aki ezeket elfogadja?

El tudsz képzelni egy olyan közepes méretű országot, amelyet több mint kétszáz miniszter, államtitkár, szakállamtitkár, helyettes államtitkár, kormánybiztos irányít? A világ legnagyobb országainak sincs ekkora kormánya, vagyis e tekintetben valóban világelső ez az állam. Vagy csak arról lenne szó, hogy az őket közvetlenül személyesen irányító Kedves Vezető mindent maga, személyesen akar eldönteni? Mindez persze nem okoz fejetlenséget, hiszen a döntéseit néhány bizalmasával szűk körben hozza meg, gyakran a saját kormánya háta mögött, illetve feje fölött. Pedig tudjuk, hogy azok a vezetők, akik a hatalmat nem tudják decentralizálni, a nagy sietségben felületes döntéseket hoznak és szétforgácsolják magukat. Pedig aki járatos a demokrácia világában, tudhatja, hogy azok a legsikeresebb országok - USA, Németország, Svájc -, ahol döntéseket lehetőleg helyi, tagállami vagy éppen kantonális, városi szinten hozzák meg. Csodálkoznak az állam polgárai, hiszen akkora már a fejetlenség, hogy néha nem is lehet tudni, valójában ki kormányoz. Az egész mosolygott, amikor az úthasználati díjat egy kormányhatározat hibásan határozta meg, mire a hadügyminiszter azzal fenyegetőzött, hogy ezt szóvá fogja tenni a kormányülésen. De ha ezt a döntést kormányhatározat alapozta meg, akkor hol volt a miniszter, amikor döntöttek?

El tudsz képzelni egy olyan országot, ahol a 21. században, melyet a szakemberek a tudás és az egész életen át való tanulás korszakának is neveznek, csökkentik a kötelező közoktatás időtartamát? Ahol egy nemzet legfőbb kincse nem polgárainak szaktudása és általános műveltsége? Az a jó, ha minél tudatlanabbak a polgárok, mert akkor könnyebb becsapni, félrevezetni őket.

El tudsz képzelni egy olyan országot, ahol azt mondják magukról a vezetők, hogy ők bizony demokraták, meg azt is, hogy náluk a média szabad, de az ellenzéki rádiók és tv csatornák legfeljebb csak kis térségben fogható frekvenciát kapnak, műsoraik az állampolgárok szűk köréhez juthatnak csak el.

El tudsz képzelni egy olyan országot, amelynek évekig lehetett az államfője egy olyan "doktor", akiről kiderült, hogy az egész tudománya plágium volt, s még országa helyesírás szabályaiban is járatlan? S amikor már végleg tarthatatlan volt helyzete, "önként" lemondott, de a kormánysajtó még azután is „sok nyelven beszélő, nagy sportdiplomatának”, nevezte, a nemzet sportolójává választották, noha csak egy csapat tagjaként nyert olimpiát. Szégyent hozott az egész nemzetre, de megőrizhette magas juttatásait, kiváltságait.

El tudsz képzelni egy olyan országot, ahol a gazdaság egyre nagyobb részét - a bankokat, a szolgáltató vállalatokat - visszaállamosítják, bár az előző század története arról szól, hogy a magángazdaság mindig hatékonyabb, sikeresebb, mint a tervgazdálkodás? Netán mindez azért történik, hogy az ismét állami kézbe került, s persze rosszabbul gazdálkodó cégek élére egyszer majd megbízható haverokat lehessen kinevezni?

El tudsz képzelni egy olyan olyan demokratikus országot, amelynek fél tucat felelős vezetőjétől a korrupció gyanúja miatt megtagadják egy másik ország vízumát? Abban az országban a megvesztegethetőség olyan mértékű, hogy még az adóhatóság vezetője is gyanúba keveredhet. Más országokban a kormány azonnal hadat üzenne a korrupciónak, addig abban az országban a még fiatal, idealista fiatalok kénytelenek tüntetni ellene. Abban az országban még élnek olyan idősebb emberek, akiknek nagyszülei arra voltak büszkék, hogy úgynevezett virilista címet kaptak, mert kiemelten sok adót fizettek a nemzetnek, a királynak a „császárnak”. Manapság, ha valaki nem használja ki az adótörvények alóli kibúvókat, azt egyszerűen hülyének tartják. A korrupció, mint a szennyes sár, elönti az országot. A Kedves Vezető egyik közeli barátja kereken egy milliárd forint bevételt „kifelejtett” a vagyonbevallásából, de ezért még meg sem dorgálták. Még szerencse, hogy a villamoson bliccelő kisdiákokat és a tilosban parkoló autósokat keményen megbírságolják.

El tudsz képzelni egy olyan országot, ahol törvényes az „államilag hitelesített” fosztogatás? A magán nyugdíjpénztárakat „államosították”, az emberek megtakarításait az utolsó fillérig elköltötték. Majd mindenkinek saját nyugdíjszámlája lesz, hogy tudja eddig mennyit fizetett be, s ezért mekkora nyugdíj jár- ígérték évekkel ezelőtt, de azóta sem látta senki azt a bizonyos állami nyugdíjszámláját. A költségvetés lyukait tömték be vele. Az állami földeket sem az arra rászoruló gazdálkodóknak adták, hanem ilyen-olyan barátoknak, párttársaknak, mint ahogyan a trafikosoktól elvett dohányárusítási jogosítványokat is barátok között osztották szét. A legkedvesebbek akár tucatnyi licencet is kaphattak, a mozgáskorlátozott trafikosok megélhetési forrásuk nélkül maradtak.

El tudsz képzelni egy olyan országot, ahol egy köztisztviselő több pénzt takarít meg, mint amennyi a legális jövedelme? Mondjuk havi egymilliót keres, de hármat tesz félre? Ha ilyet elképzelni sem lehet, akkor tegyen egy sétát az ember az ország fővárosának festői hegyvidékén, s megláthatja, hogy a kormánypárt ifjú vezetői néhány éven belül micsoda villákat, lakásokat vásároltak „szerény, de tisztességesen” szerzett jövedelmükből. Vagy, ha valakinek mégis szemet szúrna a látványos és megmagyarázhatatlan mértékű gazdagodás? Készen áll a cáfolhatatlan magyarázat: a családi, rokoni segítségből tellett.

El tudsz képzelni egy olyan országot, ahol kizárólag a Kedves Vezető dönti el, hogy a számos vallás közül, melyiket tekintik igazi egyháznak és melyiket nem? Ő egyedül tévedhetetlen a hit kérdéseiben is: ha úgy ítéli meg, hogy az adott gyülekezet pásztora túl sokat prédikált a szegénységről, meg az emberi méltóságról, akkor az aligha tekinthető egyháznak, biztosan bújtatott ellenzéki gyülekezet.

El tudsz képzelni egy olyan országot, ahol a szociológiai felmérések szerint a gyerekek közel egy harmada éhesen megy iskolába? Sokuk számára az ingyenes iskolai tízórai és ebéd az egyetlen étkezés, és ha a konyhás nénik szándékosan félre néznek, hogy vihessenek néhány szelet kenyeret haza is a kistestvéreknek. Sok gyerek ünnepeken, a nyári és téli szünetben a szó igazi értelmében éhezik, mert odahaza nincs ennivaló. Abban az országban a szegények, a hivatalos létminimum szintje alatt élők száma több millió és a kormánysajtó hazugságaival ellentétben egyre többen és többen lesznek.

El tudsz képzelni egy olyan országot, ahol a miniszterelnök szerint - zseniális kormányzásának köszönhetően - nemzete példát mutat egész Európának, miközben minden tőle független szervezet kimutatásai arról szólnak, hogy a gazdasági életben, az oktatásban, az egészségügyben egyre nagyobb a lemaradás nemcsak Nyugat-Európához, hanem egykori „sorstársaikhoz” képest is. Huszonöt éve még mintaországnak tekintette a környezete, az élbolyba tartoztak, mára a sereghajtók szintjére csúsztak. Most azért kell küzdeniük, hogy ne legyenek az utolsók a lemaradók között is. Pedig ha ennek az országnak a kormánya olyan jól teljesít, akkor miért vándorolnak honfitársaik százezrével egy sikeresebb világba dolgozni? Világhírű orvosegyetemein évente ezernyi új orvost, gyógyszerészt képeznek, mégis orvos-hiány van az országban, mert évente ennél is többen távoznak.

El tudsz képzelni egy olyan országot, ahol minden tíz emberből egy idült alkoholista? Nyolcszáz ezerre tehető a számuk, zömük középkorú, vagy idős férfi, akik közül évente ötezer májrákban hal meg, de többiek is korán munkaképtelenné válnak, idő előtt meghalnak. Tudja a kormány is, hogy az alkoholisták utódai között gyakoribb az iszákosság, és különösen a tömény italok veszélyesek, mégis népszerűsége növelése miatt enyhítette az otthoni pálinka-főzést korlátozó törvényeket. Szavazatszerzés céljából saját népük egészségét károsítják.

El tudsz képzelni egy olyan országot, ahol negyedszázada egy lángoló tekintetű fiatalember gyújtó hangú beszédben követelt szabadságot és demokráciát. A kilencvenes évek elején még harcos ifjúként liberális volt, aki az akkor regnáló miniszterelnök szemébe merte vágni a parlamentben, hogy „hazudik”. Mára megváltozott. Kicsit megőszült, felszedett néhány kilót is, s most ugyanott, miniszterelnökként a liberalizmus veszélyeiről prédikál. Önmaga ellen vív „szabadságharcot”, hiszen amikor éppen az Európai Unió soros elnöke volt, a közös Európát nevezte nemzete legfőbb ellenségének. Gyarmatosítóknak nevezte azokat az országokat, ahonnan megannyi jót kap. Ahonnan azok a segélyek milliárdjai érkeznek, amelyek nélkül országában az elmúlt évtizedben alig lett volna komolyabb beruházás, a mezőgazdaságban fejlődés. Ha a "gyarmatosítók" nem fektettek volna be az ipar korszerűsítésébe, a szolgáltatásokba, a kommunális szférába több százezer munkás veszítené el a kenyerét, s jelentéktelenre zsugorodna országa export-bevétele. A külföldi bankokat „nemzetietlenek” mondja, a külföldi ipari tőke pedig „karvalytőke”.

El tudsz képzeni egy ilyen országot? Ha nem, vedd elő a térképet, keresd meg a földgömbön Európa közepét. A Kárpát-medencét. A Duna-Tisza közét. Szent István, Széchenyi, Semmelweis, Liszt, Bartók és nagyszámú Nobel díjas hazáját. S ha megtaláltad, tudod kiről, miről beszélünk.