Bármi is lesz a vasárnapi veszprémi időközi választás eredménye, semmi sem változik az országban. És mégis: utána már semmi sem lesz ugyanolyan, mint eddig. A tét az, megmarad-e a kormánypártok kétharmados többsége. Ez látszólag jelentős. De ne tévedjünk, ha hétfőtől eggyel kevesebben lesznek - vagy az április tapolcai időközi után netán kettővel -, akkor is ugyanúgy kormányoznak majd, mint eddig.
Mégsem véletlenül igyekeztek kisebbíteni ennek a voksolásnak a jelentőségét az utóbbi hetekben. Orbán Viktor is azt mondta, már minden eldőlt, amihez kétharmados többség kellett, nem lényeges tehát, győz-e a jelöltjük. Kövér László házelnök is arról beszélt, hogy a kétharmad csak kényelmet teremt számukra, „baj esetén kompromisszum nélkül tudnak cselekedni”. Ebbe a kórusba kicsit belerondított ugyan Pintér Sándor, midőn közölte, a Belügyminisztérium működése kétharmados törvényekre épül, ezért fontos a kétharmad. Ennél azonban többet mond, amit csináltak (ld. még a kedves vezető útmutatását, hogy ne azt figyeljék, amit mond, hanem amit tesz). És valóban: a város egyszer csak kapott 800 milliós kormányzati támogatást, s ígértek egy több milliárdból épülő uszodát is.
Most már csak annyit kellene elérniük, hogy saját jelöltjük győzzön. Az utóbbi hónapok választásai sok jóval nem kecsegtetnek. Emberük - a papírformának megfelelően - először veszített az újpesti időközi parlamenti voksoláson. Aztán azonban nem termett babér a fideszeseknek Pilisben, Mezőnyárádon és Mezőtúron sem. Oda tehát a legyőzhetetlenség mítosza, amit évek alatt oly nagy sikerrel építgettek, de amit a közvélemény-kutatások is jeleznek (még ha nem is azt kell megnyerni).
Az már csak hab a tortán, hogy a kormánypárti jelölt nem volt hajlandó kiállni vitára a baloldal által támogatott indulóval. Hogy félelemből-e, vagy magabiztossága miatt, azt csak találgatni lehet, mindenesetre a veszprémiek a nézetek ütköztetése alapján nem tudnak döntésre jutni. Kérdéses az is, mennyire hatott rájuk a Fidesz már ismert és e helyütt újra élénken gyakorolt taktikája, a karaktergyilkosság. Ami rosszat fel lehetett hozni Kész Zoltán ellen, azt az utóbbi hetekben mind megtették. A koronát pedig a Kúria döntése jelentette, amely szerint tényállításnak és nem véleménynek számít az a kijelentés, hogy a Fidesz kamujelölteket indított vele szemben. Kétségtelen, hogy a két esélyes mellett a szavazólapra felkerült további tíz induló Kész Zoltán - és ezzel a kétharmad lebontásának - esélyeit gyengíti, de ezt így eddig senki sem ismerte el. A kormánypárt erre nem mulasztotta el megjegyezni, hogy a baloldal által támogatott jelöltnek immár papírja van arról, hogy hazudik. S való igaz, a hazudozáshoz a fideszeseknek nincs szükségük papírra, naponta és gátlás nélkül gyakorolják.
Most itt tartunk. A verseny tehát kétesélyes. Bármilyen eredménynek azonban csak szimbolikus jelentősége lehet. Ha a fideszes nyer, megerősítheti pártját, hogy a sok kritika ellenére is képes még maga mellé állítani a választókat. Ha veszít, elvész a kétharmad, de ettől még minden változatlan maradhat az ország irányításában. Ha Kész Zoltán nyer, az ösztönözheti a baloldalt, hogy érdemes összefogni, mert csak így gyakorolhatnak nyomást a jelenlegi kormányzatra. Ha veszít, akkor sem történik semmi, legfeljebb tovább lehet folytatni azt az útkeresést, amely a tavalyi választási kudarcok után elkezdődött az MSZP-ben és a a többi demokratikus ellenzéki pártban.
Kész Zoltán egy interjúban azt mondta, azért indult el, mert tele lett a hócipője a jelenlegi kormányzat ténykedésével. Ezzel sokan vannak így. Sokáig eltarthat azonban, mire hatásuk lehet az országos politikára.
